Főoldal » Fórumok » Lélek & Szerelem fórumok » Újrakezdés fórum

Újrakezdés (beszélgetés)


2012. aug. 8. 09:48
Még mindig nehezen hagynám itt a barátaimat. Még úgy is, hogy ők az exemmmel is tartják a kapcsolatot, méghozzá nagyon jó baráti kapcsolatot. A mostani pasim katasztrófa! :D imádom, meg minden, de nem vagyunk egy hullámhosszon. A család meg... szétszéledt mindenki, szüleim elváltak, tesók, uncsitesók külfödön meg szanaszét. Szóval lehetne itt is jó, de nem az. Biztos telhetetlen vagyok, de boldog akarok lenni! Igazán Boldog!
23. Nissi (válaszként erre: 22. - 91d4989ab9)
2012. aug. 7. 18:39
Karácsonyig még 4 hónap. Addig még összejöhet egy ujabb lovag :)
2012. aug. 7. 17:40

nah végre egy értelmes téma


én is pont a szakítás előnyeit probálom magamban összevadászni, eddig annyi hogy kevesebbet kell költenem karácsonyi ajándékokra:D na ez is valami, ja meg akkorára vágathatom a hajam amekkorára akarom, ha akarom:D

21. Nissi
2012. aug. 7. 17:35
Szerintem majdnem mindenki kerül az életben olyan helyzetbe hogy ujból kell kezdeni. Válás, munkanélküliség, betegség stb. Ha nincs senki aki támogatna az elöny is lehet. Nem kötödsz senkihez, semmihez, könnyebb mindent itt hagyni. Ha külföldre mész akkor ott ugyis uj barátok után kell nézni. Vágj bele nincs vesztenivalód.
20. virus2008 (válaszként erre: 1. - Lucifer12)
2012. aug. 6. 10:21

Nehezen, idő kell hozzá.

Viszont új kezdet, új lehetőségek.

19. 74f8c12b8e (válaszként erre: 13. - Lucifer12)
2012. aug. 6. 09:48
Vágj bele!Mostmár te választhatsz,hogy hogy szeretnél élni,és kiket szeretnél magad mellett tudni.nagy lehetőség.
18. 4244093cd0 (válaszként erre: 1. - Lucifer12)
2012. aug. 5. 00:09
Ha nincs semmid,senkid,akkor nincs már mit veszítened.A legoptimálisabb állapot,hogy olyan életet alakíts magadnak,amilyent csak szeretnél.:))
17. be749d73f9 (válaszként erre: 6. - A14deb9047)
2012. aug. 5. 00:03

Mint írtam: nem árt, ha van melletted valaki, aki támogat!!!

Nem azt mondtam, h csakis akkor lehetséges.... hanem, h úgy könnyebb!! :)

16. de Luca (válaszként erre: 15. - Lucifer12)
2012. aug. 4. 17:50

Szüleim szimplán nem örültek, pedig a munka miatt jöttem Pestre, és otthon fenemód bosszantotta őket, hogy nem találok melót (ahogy eljöttem, már nem érdekelte volna őket, csak maradjak otthon), férjem összeomlott, pedig hónapokkal előtte szétmentünk már, csak továbbra is ott maradt a lakásomban, így valószínűleg reménykedett, amíg el nem jöttem. A "barátokat" pedig nem sajnáltam, mert férjemet választották (közös barátok voltak, kamaszkorunk óta egy körben forgolódtunk). A barátok azóta már keresnek, mert 8 év elteltével rájöttek, hogy egy szétment házasság miatt lényegében nem változik semmi. De én ugye 150 km-ről nemigen tudok velük haverkodni, de örülnek, ha nagy ritkán összefutunk.

Egyébként ez az egész nem olyan komoly, csak a többség fél belevágni, mert a bizonytalanság szar állapot. De egy ilyen fenti sztori kutyafüle ahhoz képest, amikor valakit igazi tragédia ér.

Szóval nem szabad megijedni semmitől, ki kell használni, hogy egy csomó érdekes dolgot átélhet az ember.

15. Lucifer12 (válaszként erre: 14. - De Luca)
2012. aug. 4. 17:26
Ez elég komolyan hangzik! Ők hogy fogadták ezt a lépést? Mi történt veled azokban az első hónapokban?
2012. aug. 4. 16:43

Otthagytam a családomat, a barátaimat, a férjemet egy hátizsákkal.

Csak az első pár hónap volt erőt próbáló, aztán kialakul minden.

2012. aug. 4. 15:58

Köszi mothertiger! :)


Marjann, úgy néz ki külföldre megyek. Talán így egyszerűbb lesz az abszolút újrakezdés szepontjából, hiszen valóban minden új lesz! Magyarországon sajna nem találom a helyem.

12. Marjann (válaszként erre: 9. - Lucifer12)
2012. aug. 4. 15:37

Igazából én sem értem semmit a barátaimmal, most is pont olyan ritkán látom őket, mint amikor messzebb laktam :) Akikkel sokat vagyok együtt, azokat a munkahelyemen ismertem meg, ahogy a páromat is. Azt hiszem ehhez azért kellett egy nagy adag mázli, nagyon jó munkahelyet fogtam ki.


Te hova költözöl?

11. mothertiger (válaszként erre: 10. - Lucifer12)
2012. aug. 4. 15:29
Akkor higgy magadban! <3
10. Lucifer12 (válaszként erre: 8. - B81fcd1219)
2012. aug. 4. 15:22
Az önsajnálaton már túl vagyok :) most komoly változásokat szeretnék! Viszont nem nagyon lesz senki mellettem.
9. Lucifer12 (válaszként erre: 3. - Marjann)
2012. aug. 4. 15:21
Ez jó, van pozitív példa! :) Én is kb ilyet tervezek, új város, új élet, új pasi. Csak sajna barátok nélkül, abból is új kell. Örülök, hogy neked sikerült.
2012. aug. 4. 15:16
Az élet örökös újrakezdés.Csak nem szabad kétségbe esni és sajnálni magunkat.
2012. aug. 4. 15:15
Kemény lesz!
6. a14deb9047 (válaszként erre: 5. - Be749d73f9)
2012. aug. 4. 15:12
Ha nincs, akkor is!
2012. aug. 4. 15:11
Bármikor lehet a 0-ról kezdeni, csak hatalmas erő és kitartás kell hozzá. És persze nem árt, ha van melletted valaki, aki mindebben támogat!
2012. aug. 4. 15:10
Tapasztalatok? Senkit sem ismerek, aki belevágott volna ilyesmibe.
2012. aug. 4. 15:10

Volt ilyen. Nem tudom hogyan, de talpra lehetett állni. Én épp azt terveztem, hogy ha vége a munkámnak másik városba költözök a kedvesemhez, aztán egyszerre se munka, se pasi, se tervek. Se pénz, hogy a barátaimhoz utazzak, csak a rossz szájíz a szüleimmel egy lakásban.

Végül találtam máshol munkát, közelebb költöztem a barátaimhoz, testvéreimhez. És most úgy tűnik meg lesz minden, munka van, pasi van, úgy tűnik jövőkép is :)

2012. aug. 4. 15:03
Mindent lehet csak akarni kell.
2012. aug. 4. 14:59
Volt már valaki, aki elveszített mindent ami számíott az életben? Nem halálra gondolok, hanem kapcsolatok megszűnése, véglegesen és gyorsan. Hogy lehet ezt feldolgozni? Lehet megoldás, hogy máshol a 0-ról kezdem?

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2024, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | Facebook