Tudnátok segíteni abban, hogy hogyan tűntethetném el alkoholista, agresszív apámat az életünkből? (beszélgetés)

Mondjuk pl takarítás mosás az ilyeneket nehéz lehet otthagyni hogy majd kivárják hogy megcsinálja aki

csinálta a koszt kupit.Mert ők is látják kerülgetik stb..

Nehéz helyzet. Meg nehéz megtalálni az arányokat is

mi az amire nemet mondanak a hozzátartozók...

Igen, a sokk segíthet.

Erről ők számolnak be a leghitelesebben a gyűléseiken...

De direkt nem szabad sokkot okoznunk.

Azt ő megcsinálja magának, nekünk annyi a feladatunk, hogy kiálljunk az útból.

Az a fontos, hogy úgy kell igyekeznem szeretettel elhatárolódni tőle, hogy ne elsősorban őmiatta tegyem, hanem a saját stabilitásom megőrzése érdekében...

Magyarul: ne manipuláljam.

De ha korrekt és szeretetteljes maradok, úgysem ússza meg a sokkot, mert a betegsége miatt folyamatosan termeli magának a krízishelyzetet.

Megmentésnek hívjuk, amikor (egyszerűen mondva) az alkoholbeteg csinál valami marhaságot, a hozzátartozó pedig kihúzza a csávából, amit az magának kreált.

Például ittas előző este, és olyan másnapos, hogy nem megy be dolgozni...

A házastárs felhívja a főnököt, hogy párja beteg, nem tud menni dolgozni. (Vagy ha telefonálnak a munkahelyről, ő veszi fel, és ezt mondja)

Vagy az alkoholbeteg hazamegy, koszt hagy maga után az ittasság miatt (nem részletezem) és mire felébred, a családtag kitakarít, így az alkoholbeteget megmenti a kellemetlenségtől, amit ő maga tett... Így meggátolja, hogy a beteg szembesülhessen a következményekkel.

A családtagok gyakran a szégyen és a dolgok rendezése érdekében kifizetik az alkoholbeteg adósságait, ezzel megfosztva őt a gyógyulást is elhozható szorongattatástól...

Nagyon sokféle módja van a megmentésnek...

A hozzátartozóknak az a nehéz, hogy nem tudják, hogy egy betegséggel állnak szemben, és hogy nem ők a felelősek. (Mert persze az alkoholbeteg őket teszi felelőssé - hisz tudja, hogy könnyedén hat a túlzott lelkiismeretükre - , ők pedig belelépnek a csapdába...)

Ez igaz.

Viszont az, hogy láttam őket, egyértelművé tette számomra, hogy a párom is képes lehet rá, ezért fel mertem neki állítani azt a lécet, hogy maradhat a kapcsolatunk, ha megáll az ivással.

Ha nem láttam volna őket, azt gondoltam volna, hogy csak a 40-50 évesek kezdenek gyógyulni, és lemondtam volna róla...

Fontos: amíg a hozzátartozó nem a megfelelő módon áll hozzá az alkoholistához, radikálisan lecsökkenti a gyógyulási esélyeit.

Az alkoholista gyakran rá is ébredne betegségére, és gyógyulhatna, ha a tájékozatlan hozzátartozó nem akarná folyton megmenteni...

Ez egy furcsa társasjáték, amiben az alkoholista a kipécézett, mert ő hordozza a rendszerbetegség látványos elemét, tünetét, az ivást, és ő okozza a balhékat, amiket a hozzátartozók, szegények, nem tudnak hogy kezelni, és nem engedik az alkinak, hogy meglássa saját magát...

Hát igen de gondolom aki ott volt meg is akart gyógyulni. Aki azt se ismeri el hogy problémája van az nem akar sajna változni.Kemény dolgok ezek .

Kitartás meg türelem nélkül nem megy.

Most már lassan negyedik éve...

Képzeljétek, az elején én sem hittem, hogy pont a mi kapcsolatunknak lehet jövője...

Láttam, hogy a gyógyító programban az alkoholista részen 40 éves a legfiatalabb ember, és az 50 az átlagéletkor...

