Újrakezdés.... (beszélgetés)
Ez a fórum a következő íráshoz nyílt: Újrakezdés....
Na ebben nagyon igazat adok neked! Az utolsó három sorodban magamra ismertem.
Igen, én függő vagyok... társfüggő.
Soha nem hagytam volna el a férjemet, pedig nem volt maradéktalanul boldog életünk. Mégsem váltottam volna saját elhatározásomból..
Mert nem éreztem magam soha erősnek. Egyedül lenni, egyedül küzdeni a mindennapokkal..igenis ijesztő számomra.
De magtanulom! Nem akarok még egyszer ilyen helyzetbe kerülni. Nem akarok függeni egy férfitól semmilyen formában sem.
És a gyerekeimnek át fogom adni a keserűen szerzett "tudásom"... ne legyenek kihasználhatóak, irányíthatóak, eltiporhatóak ha felnőnek...
te úgy gondolod,hogy az,hogy a hölgy szült három gyermeket valakinek,az a férfiút igazolja?????!!!!
én a másik végéről közelítem meg,ahogy kevesen szokták-aki valakit felcsinál háromszor,abban legalább legyen annyi felelősségérzet,hogy nem hagyja ott a bajban azt a szerencsétlen anyát
vagy vágjuk le neki,hogy többeket már ne tudjon tönkretenni:D
a nők általánosságban nagyon alacsony önbecsülésű, ragaszkodó teremtmények,többségünknek megggyőződése,hogy nem tud egyedül élni,sem érzelmileg,sem anyagilag...emiatt maradnak,szülnek akár magának Belzebúbnak is..elviselnek mindent,ezt sok pasi csúnyán ki is használja
olyan gyakran hangzik el a rossz kapcsolat szó
miert nem merjük kimondani,hogy rossz embertől szabadultam meg..
nem mindig áll kettőn a vásár
igenis vannak alkalmazkodni képtelen,felelőtlen,egoista ,másokon uralkodni vágyó embertársaink
és valljuk be társadalmunk a fiúkat kicsi kortól egoistának neveli míg a lányokat alkalmazkodónak..
óhh hány testvérpáron láttam kora gyerekkoromtól kezdve,hogy a fiúnak mindent szabadott,a lányt szigórúan fogták és kérem itt kezdődik a gyenge jellem kinevelése
nagyon jól teszed,hogy nem törődsz azokkal,akik csak marnak
a magyar társadalomban ez tipikus,mindenért a nőt hibáztatni,persze,hogy a férfi hibáiért is, naná!..
Nézd, pontosan tudnod kellett már a második gyerek előtt, hogy mik a problémák ebben a kapcsolatban. Az, hogy te arról álmodoztál, hogy de jó lesz együtt gyerekeket nevelni, az köszönőviszonyban sem volt az általad itt leírt valósággal.
Így igen, a döntéseiddel erre kárhoztattad a gyerekeidet, ugyanis homokba dugtad a fejed és nem voltál hajlandó a valósággal foglalkozni.
Ráadásul egy olyan helyzetben, ami az átlagosnál több átgondolást igényel (gyerekvállalás).
Nagyon úgy néz ki, hogy semmilyen valós életcélod nem volt, csak sodródtál. Ezt azért kellene felismerned, mert amíg nem látod a problémát,addig ki sem tudod azt javítani és lehetőséged sincs arra, hogy a későbbiekben okos döntéseket hozz.
Oké, neked igazad van.
Sok mindent elcsesztem.
Nem tudom visszaforgatni az időt, ami megtörtént, azt nem lehet meg nem történtté tenni.
De még egyszer leírom: azért szültem a gyerekeket, mert akartam őket. Az apjukkal együtt akartam felnevelni őket...Nem az volt az életcélom, hogy erre kárhoztassam a gyerekeimet, ahogy te fogalmazol.
NINCS igazad. Fel kell ismerned, hogy milyen hibákat követtél el sorozatosan az életed során, amivel a gyerekeid életét is jócskán befolyásoltad. Amíg ezt nem teszed, addig újra és újra el fogd ugyanazokat a hibákat követni.
