Ti mit tennétek ha a párotok alkoholista, agressziv, lenne és bántalmazna? (beszélgetés)

Szia!

Köszi, hogy írtál,pár dolgot elolvastam,kicsit ráláttam,hogy nálatok mi volt a gond.

Fiatal vagy,jól tetted, amit tettél,én nem voltam ilyen bölcs,azt hittem tudom kezelni a dolgokat.

25 évig éltünk együtt, ami óriási idő,és én nagyon boldog is voltam közbe.Mindig is éreztem, hogy nem stimmel valami,de azt hittem ez is belefér. Mindenhatónak hittem magam,hatalmas leckét kaptam,mert a gyerekeim sérültek lelkileg,éppúgy ahogy az apjuk is , az ő édesapja által.Tehát nem sikerült megállítanom ezt folyamatot, pedig hittem benne.Hatalmasabb erők vannak, rá kellett jönnöm, és megadtam magam a sorsnak, de ami már számomra nem fért bele,azt nem.Egyébként én is hívő vagyok, és kértem Őt hogy segítsen,és végül is tavaly olyan helyzet adódott,hogy külön tudtunk menni,korrekt módon. Azt hiszem, én is sokáig egyedül leszek.

Én még nem vagyok "szabad", de dolgozom rajta.

Mégegyszer köszi, hogy írtál,előtted az élet, ne siess,mert minden megjön magától. Minden jót Neked!

Én is elváltam... ha rákerestek a micimaci 87-re megkapjátok a fórumokat, ahol kisírtam magam, ahol jól leszóltak, mert kínomban védtem őt és védtem magam, tisztáztam a helyzetünk, hogy miért jöttem össze vele. És hálát adok a Jóistennek, hogy megtettem. Most beteg lennék mellette. Így boldog vagyok nélküle:) Én is szerettem őt, nagyon nehéz volt elválni, mert néha a magaslatokba emelt, okos, intelligens ember volt, de beteg- szellemileg.

Kedves Kytti, az ember egy váláskor azt is siratja, ami nem volt benne a házasságban. Te most mit siratsz? Én is megutáltam az én volt férjem 3 hónap után, de annyira, hogy alig tudtam ágybabújni melléje...közben szerettem is-ez nagyon érdekes dolog. Ha te azt hiszed, hogy van erőd dologzni ezen, akkor tedd meg, másként nem leszel túl mindenen soha! Én megtettem és ezért vagyok ilyen szabad. Egy éve lassan, hogy hazajöttem, azóta sem volt senkim, de még kell a gyógyulás viszont itt van Isten mellettem, s ha nagy hülyeségnek is tűnik boldog vagyok általa!

Sok erőt kívánok neked, kitartást bármit is döntesz!

Sziasztok!

Talán még él ez a fórum,szeretnék beszélgetni olyan emberekkel, akiket érint ez a téma.

Engem sajnos nagyon is érintett,25 év után váltunk szét,nagyon sokat agyalok rajta azóta is ,nehéz helyretenni magamba ezt az egészet.

Igen erős társfüggő lehettem,mert most jövök rá, hogy szinte nincsenek barátaim,üres vagyok,és magamat okolom még most is. Az utolsó pár évben a pokol bugyraiba láttam be,és tudom, hogy hülyeség, de néha úgy éreztem ez már a gonosz arca,és nem a társamé.

Nem bántalmazott, mert tudta,hogy az életem árán is megvédem magam és a szeretteim,de azon kívül volt minden.Megutáltam és vele együtt magamat is.

Ugyanakkor szeretem még,és vágynék rá, hogy minden a régi legyen, de tudom, hogy ez lehetetlen.

Talán van itt," hasonszőrű" segítsük egymást.

Judit009 mi van Veled?

Most ezt nem igazán értem.

Elváltál a férjedtől,és lett tőle még egy gyereked?Meg ,hogy egy bőröndben laksz a volt férjednél?

Régi kérdés, talán már nem aktuális, bár ezt nem hiszem!!! 24 éve élek alkoholista, agresszív ember mellett. Nagy nehezen elváltam kb 2 éve. Úgy tünt ez hatott rá, lett még egy baba a három fiam mellé, így sokat vagyunk együtt. Egy bőröndben lakom a volt férjemnél és sajnos minden kezd a régi lenni. nem változott, amit eleinte nem vettem észre!!!

