Vallomások

Ha még lesz új macskám, csak szőrtelen lesz, elegem van, hogy mindenhol a szőrét takarítom.

Közös, nagy irodánk szőnyegpadlós, imádok zokniban mászkálni rajta egész nap.

Utálom a Kőszívű ember fiai c. Regényt!

Mindenem megvan amire vágytam, mégis boldogtalan vagyok.

Ha elutasít, abba belebetegszem... de nem bánom. Nélküle úgy sincs értelme semminek.

Büszke vagyok rá, hogy Krasznahorkai Lászlót ismét egy irodalmi díjra jelölték.

Nagyon sok pénzbe kerül, hogy építési hitelt kapjunk, a közjegyző is 88ezer Ft. Azt mondja kiszámolja az árat a szerződés alapját, mit számol betűket és beszorozza hárommal.

Unom ezt a sokféle betegséget, javában élveznem kéne az életet, szinte sosem tudtam. Kegyetlen gyerekkor, a lelki gyötrelmek, most meg a sok testi baj, betegség hát ki ne unna bele, 43 múltam?!

Magányosnak érzem magam az utóbbi időben és nem teljesen így képzeltem az anyaságot. Sokszor hiányzik a régi életem, és a férjemmel is eltávolodtunk egymástól. Van, hogy a kajába menekülök, pedig nagyon nem vagyok megelégedve a testemmel.

Mostanában nem kívánom annyira a szexet, mint 25 évvel ezelőtt.

Szerintem ez nagyon nem normális. Egyik nap egész nap beszélünk, irogatunk egymásnak, utána pedig napokig egy szót se szól hozzám…

Engem már annyiszor megszóltak azért is, mert úgy mondom: "ectes" saláta". De igazuk van amúgy, elismerem, az ecetes, nem "ectes".

Tettem ecetet a gőzölgő felmosóba. Nem ez volt életem legjobb döntése.

Kikészítem a saját (indokolatlan) félelmemmel magam. Újra és újra be beszélem magamnak, így persze, hogy érzem, amitől félek. Tudom, hogy ezen én változtathatok, néha sikerül, néha nem. Most éppen nem.:(

Vettem ma egy rövidnadrágot + egy mini ruhát, pedig vékony a lábam.

Nem szeretek online ruhát venni, fontos a próba és az anyag texturája. Sajnos majdnem mind megy vissza.

Távozott a főnököm. Így nyugis lesz a maradék nap. 😀

Írtam neki és egy napja nem válaszol. Valószínűleg nem is fog. Szomorú vagyok.

A mézesheteket a terhespatológián töltöttem. Így jár, aki nem megy időben férjhez.🤷‍♀️

Szeretnék most egy jót szeretkezni... kívánós vagyok ma.

Nem értem, hogy a saját hazánkban miért nekünk kell idegen nyelven megszólalni, ha angol vagy német anyanyelvű emberrel találkozunk? Ők magasabb rendű lények?

A volt főnököm kamerával figyelt minket. És ráérő időkben visszahallgatták, amit beszéltünk. Gondoltam, hogy szólok neki, hogy ez személyiségi jogokat sért.

Anyukám hallgatja az Azahriah-át és én is kezdem megszeretni.

Nekem van a legcsodálatosabb férjem a világon!

Nem tudunk teljesen elszakadni. Gyűlölni és szeretni egyszerre fárasztó, idegesítő és egyben mókás. Az egész gyermeteg szinten maradt. Nem tudtunk felemelkedni. Mást ölel,mást ölelek. Rossz így, mégis a legjobb...

A férjem őrjöngve csapkod, ha ideges rám. Legközelebb szerintem engem üt meg.

Úgy érzem, sosem lesz már délután...

Városban egy helyi ételkiszállító autó hátsó részében kutya utazik. A kocsi két személyes, hátsó rész ráccsal leválasztva. Ott ül egy kutya, ahol mások ételét szállítják. Hogy én nem rendelnék tőlük, az biztos.

Szombat déltől nem tudom mi baja az anyámnak. Duzzogás, hiszti, nem szól hozzám, nem eszik. Zárta szobaajtóját. Most nyitotta ki. Megkérdezni nem lehet. A válasz úgyis az lenne: semmi.

Egy barátom hetekig nem keresett/nem reagált, majd ő sértődött meg, hogy én nem keresem. Más is tapasztalt már hasonló eszement dolgot? Nem értem a logikát.