Ugye a Hoxások a mennybe mennek?

304 km, mégis közelebb került a szívemhez-lelkemhez, mint sokan a környezetemből.

Itt találkoztunk talán tíz éve, de ha száz évvel ezelőtt ismertük volna meg egymást, sem tudnék róla többet.

Még nem kerestem rá a nyilvános és privát beszélgetéseinkre, mert úgysem látnám elolvasni, homályosak lennének a betűk.

Élőben nem találkoztunk, de jártunk egymás háza előtt a Google térkép utcaképnek köszönhetően.

A receptjeit nem csak olvastam, próbáltam olyan finomra sütni- főzni ahogyan Ő leírta.

Soha olyan jól nem sikerült a karácsonyi bejgli és a télire elrakott uborkasaláta sem.

Szerettem a szívhez szóló írásait. Talán olvasott a gondolataimban és kiszínezve leírta a nagyvilágnak.

Szívből csinált mindent.

Egyszer valaki megbántotta, vagy belekötött, hiába könyörögtem ne lépjen ki, nem akart veszedelmet és kilépett. Nem is sokára újra visszajött, de Gyöngyskorpió nem volt sokáig Hoxatag. Átköltözött a nagy testvérhez. Évekig ott találkoztunk. Mígnem most februárban párnapig kórházban volt. Remélte Ő is én is, hogy meggyógyul, de eljött április vége, újra eltűnt a zöld pötty a profiljáról. Írtam neki: "Mi meggyógyulunk!" Nem fogadott szót...Május elvitte... Most az angyalok között ül ott írja cikkeit, receptjeit.

...333 km és itt az újabb szomorú hír, Adél is elment Timi után. Nem tudom, hogy ismerték-e egymást, de most találkoznak az égi tűzhelynél. Együtt főznek, spórolós ételeket.

HOXA! Kinek mit jelent? Nekem most könnyeket,mert örökre elmentek a Hoxás barátaim a"nagy testvérről" is. Itt találkoztunk, napi szinten beszélgettünk, viccelődtünk, ha baj volt vigasztaltuk egymást. Nem volt titok ki kicsoda. Létezik virtuális BARÁTSÁG! (Írom ezt azoknak akik csak azért jönnek, hogy bántsák egymást!)

Hatalmas űrt hagytatok ami jobban fáj, mint a búcsúzás. Hiányzik a reggeli virtuális kávé, tea, üdvözlet. Hiányzik a napi jelentés. Hiányoztok!!! Nyugodjatok békében!

„Minden találkozás búcsúzáshoz vezet, és ez így lesz, amíg világ a világ. Minden találkozásban benne van az elválás szomorúsága, mint ahogy minden búcsúban benne van egy kevés a találkozás öröméből is.”

(Cassandra Claire)