Vallomások

Kiélvezem, hogy ma nem kell dolgoznom. Mindennel ráérek.

Forrongó vulkánként élem meg leendő menyem elképzeléseit álom esküvőjéről, ami szuper, és pontról pontra megtervezett -részéről. Egyet hiányolok belőle. Úgy érzem valahol a fiam hiányzik belőle. Remélem ez csak az ösztönös anyatigris félelme.

Félek az öregséggel járó kiszolgáltatottságától, és a halálhoz vezető úttól, de nem az elmúlástól!

Ha szomorú vagyok,elmegyek és veszek egy új bugyit.

Sosem szólok vissza,még ha igazam van akkor sem.Csak azért,mert a másiknak nagyobb a szája!Nem állok ki magamért!

Délután randim lesz a férjemmel:)Ilyenkor úgy készülődök mint 7 éve az elsőre;)

Mindig mindenki azzal bánt,hogy borzasztó sovány vagyok,pedig nem tehetek róla.Én mindent megpróbáltam már,de semmi sem segít.

Nem tudok teljesen lemondani az édességről, annyira édesszájú vagyok. De legalább szerencsére már csökkentettem a mennyiségen és gyakoriságon, hogy mikor eszem.

Befelé forduló típus vagyok, nem szeretem a társaságot. Elmosolygok, ahol nagyon muszáj, aztán húzok magányom biztos menedékébe.

Fiatal nöként mindenkinek azt mondom: sosem iszom! Pedig ez nem igaz. Hetente 1x egyedül otthon a négy fal között mindig berúgok.

Állítólag szakított az élettársával, de még együtt laknak. Nem vártunk tovább, így együtt töltöttük az éjszakát és nagyon jól éreztük magunkat.

Mindig van az éjjeliszekrényemen Nózi. Rendszeresen beleszippantok, pedig nem is vagyok megfázva.

Lassan felnőttek a gyerekeim. Nagyon vágyok egy kisbabára, de már 40 elmúltam.

Úgy gondolom nem nyitott szemléletű az, akit még az évszázad teljes holdfogyatkozása sem érdekel.

Nagyon hiányzik a Nagymamám! 😭😭😭 Annyira várta a dédunokái érkezését. Csak öt hónapon múlt! Legszívesebben kirohannék a világból! 😭😭😭

Nem értem magam! Hogy várhatnám el így másoktól, hogy megértsenek, ha én sem értem magamat?!

Sokszor gondolok arra, hogy másik, nagyobb városban élve talán könnyebb lenne az életünk. Elszomorít, hogy még évekig egy faluhoz vagyunk kötve.

Külföldre költözött a férjem. Három hétig nem keresett se engem, se a fiát. Annyit írt csak, hogy ha nem lesz jó, hazajön. Nem lett jó. Hívogat,most hirtelen nagyon szeret bennünket, jönne haza. Nem hiszünk már neki. Nem akarunk vele lenni.

Minden férfi ismerősöm dicsér, álomnőnek gondolnak. Bevallom csak blöffölök. Nincs önbizalmam s tele vagyok gondokkal, a tökéletes külsőm pedig csak álca.

Két napig írogatott a srác, akit régóta ismerek s kezd megtetszeni nekem... ma viszont nem is keresett. Csalódott és dühös vagyok.

Olyan chanel kosztümöt szeretnék varratni, ami olyan kidolgozott és minőségi anyagokból van mint egy igazi chanel! Nem akarom azt, hogy valami gagyi hamisítványnak nézzen ki! Elfogadnék hozzá egy klasszikus láncos vállra akasztható chanel táskát :)

Anyósom olyan tárgyakat ajándékoz a gyerekeknek, amiket tőlünk vitt el stikában. Közben figyeli az arcunkat és várja a hatást. Jól megdicsértem a jó ízlését.

Ma volt életem egyik legrosszabb napja! Bírom, mikor olyan jajjgat bele az életembe aki abból él, hogy versenyszinten gyűjti a fütyiket 😥😥😥

Szeretem látni, ahogy szenvednek a melegtől azok az emberek, akik az év egyéb időszakaiban azért nyüszítenek, hogy legyen már nyár.

Végre hétvége! Pihizni fogok és habzsolni az életet.

Már megint én kérjek bocsánatot egy pasitól?

Mivel a háziorvosommal jó a kapcsolatom, lehet előttem akárhány vénasszony, mindig behív soron kívül.

Se új szavazás, se új vallomás, se dominÓra? Akkor ki is lépek.. :D

Annyira hiányzik, hogy sírok egyfolytában...

Pokoli módon hiányzik egy társ...