Nagyon megijedtem: akkor nekem mér 15 évet kell várnom a páromra????

Aztán az áttörést egy országos találkozó hozta meg, ahol az ország minden részéből voltak gyógyulók (alkik meg a hozzátartozóik is)

Legnagyobb megdöbbenésemre az alkik közt rengeteg 20 év körüli volt!!! Még jobban meglepődtem, amikor felállt egy bácsi, aki hetveniksz éves volt, és elmesélte, hogy 70 volt, amikor letette a poharat, és az utcáról, a csövezésből jött vissza.

Ma elfoglalja magát, van egy kis albérlete...

Hát, vannak ám dolgok! :-)))

Örülök, ha ez jó érzést okoz :-)

Együtt vagyunk...

Mind a ketten csináljuk az erre a betegségre való programot. Mert nem csak az alki beteg, hanem én is, a hozzátartozó...

Azt tanultam a saját "terápiámban", hogy a hozzátartozó a "helyes nem segítés" és a "szeretetteljes elhatárolódás" technikájával nagyon sokat tud segíteni az alkinak.

Az alkim is gyógyulni akar, ha nem akarom helyette :-)

Nem olyan nagy ördöngösség, de nagyon kevés olyan embert láttam, aki ezt a spec progi nélkül, magától tudta volna... (Azt hiszem, egyet sem... Én sem tudtam magamtól, nagyon messze állok a zsenitől :-DDDD )

Igen, igen, nem könnyű...

Örülök, hogy nem értettél félre :-)

A bűnös szót egyébként nem kedvelem... Mert ezek nagyon randa betegségek... Nem bűnösök vannak, hanem beteg emberek, akiket nem szükséges megbüntetni, mert a betegségük következményei még rosszabbak, mintha valaki megbüntetné őket... (Mindkét félről beszélek)

Az anyákat, feleségeket gyakran a félreértelmezett, és a legtisztább jó szándék vezeti. Ezt nem gúnyból mondom, ez így van!!!

Tudom, mert én is emlékszem, miből indultam... Nagyon fura és fájdalmas érzés volt ennek a rögeszmének feladása...

Azzal nyertem meg mindent, hogy mindent feladtam. Hajlandó lettem elölről elkezdeni az életemet... Iszonyatos kudarcélmény volt, azt hittem, nem élem túl...

Megérzett valamit az alkoholistám, talán megérezte, hogy nem őt gyűlölöm, nem akarom már befolyásolni, hanem csak magamat védem... Ő is megváltoztatta az életét... Amikor már én nem is számítottam rá.

És elárulom, nem csak alkoholbeteg, hanem szenvedélyes szerencsejátékos is...

Mindkét szenvedélye passzívvá vált, már 4 éve...

Az a baj, hogy mire a környezet hajlandó tudomást venni a szeres szenvedélyekről, addigra a betegség harmadik fázisában van a beteg, aminek a következményei mindenkit teljesen kiborítanak...

Már jóval hamarabb gyanút kéne fognia a környezetnek, mielőtt az anyagi csőd beköszönt...

Dehát én is sokáig nem nyitottam ki a szememet, mert azt hittem, majd magától jobb lesz...

Hát, ez nem így működik... Működött...

Van olyan, hogy a piát egy alkoholbeteg öntudatlanul skizofrénia vagy más mentális probléma lefedésére használja.

De aki az agressziót sokáig eltűri (egy túlságosan is önfeláldozó feleség), az IS kezelésre szorul, mert ott is mentális torzulás van.

A gyerekek helyzete a legkétségbeejtőbb, amikor egy anyuka a férj megmentésével van elfoglalva...

Ott a gyereket nem csak az agresszív alkoholista hagyja cserben, de az érzelmileg éretlen anyuka is... Persze, könnyebb az alkoholistára haragudni, mert ott látványosabban tör ki a betegség.

Azt senki se mondta, hogy mellette kell maradni. ;-)

Mégis ez a jellemző!!!