És IGEN, a normális családokban boldog attól a gyerek, hogy együtt vannak a szülei. Ez azért van, mert egy család nem ezt az elmebeteg vesszőfutást jelenti, amire ti kárhoztattátok a gyerekeiteket: igen-nem, együtt-külön, ne hagyj el-elhagylak, könyörgök stb.
Hol a te akaratod, helyzetfelismerésed és tartásod ebben az egészben?
Nem szoktam a cikkeket elolvasni, de most megtettem. Nem értelek. Nem tudom, miért szültél még két gyereket ennek az embernek, ebbe a kapcsolatba. Ha ő azt mondja, ugorj a kútba, beleugrasz? Ok, nem lehet visszacsinálni.
A jövő: rá kell állnod a saját (!) két lábadra, nem csak anyagilag, hanem lelkiekben is. Ha azt akarod, hogy a gyerekeid erős emberek legyenek, akiket nem lehet hozzád hasonlóan az orruknál fogva vezetni, akkor példát kell mutatnod és neked is ilyenné kell válnod.
Akkor lesz igazán intelligens és erős jellem a cikkíró, ha a férjétől végleg el tud szakadni, és soha többet nem engedi vissza.
Az az igazság, hogy ebben a kapcsolatban a férj nem szeret igazán, és nem is felelősségteljes. Ha nem tetszik neki valami, akkor lelép? Elég szép...
Azért csinált 3 gyereket, hogy az asszony bármikor visszafogadhassa?
Mekkorát koppanna a férj, ha a cikkíró nemet mondana neki!
Csak azt ne! :D Már így is elég szemét kering a Föld körül. :)
Az Újrakezdőnek pedig továbbra is sok erőt kívánok! :)
Nagyon sajnállak. Egyszer azt olvastam itt a hoxán egy megcsalt asszony írásában , hogy amikor kiderült ,hogy aférjének viszonya van úgy érezte "rászakadt az ég".
Most téged látlak ebben az állapotban.
Más embernek tanácsot adni a te helyzetedben nagy felelősség.
Én csak leírom ,hogy nekem mi segített az eltelt időn kívűl.
Ha meg tudod szerezni olvasd el a Rhonda Byrne: TITOK /Secret/ című könyvet.
Addig is kívánok sok szerencsét és pozitív gondolatokat.
Köszönöm mindenkinek a pozitív szavakat!
Amióta leírtam a történetemet.. eltelt pár hét (amíg Hoxa ellenőrzött :)).
Nagyon mélyre zuhantam, rengeteget sírtam... de hát aki esetleg beleolvasott a naplómba, látta ezeket.
Tudom, hogy talpra fogok állni, és a gyerekeim erőt adnak hozzá. Őértük mindent meg fogok tenni.
Már leírtam egyszer... nem várok sajnálatot... talán csak annyit, hogy meghallgatnak.
Nem gondolom, hogy elrontottam az életemet... és borzasztóan felbőszítenek azok a vélemények, hogy "minek szültem ennyi gyereket".
Szerettem a férjemet, nem tudtam elengedni soha (és igen, tán most sem tudnám, de ő döntött)... mindig azt éreztem, nekem ő a másik felem.
Most meg kell tanulnom "félemberként" élni, hogy újra összerakhassam magam.
Nem bántam meg soha egyetlen percig sem, hogy 3 gyereket szültem neki, mert hiszem, hogy nekik meg kellett születniük. Belőlünk! Mert így lettek azok, akik...
Talpra állok, csak idő kérdése.
Az édesanyám mellettem áll, segít, amiben tud, és igen, vannak barátaim, akikre számíthatok.
Férfi nem hiányzik az életemből.
Van munkám, és ha nehéz is lesz, de rendbe teszem az életem.
