Traumatikus iskolai élményeim (beszélgetés)

A kidobós tesi órán. Úgy utáltam! Mindig direkt kidobattam magam. 😂

És egy lány osztálytársam aki utált. Még most sem tudom, hogy miért. Lényegtelen dolgok. Az már a múlt.

Ilyet mi is csináltunk ,csak a koliban.

Másnap sorra dőltünk ki (szó szerint) a padokból.

A tanár csak nézett mint a luki nyúl...

Köszönöm, Tapsifüles, Köszönöm...

ha ezt a mamámék csak egyszer is hallhatták volna...)))

Nekem sem voltak traumatikus iskolai élményeim.

Fizika, kémia nem az én világom volt, a mateknál meg egy szinten leálltam, hogy ennél többre nekem nincs szükségem...

Történelem, magyarból, mindig ötös voltam, de általánosban is: ötödiktől nyolcadikig úgy jártam ki, hogy minden évben kaptam igazgatóit is...

Szülők be, aztán magyarázkodtak, hogy az ő gyerekük nem is annyira hülye...

állítólag voltak jó oldalaim is...))

Engem 3 évig ott szívatott szakközépben az igazgató felesége ahogy csak tudott.

Már annyira kikészített, hogy folyamatosan produkálta a testem fizikálisan is a betegségeket.

Felemás korlát,gerenda.

Egy barnább iskolatársam alámnyult ès röhögött ,lehettem vagy 10 éves.

Jó tanuló voltam ,szerettek a tanárok.Különösebb problémám az osztálytársaimmal sem volt.

Nem volt kiközösítès ,nem voltak kirívóan gazdag ès szegény gyerekek.A nyolcvanas évek kicsit szürke ,de békés korszakában.

Voltak rossz napok, hol a tanárok hol a társak miatt.

Gyerekek voltunk. Nem volt a tanárnak sem könnyű dolga és mint amolyan gyerekek, nem voltunk mindig kedvesek egymással.

Nagy ügy.

Nem fogom tönkre tenni magam 20-30 évvel ezelőtti dolgok miatt.