Vallomások

3 gyermek mellett inkább háztartásbeli leszek, hogy legyen idő mindenre / mindenkire.

Óriási nehéz döntéssel, de jövőre otthagyom a tanári pályát. Nem tudom elfogadni, hogy mindenért a tanár hibás a szülőnek, sem azt hogy a digitális oktatás alatt mi "semmit nem csinálunk", sem a fizetésem.

Ma voltam jósnőnél, azt mondta párkapcsolatokban nem lesz baj! Mondtam neki persze, mert nincs is kapcsolatom!😆😁

Akárhány éves is az emberlánya, mindig vannak és lehetnek új, pozitív dolgok és/vagy tapasztalatok.

Tök jó színű fonalakat találtam itt a neten. Kasmír utánzatok. Ilyenkor bánom hogy iskolás koromban a kötőszakkör helyett a sportot választottam. Most megtudnám kötni magamnak a sapka-sálat, de sajna nem tudom. :( :( :(

3 hónapig jártam a pasival. Fura volt, nem voltam boldog vele. 2 napja mondtam, hogy átgondolnám, mi legyen velünk. Erre most írja hogy bulizgat a haverjával. Mondtam, hogy elegem van belőle, rátettem a telót és letiltottam. Számomra vége.

Se szőnyeg, se dísztárgyak, sem függöny nincs nálam. Porfogó mind.

Holnap újabb munkanap. Újabb lenyűgöző, kalandos történetek a fekete pólóssal.

Szeretnék új helyre költözni, végleg magam mögött hagyva ezt a dögunalmas, poros kisvárost.

Szeretnék olyan boldog lenni, mint a kutyám. Nem tudom, hogy csinálja, de állandóan mosolyog. Olyan jó, neki. Bárcsak nekem is sikerülne!🤞

Nem futottam össze harmadszorra a fekete pólóssal.

Nem megyek betegen dolgozni. Inkább kimaxolom, hogy egyedül lehetek itthon.

Perverz vagyok. Nem kicsit. Nagyon.

Összefutottam a fekete pólóssal a liftben. És mindez ma másodszorra. Déjà vu. Hiba a mátrixban.

Van 6 reborn babám és gyönyörűek. Olyanok mintha igazi újszülöttek lennének!

Elmentem egy pszichológushoz, de igazából nem hittem, hogy szükségem van rá. Végigbőgtem egy órát nála.

Tudtam varrni régebben, de már nem tudok. Elajándékoztam a varrógépet.

Csalódás ez a "bármennyi napi feladatot megoldhatsz" kártya. 9 akciópontot dobtam ki rá, és nagyon kellett volna az, amelyik következik a sorban. Több eljátszani való pontom nincs. :(

A kolléganőm az idegeimre megy. Ekkora gyökeret, mint ez, még életemben nem láttam. Egy lelki nyomorék. Utálok vele együtt dolgozni.

Napi 2-3 órát töltök a Facebookon.

37, 6 a testhőm..., remélem nem covid.

Nincs macskám, mégis rengeteg macskakaját veszek, mert a környék összes macskája az udvaromban van. Nem tudom elnézni, hogy könyörögve nyávognak, mert éhesek.

Ma segítettem felállni valakinek a földről. Hálálkodott, de én mondtam, hogy örülök, hogy segíthettem.

Szeretnék megtanulni rendesen varrni.

Utálom a cigányozást és a romázást. Főleg akkor, ha indokolatlan. Sötétebb bőrű az új párom és ketten is megkérdezték, hogy magyar, vagy cigány?

Nem fogok olyan ember miatt szomorkodni, aki a kisujját sem mozdítja meg értem!

Sokan pont annyira elhízottak, mint én. Mégis ők boldognak látszanak, sütnek-főznek és bizony esznek is, többet mint 1200 kcal. Dupláját minimum. Nem sportolnak, elfogadják magukat. Ilyen szeretnék lenni, nem egy örök diétázó.

Nincs kedvem menni mammográfiára! Annyira utálom.

Mindenki fontos: a meló, a kollégák, a meló, a plusz meló, hol itt a kapcsolat? Ki a fontos? Miért én vagyok a ranglista végén? Mi a francnak hajszolni a lóvét ennyire? Ez az élet?

Szeretem mondani, hogy - Ugye, előre megmondtam!