Akik pedig csak lehúznának itt is... azoknak annyit mondanék: örüljetek, hogy nem kell ezt átélnetek. Ha pedig a sors úgy hozza, hogy a ti fejetek körül is felszáll a rózsaszín köd, ne legyenek olyan emberek körülöttetek, akik még jobban belétek rúgnak... én ezt senkinek nem kívánom!
ez milyen szomorú..akkor jött vissza,amikor élni,kivirulni kezdtél...milyen jól leírtad a vele töltött időt: szomorú rabságként,depressziósan élted meg..sokan hiszik,hogy a háztartásbeli élete stresszmentes,a te eseted is mutatja,hogy nem éppen..
a férjeden lelkileg úgy tudsz mihamarabb túllenni,ha keresel egy másikat,nem feltétlenül kell holtomiglan-holtodiglanban gondolkodni ezúttal,de kell,hogy valaki visszaigazolja,hogy nő vagy...ez nagyon fontos,ne csak a gyerekekre gondolj
én hasonló helyzetben, hagynám a 3 gyereket a cirkuszoló apukára és kezdenék egy teljesen új életet!
A fórumindítónmak épp elég baja van, nem kellenek szerintem neki a bíráló szavak, nyilván tudja ő is, hoyg mit kellett volna másként. A helyzet azonban MOST ez, ezt kell megoldani,
Nem lesz könnyű.
(Én is elváltam 16 és után, két kislánnyal, azóta eltelt 12 év)
Nos, első az anyagi, amiből enni tudsz adni nekik, rezsit fizetni stb.
Az apa a jövedelme 50%-t kell fizesse gyerektartásként, plusz kapsz családi pótlékot.
Talán jövedelmed is van. Ha nincs, akkor kérhetsz asszonytartást is, de igazából a jövedelme 50%-ánál többet nem fognak levonni.
Ha nem álltok jól, kérhetsz segélyt az önkormányzattól, azt hiszem van kedvezményes óvodai, iskolai étkeztetés is. Ha nem tudod fizetni a lakást, akkor biza el kell adni, és albérletbe kell menni...
Ha volt közös vagyonotok, azt felezni kell, márpedig ízt írtad nem volt anyagi gondotok...
Mindenképpen jól jönne szülői, testvéri segítség, támasz. Számíthatsz rájuk?
Egy barát is jól jönne...van?
A gyerekeknek mondd el mindig őszintén a maguk nyelvén, hogy épp mi van.
Ne ragaszkodj a két ehti láthatáshoz, mert magaddal szúrsz ki, vegye csak ki a részét a férjed a gyereknevelésből, ha lehet minél többet vigye el őket , vagy menjen értük oviba, suliba. Kell majd néha egy kis magány neked, ekkor próbálj töltődni...
Nagyon nehéz, de próbálj ne belesüllyedni az önsajnálatba!
Ha depresszióra hajlamos vagy, menj el pszichiáterhez! Jobb megelőzni a bajt...
Ha a férjed visszajönne légy erős és ne engedd! Mert akkor egy életen át leszel a játékszere...
Amikor lelkileg túl vagy rajta- vigyázz ne tartson soká- akkor kezdj el előre lépni!ismerkedj! Ma már egy csomó partner kereső van...Kell a visszaigazolás...és igenis minden zsáknak meg van a maga foltja, 3 gyerekkel is lehet társat találni!
Lényeg: bízz magadban, ne magad okold és szeresd magad! Ez ki fog rád ülni és a környezeted is szeretni fog, és újra rád talál a boldogság!Sok siekrt hozzá!
Egy gyereket sem lehet meg nem történté tenni. Lehangolóak azok a hozzászólások, amelyekben azt taglalják, hogy nem kellett volna megszülni őket. Ez nem egy iskola, hogy nem végzem el "oszt kész, megyek tovább".
Nem fogadnám vissza soha többé a férjemet a gyerekeim érdekében!
Bizony előfordul, hogy három gyerekes anyuka újra párra lel. Nekem van ilyen ismerősöm és az apukának is van még három, mert a gyerekek anyja lelépett. Dolgosak mind a ketten és minden elő van teremtve, ami szükséges. Szóval ne írjuk már le, hogy úgysem fog menni.