Vallomások

Elmélkedek.

Egyre jobban bírom a diétát.

Talán képzelődöm.

Nem éltük le egymással az eddigi életünket, mégis úgy érzem, mintha mindig egymás mellett lettünk volna. 👫🌈

Jövő héten megyek utoljára tanfolyamra aztán vizsga. Úgysem fog sikerülni...

Mocsok egy érzés az önsajnálat, de nagyon hiányzik. Már más öleli bizonyára. Messze voltam tőle, nem tudtam vigyázni rá.

Tíz kilót fogytam.😊

Nehezen gyógyul a sebem.... 😌

Szerelmes vagyok! :)

Nemsokára kipróbálunk valami új játékszert a feleségemmel.:)

Ebédelek.😉

Akárhányszor vallomást teszek, mindig kukoricára akartok térdepeltetni. Imádlak titeket! :D

Utálom a hoxás jelkunyerálókat.

Két gyerekem van, két különböző apától. A második gyerekem jobban szeretem. Igyekszem ezt nem kimutatni, de nem vagyok ebben igazán sikeres.

A mai "békemenetem" során kimeneteltem a közeli kis parkba, megtöltöttem a madáretetőt és a verebeknek is szórtam magot. Meghallgattam a cinkék és varjúk beszédét, aztán hazaballagtam.

Annyira rossz a kedvem és nem tudom mit csináljak. A gyerek is szól játsszak vele, de egyszerűen nem megy, úgy magamba fordultam. 😭

Szép a feketére festett körmöm.

Átverve és becsapva érzem magam.

Kikapcsolom a mobilom. Nem várok tovább.

Kezdem unni az állandó ellentétet emberek között! Oltott-oltatlan, kertes ház-panel, Budapest-Vidék! Senki nem jobb a másiknál, szerintem!

Évekkel ezelőtt az volt a leghőbb vágyam, hogy a jó kiállású fiammal táncoljak. Ez valamilyen okból mindig elmaradt. Mára már annyira fájnak a lábaim, hogy nem lennék képes táncolni, ha mégis felkérne.

Miért kell megint elvesztenem az állásom? Nincs hiba a munkámban mégis mennem kell. Már elegem van ebből 😭 nincs egy biztos munkahely nincs egy biztos megélhetés!

Felvettem a maszkot, körülöttem mindenki maszk nélkül. Nem baj, ha hülyének néznek, megszoktam hogy nem illek bele a társadalmi normába. Szeretem az arc takarókat. 🙂

Félek, hogy örökre egyedül maradok, de már elegem van az online ismerkedéses randikból. Fárasztó! Mi van, ha nekem ez a sorsom?

Hiányzik... 😥

Visszatért a mellkasi szorításom…

Vágyom rá hogy keresztanya legyek, egyenlőre nincs remény, de hátha..

Minden évben Halloween bulit csapok.

Szeretem mások lakását megnézni.

A vejem szombat óta mondva csinált okok miatt veszekszik a lányommal. Aztán engem szid le, hogy milyen anya vagyok, hogy nem maradok náluk a lányomat vigasztalni, amikor annak rottyon a lelke. Isten bocsásson meg érte! De utálom!