Tudnátok ajánlani régi magyarságról szóló könyvet? (tudásbázis)

A fórumot november közepén indították, gondolom karácsonyi ajándékként szánta a könyvet. Nem hiszem, hogy várna további ajánlásokat.

Mondjuk azt azért megírhatná, hogy a végén milyen ajándékot vett. :)

Kérdésem van még: mennyire legyen régi az a magyarság?

Komjáthy Istvántól a Mondák könyvét olvastad? Varázslatos.

(nyilván nem hiteles... :D )

Itt is volt egy helytörténeti írás. Talán én vettem meg az utolsót, anyámnál kallódott el, de talán megtalálom még a könyvei között.

Egy helytörténeti gyűjtemény azért nem kis dolog, de ettől még nem lép elő íróvá a szerzője.

A kötet pedig nem válik irodalommá.

Egyébként, dehogy baj, ha ilyet ír valaki. Mindig sajnálom, ha azt hallom, hogy valaki azért nem vesz könyvet, mert "minden megvan már a neten."

Egy aprólékos kutatások után megírt, a lehető legpontosabb és sok részletre kiterjedő életrajz egy híres magyarról óhatatlanul történelmi.

Egyébként nem rossz műfaj az életregény, de nem mindegy, ki az író. Mert azért legyenek benne pontos adatok.

A kedvencem ebben a műfajban Kertész Erzsébet: Vilma doktorasszony. Az első magyar orvosnő életéről szól.

(Van még több jó, de nem magyarokról szól.)

Nem, én szigorúan különválasztom az irodalmat és a ponyvát.

Újabban a bulvár is műfaj akar lenni, de irodalmilag értéktelen.

Mert ponyva bizony van jó is!

Derék sváb gyerek, a svábok általában "jó magyarok", sok kirúgás után is visszajöttek dolgozni.

Nem azt értem nem hiteles alatt, hogy nem is élt.

Úgy értem a nem hitelest, hogy jó néhány apróságot, amiről nem volt adat, azt az író (bárki, nemcsak Dallos) a fantáziájából egészíti ki.

Én régebben olvastam egy könyvet, egy könyvtáros írta asszem, régi megtörtént esetek voltak benne, ezek mind itt történtek a környékünkön, csak nem most már hanem jó pár 10-20 évvel ezelőtt. Leginkább a tanyavilágról szólt. Egy serdülőfélben levő legényt éjszaka fejbevertek a társai szódásüveggel mert tetszett nekik a lány akinek udvarolt. A gyerek hülye lett egész életére. Vagy egy másik történet, egy lányt csecsemőkorától kezdve bezárnak egy szobába, pontosabban az anyja mert szégyenli hogy a lánya visszamaradott. A lány napokig nem kap enni. Éhenhal.

Ezek mind megtörtént esetek. Felkutatta, leírta. Sajna nincs meg a könyv, a nagyanyámé volt de kölcsönbe kapta, pedig jól lenne újra elolvasni. Akkor amikor olvastam nagy élmény volt, némelyik név még úgy rémlett is, tényleg voltak ilyen nevű emberek a faluban. leszármazottak.

Ezt csak arról jegyeztem meg, hogy miért baj az ha vki hobbiszinten ír? Attól még alkothat maradandót. Ha már egy embernek tetszik az már eredmény, nem?

Amit ajánlottam, Bedegi Nyáry Krisztina is régen élt, híres magyar, csak nő lévén kevesebbet szólhatott bele a politikába.

A maga idejében Thurzó Imre felesége volt, majd Thurzó halála után Esterházy Milós nádor lett a férje. Ma alig ismert a neve, de a maga idejében nem lehetett ismeretlen.

Az író Ipolyi Arnold, történész, püspök, magyarságkutató.

Hitelesebb, mint pár más író másokról írott életrajza vagy akár régebbi kori történet-feldolgozása.

És érdekfeszítő is amellett, hogy megnevezi az írott forrásait, tehát akit érdekel a téma, maga is még kutathat utána.

Azért ezeknál a példáknál egy fikciókra "szakosodott" író, akitől nagy magyarok életrajzát várná valaki, kicsit elrugaszkodottabb.

Más író is írt életrajzot, miért ne tehetné. Náhány történeti adat, sok regényesség, szimpatiksra rajzolt figura.

De pl. Kepest nem tartom írónak akkor sem, ha a szakterületeiről tud élvezetesen írni. Ő maga, ha úgy gondolná, írt volna elmélyült tanulmányt nagy magyarok életéről, de hát nem tette.

" Ez lehet irodami vagy színművészeti, valamint történelmi témakörben is."

Nem volt feltétel, a történelmi téma.

Én úgy értettem, hogy régen élt, híres magyarokról szóló könyveket keres, nem történelmi szakkönyveket.

Biztos, de Munkácsy nem volt igazán történelmi személyiség, még magyar is csak annyira, amennyire a Lieb név magyar.

Dallos meg egy jó tollú újságíró volt.

Írhat bárkiről, nem biztos, hogy történetileg pontosak az adatai. Egy életregénynek nem is kell pontosnak lennie.

Arról nem volt szó, hogy ki milyen előképzettsggel képes jól írni.

Viszont azért én jobban örülök annak, hogy általában a történelmi kutatásokkal inkább a történészek foglalkoznak, nem a bulvárlapok közlik folytatásokban.