Túl sokat gondolkodunk, "filózunk", vagy csak rosszul csináljuk? (beszélgetés)

Ez tényleg igaz.

Én is sokszor azon kapom magam hogy nem tudok koncentrálni rendesen arra amit épp csinálok...pedig az sokkal fontosabb lenne ,mint azon agyalni,mi volt évekkel ezelőtt,vagy akár tegnap.Az már mindegy.

Ha észrevettétek, akár itt, akár magatokon, az agyalás túlnyomóan vagy a múltban történteken való rágódás, vagy a jövő negatívra festése a még meg nem történt dolgokkal.

Mennyire figyelsz arra, amit éppen csinálsz?

Mindig 100%-osan? Szerintem ritkán.

Most két apró előrelépést javaslok:

1. Próbáld ki, hogy sokkal jobban figyelsz arra, amit éppen csinálsz, minél gyakrabban tedd ezt, amilyen gyakran csak lehet.

Ekkor az agyad pihenőben van, mert csak a Most-ban tudsz figyelni arra, amit éppen csinálsz.

Előnyei: Először is jobban végzed el azt amit csinálsz, másodszor: eközben - ha furcsának hangzik is - az elméd egy relaxáció közeli állapotba kerül.

2. Gondolj arra, hogy a múlt egy teljesen megfoghatatlan és befolyásolhatatlan terület az számodra! Csak a Most-ban végzett cselekedeteid vezethetnek eredményhez. Ha már gondolkozol, akkor ezt gondold át, fogadd el és tedd a dolgodat! Ezt sem lehet egyik percről a másikra megtenni, de tudatosan gyakorolni lehet.

Ha ezt a két pontot elkezded gyakorolni, a Zen buddhizmus két leggyógyítóbb alapgyakorlatát végzed, a mi hétköznapjainkba áttéve.

Csak az ezekre történő figyeléssel már nagyon sok embernek változott jó irányba a zaklatottsága, feszültsége, kisebbségi érzése és koncentráció készsége.

:) Szóval a kettő majdnem ugyanaz! :)

Mi sokszor nem tudjuk megélni a perceket, mert már a következőn gondolkodunk.

Szerintem túl sokat gondolkodunk mindenen. Néha olat is belemagyarázunk a dolgokba, amihez semmi köze sincs. Az "egyszerű" embereknek valahogy jobban megy minden. Mi gondolkodunk, hogy valóban Ő e az igazi minden téren, közben elillan az élet - ők összeházasodnak.

Mi gondolkodunk, hogy mikor vállaljunk gyereket, kitől és hogy meg vannak-e a feltételek, közben kicsúszunk, max egy gyerekünk lesz, mert már túl idősek leszünk - ők szülnek.

Mi gondolkodunk, hogy építkezzünk-e, belevágjunk-e, stb. - ők építkeznek.

Mi gondolkodunk, hogy váltsunk-e munkahelyet, mert a jelenlegi nem jó, megálljuk-e az új helyen a helyünket, lesz-e munkánk, ott sem lesz jobb... - ők kilépnek és találnak másikat.

Stb.

Összefoglalva: mi gondolkodunk - ők? Élnek!

Figyeljétek meg a hajléktalanokkal történt interjúkat, beszélgetéseket!

Mindegyik, kivétel nélkül csak a másik emberre, a volt partnerére, a gyerekeire, a volt munkáltatójára, stb. panaszkodik.

Egyetlen egyet sem hallottam, hogy azt mondta volna: Hülye voltam, nem jól lavíroztam az életben, rossz döntéseket hoztam, azért vagyok hajléktalan.

Az ok mindig: hogy kibaltázott vele más, vagy mások.

Húúú....nagyon nehéz kérdés:S

Én nem tudnám eldönteni!

Csak annyit írnék,hogy a munka tesz emberré...És ebben nincs benne a pénz,csupán az,hogy aki dolgozik-bármit!!!!,azt megbecsülik,miután pénzt kap fizetségnek,ez egy bizonyíték neki arra,hogy neki igenis benne van a munkájában a saját szorgalma....

Bár kinek mi..valaki a fizetése alapján ítéli meg a másikat,és azalapján osztályozza...

Fene tudja. Munkával is lehet sok pénzt keresni és rafináltsággal is.

Bár...azért rafináltsággal talán mégis többet. :)

Az első éveink nagyon meghatározzák a gondolkodásmódunkat. A családból nagyon sokat hozunk.

Példa:

Az egyik családban mindig azt hallja a gyermek: "A pénzért keményen meg kell dolgozni!", "Aki nem dolgozik, ne is egyék.", "A szükség nagy úr.",stb.

A másik családban ez a szöveg járja: "Ha dolgozol, nincs időd pénzt keresni." "A pénz az utcán hever, csak le kell hajolni érte.", stb.

(Nem a munka, az értelmes, érték teremtő munka ellen szólok, ne értsetek félre!!)

Szerintetek melyik gyerek fog jobban állni anyagilag 30 év múlva...?:)

"A lehetetlen csupán egy nagy szó, amellyel a kis emberek dobálóznak, mert számukra könnyebb egy készen kapott világban élni, mint felfedezni magukban az erőt a változtatásra. A lehetetlen nem tény. Hanem vélemény. A lehetetlen nem kinyilvánítás. Hanem kihívás. A lehetetlen lehetőség. A lehetetlen múló pillanat. A lehetetlen nem létezik."

"Egy pesszimista minden lehetőségben látja a nehézséget; egy optimista minden nehézségben meglátja a lehetőséget."

Érdekes.

Vannak híres válság-menedzserek.

Ezek az emberek elmennek egy bajban lévő céghez, néhány nap v. hét alatt tájékozódnak és fél, egy év alatt rendbe teszik a céget.

Pedig annál a cégnél mondjuk van tíz vezető, akik ugyan úgy észrevehették volna, hogy mi a gond.

A válság-menedzser sem nem okosabb, sem nem tapasztaltabb a cég vezetőinél, sőt, CSAK MÁSKÉNT, NAGYON ANALITIKUSAN,ÉS PROBLÉMA CENTRIKUSAN GONDOLKODIK UGYAN ARRÓL A FOLYAMATRÓL.

Azt a tényezőt most ne vegyük figyelembe, hogy külső szemmel nézi a dolgokat. Ez sem elhanyagolható, de mégis a kulcs: másként gondolkodik ugyan arról a dologról.

Ez természetesen a mindennapi életünkben is ugyan így igaz.

Pl. a sikeres, tehetős ember ember mindig okosabb és többet dolgozó, mint az anyagi gondokkal küzdő?

Persze, hogy nem:))

Másként gondolkodik az élet dolgairól, az élet folyamatairól, ez esetben konkrétan a pénzről, az érvényesülési lehetőségekről.