Hidd el, minden a régi lesz, nem fog változni, főleg ha nem akar. Márpedig biztos nem akar!!! nem lesz jobb az új kapcsolatban sem, ha nem szakad le rólad ez az ember!!!!!!

Én elszurtam, gyerekeim bánják, én átkozom magam, azért is, hogy nem tudom megoldani ezt a helyzetet!!! A válás se változtatott semmin, de lehet csak rajtam nem változtatott. Most itt ülök szétesve, rákos betegen és tehetetlenül egy szar élet kellős közepén, amit magam okoztam!!! Ne vádoljam magam??? De, sajnos azt teszem!!! Mert nem vagyok erősebb az alkoholnál, amit a volt férjem megiszik. Bár tudom, hogy annál senki nem erősebb. Mért nem megyek haza az anyámhoz, ahol abban a pár hónapban éltem?? Mert sakkban tart a gyerekekkel. Mert félelemben élek és nem tudom legyőzni!!!

Anyám évekig élt egy ilyen kapcsolatban, egy emberrel, aki genetikailag az apámnak kell nevezzek, de a temetésén úgy éreztem, egy idegen fekszik a koporsóban. Én már férjhez voltam, mikor elvált, és elköltözött egy férfihoz, aki el is vette, s boldog 6 évet töltött vele, míg a rák el nem vette tőle. A lányaim őt ismerték nagyapjukként, a másikat, a genetikait sosem látták, mert az nem érdeklődött irántuk.

Ha magadra nem gondolsz, gondolj a gyerekedre. Egész gyerekkoromban állt a balhé otthon. Hol azért tartottam az ajtót remegő izmokkal, hogy az az ember ne jöjjön be, hol azért, hogy anyám ne menjen ki. Máskor meg sírva könyörögtem anyámank, hogy ne menjen a vonat alá, bőgve szedtem el tőle a kést, meg a kötelet. Mai eszemmel tudom, hogy valószínűleg nem tette volna meg. De az a sokk, ami akkor ért, hosszú évekig elkisért. Amíg a férjem meg nem mentett otthonról, tiszta idegroncs voltam, és utána is csak lassan jöttem helyre. Én a gyerek szempontjából mondom, ez nem maradhat így. Tedd ki a szűrét, akár hívj rendőrt. Ha a lakás a te neveden van, ő csak élettársad, megteheted. Ha nem a tiéd, vagy közös a lakás, fogd a gyereked, és akárhová, de menj, mentsd meg őt.

Hinni a templomban.

Én elhagytam volna már az első agresszív megnyílvánulásakor. De te tudod...

HAGYD EL.

A többi csak szöveg. Vagy ez lesz egy életen át vagy az alig másfél éves kapcsolatodat fejezed be.

Nem kár érte.

Sziasztok,én hasonló problémával küzdök. Lassan 1,5 éve vagyunk együtt a vőlegényemmel. Egy tünemény alapból, mindenben segít, szerelmesek vagyunk, közös programokat csinálunk, tényleg, sokszor úgy érezem hogy megfogtam az 'Isten lábát' vele..

Tudtam h az apukája alkoholista volt és verte az anyukáját, már rég elváltak. Mindig is gyülölte ezért az apját, de a mai napig segít rajta és tartják a kapcsolatot. Sajnos voltak arra utaló jelek h ő is agresszív ha iszik, ezért igen ritkán fordult ez elő...Többnyire a haverjaival megy el iszogatni 2-3 hetente, de mostanában, nyáron,egyre gyakrabban, ahogy telik az idő egyre többször van agressziv egnyilvánulása felém és nagyon féltékeny is. Történt egyszer hogy baráti iszogatás közepette kértem hogy hagyja abba, mert már láttam rajta és a többiek is, hogy beszámithatatlanul viselkedik..De ő csak azért sem hagyta abba. Kértem szépen, kértem csúnyán...A végeredmény az lett,hogy ott hagyott éjszaka az utcán, hazajött és nem engedett be a lakásba. A cuccaimat szétdobálta, 1 óra könyörgés és mocskolódás után, kinyitotta az ajtót, de akkor jött a java...Kiborultam , én is üvöltöttem, erre ő ellökött bevertem a kezem, karom, fejem hatam, a földre estem, ahol még teljes erejéből belém rúgott és kirángatott a konyhaba, h azonnan takarodjak ahova akarok, ÉJSZAKA...miutan reggel 6kor kellett volna kelnem...

MIT TEGYEEEEEEEEk???????