Vallomások

Milyen szép volt!

Azt mondta most nem élhetjük meg örök szerelmünk, mert az ölelés pecsétjét, a felismerést kaptuk erre az életre. Mondtam neki, hogy ebben az életben a lelkünk testet kapott, az érzékek szerelmét is,...amit nem kéne kihagyni. Nem kellettem így.

Utálom, mikor fiatal sofőrök menőznek a 10-20 éves régi németből behozott nuni mágnes címeres kocsijukkal és őrült módon vezetnek. Ezzel mások életét is veszélyeztetik.

Szeretek kézzel írni egy füzetbe naplót az életemről...

Olyan égő randin voltam tegnap, mint még soha. Imádkoztam, nehogy hozzám érjen. A beszédstílusa undorító volt és úgy nevetett mint egy malac. Sosem válaszolt arra, amit mondtam. Meg sem hallotta. Már a következőt tervezgette a facen. Elküldtem.

Tuti nem taggeltem egy vallomásomnál. Értem, ha törlik, de ez szabotázs-szagú. Ráadásul kimaradt egy betű egy szóból.

Remélem, Olaszország győz az Európa bajnokság döntőjében.

Mióta megkaptam az oltásom, zsibbad a kezem. 😭😭😭

Azon gondolkodom, ha sok helyesírási- és nyelvtani hibát látok egy szövegen belül, mennyi ebben az igénytelenség. Tényleg így ír, vagy tesz rá, hogy sikerül? Nem az elütésre gondolok, ha felcserél két betűt, vagy a szomszéd karaktert nyomja véletlen.

Neki is van más. Nekem is van. Mégis szüntelenül egymásra gondolunk. Nem röpködnek már a szeretlek szavak, de érezzük ott legbelül. Mélyen. Nagyon mélyen. Kitörölhetetlenül. Vannak szerelmek, amik soha nem múlnak el...

Visszaszámlálás indul. Még egy hét munka és 2 hét itthon. Már nagyon fáradt vagyok. Akkora hajtás hónapok óta. De a jövő hétvégém Hotel Kapitányban fogom tölteni.

Majdnem egész nap írtam életem első vállalkozói szerződését. Remélem, a felek elégedettek lesznek.

Előrébb jársz egy lépéssel mint én, ugyanis én már semmiben nem hiszek.. nem egy kellemes állapot.

Abba tudok csak hinni, amibe folyamatosan kölcsönös bizalommal vagyunk egymás iránt.

Úgy érzem nem az én hibám, hogy a szerelmem átverték velem kapcsolatba, és még csak meg se védhettem magam. Nem az vagyok, amilyen képet fest rólam. Nincs mit magyaráznom.

Én örülnék ha féltékenyek lennének mert az azt jelenti, hogy szeretnek, fontos vagyok és hogy kellek. Hogy csak én kellek.

Sajnálom azokat az embereket akik kapcsolatban vannak és itt sírnak, hogy a Facebookon lájkolgatnak és a Facebook miatt cirkusz van. Ha nekem van valakim, nem ülök a Facebook előtt pláne nem lájkolom az exeimet👍

Ugyanolyanok vagyunk az egyetlenemmel, még a sérelmeink is ugyanolyanok.

Hazaértem leizzadtam...elég is mára! Dinnyét akarok!!

Mindig visszarángatnak a Való Világba, a földre amikor egy kicsit elgyengülök...

Szerelmes vagyok.

Felháborítónak tartom, hogy az éttermek, cukrászdák nem gondolnak az ételérzékenyekre, vegánokra. A boltokban egyre több ilyen termék van, csak a vendéglátók nem képesek erre.

Korlátoltnak tartom, aki az alapján ítéli meg más munkájának nehézségét, energiaigényét, hogy azt milyen környezetben, illetve milyen munkakörben teszi.

Nem tudom komolyan venni azt, aki nyavalyog, hogy mennyire elfárad a munkában - 8 órás műszakban ücsörögve a légkondis irodában.

Furcsa érzés mindenkitől azt hallani, hogy nincs tovább. Ezt még sosem hallottam... De elhiszem.

Évek óta úgy éltem,hogy homokba dugtam a fejem.Kényelmesebb volt azt a látszatot kelteni,hogy minden rendben van.Pedig dehogy van!Itt az ideje,hogy kihúzzam a fejem,és összeszedjem az életem.

Napról napra változik a kék-zöld-lila folt a karomon. Nem volt képes a doktor egy menetre bekötni az infúziót. Negyedikre összejött, a próbák meg díszelegnek mindenféle színben. De örülnöm kell, hogy legalább volt egy orvos, aki ellátott.

Vágyódom.

Az életem senki nem élte volna túl. Túléltem a fiamért, hogy elmondhassam neki, hogy haraggal, bosszúval, önhitt, önző életet ne éljen...inkább csalódjon, bízzon, essen el, álljon fel, reménykedjen, sírjon, nevessen, áldjon, szeressen. Megéri élni...

Tegnap beszélgettem valakivel, csak 37 percig beszélgettünk. Végül éhes lettem, és mondtam, hogy hagyjuk abba.