Addig húzzák-halasztják a hozzátartozók az önvédelmi lépéseket, mire az alki is teljesen eltorzul. Ez egy súlyosbodó betegség...

Láttam olyat, hogy a hozzátartozó már egy éve járt terápiára, mire annyira megerősödött, hogy meg tudta tenni, hogy távolabb kerüljön az agresszív párjától. Ezért is beszélek róla ennyit: aki nem tudja ezt azonnal megtenni, menjen, és keressen segítséget, hogy rájöjjön, milyen bazi ártalmas, ha vele marad...

Hidd el, többen láttak ilyet, mint gondolnád.

Egyébként együtt érzünk Veled. Nem kicsit.

Sokszor számomra az is elképeszt (de ne vedd magadra, mert sok más eset is van, és én nem ismerem a tiédet), ahogy a hozzátartozók provokálják a részeg alkoholistát, akinek eszébe se jutna ütni, ha nem piszkálnák fel.

Egy ittas emberrel életveszélyes lehet indulatosnak lenni.

Én is jártam úgy, hogy dühömben cikiztem: kis híja volt, hogy a 3 kilós súlyzó a fejemen nem csattant.

Ittas ember nem tudja magát kontrollálni: nem érdemes mondani neki semmit, mert nincs magánál, és kiszámíthatatlan, mit csinál vele az alkohol.

Kemény lecke volt, de meg kellett tanulnom, hogy a tudatlanságom majdnem az életembe került. (Nem egyszer)

Ha nem éltél mellette vagy láttál közvetlen közelről

agresszív kötözködő alkeszt akkor még hiszel a mesékbe...Nem jópofa részegre gondolok hanem igazi barom állatra ahol van nagykés, kisbalta gyilkossági kísérlet verekedés üvöltözés rendőrség stb...Az ilyet nem fogod szép szóval megváltoztatni. De sajnos a jogszabályok se védik a családokat....

Én is így hittem sokáig :-)

20 évesen kezdtem gyanút fogni: talán nem is olyan rohadékok bizonyos embertársaim, mint hittem?

Természetesen nem kell mindenkit szeretni :-DD

Nem azért mondtam...

Vannak, akiket rühellek.

De nem azért, mert hülyék, csak nem passzolok velük össze.

Az agyalágyultan viselkedőket pedig jogom van kikerülni...

csatlakozom...

az előítélet nem azt sújtja, akiről, hanem AKINEK az előítélete van...

Nekem is rengeteg volt, mára próbáltam kukába dobni egyet-kettőt, és tényleg jobban vagyok...

És az a vicces, minél többet dobok ki, annál többet veszek észre, hogy ez is az, meg ez is az...

mivel óriási a tájékozatlanság az alkoholizmust illetően, sajnos, hogy a közvélemény is csak ítélkezni tud...

Igazából nincs is mit ezen csodálkozni...

Szerintem már általánosban kéne tanítani, mert olyan sok embert érint...

Kicsit belső kényszert is érzek arra, hogy elmondjam, máshogy is lehet gondolni, mert engem is úgy tanítottak meg rá, hogy hogyan működik ez a BETEGSÉGRENDSZER, amikor darabjaimra hullva segítséget kerestem, még 5 évvel ezelőtt.

És hosszú idő ennek a felfogása, megértése...

Aki egyszer benne volt, annak a későbbi életét is befolyásolhatja, egészen alattomos módon... Az alkoholbeteg ember környezetében élők (mint én is) annyi téveszmét, rögeszmét tanulnak meg, hogy azt később észrevétlenül átvihetik abba az életükbe, ahol nincs is alkoholfogyasztó ember...

Ez bizony előítélet, és minél előítéletesebb egy ember annál inkább rombolja a saját egészségét.

E- miatt a sok előítélet miatt ilyen sok - sok ember élete amilyen.

Ha az ember megtudja a másikat mi mozgatja, sok mindent tud tenni

Egyébként aki kilép, sok esetben élete végéig örlődik. Ki lehet, és ki is kell lépni, ha feltárta az ember, hogy segíteni képtelen. Persze utána szégyelli magát, sokáig hordozza a terhét.