Több mint 5 éve otthon a gyerekekkel... (beszélgetés)

üdv a klubban!:) most vagyok éppen 6éve itthon...nagylányom most lesz 6éves, nagyobbik kisfiam 4,5lesz, kisebbik kisfiam 2,5 múlt, a kislányom pedig 8hónapos lesz...

én is ezen akadok ki, hogy úgy érzem egész nap pakolok, rendet teszek stb stb, és ők 10perc alatt olyan rendetlenséget csinálnak, hogy csak na. Igaz most is úgy érzem, hogy nem érem utol magam, de mi lesz, ha visszamegyek majd dolgozni? el sem tudom képzelni, hogy akkor hogyan csinálok majd meg mindent...és néha úgy érzem a férjem az 5.gyerek, nem hogy segítene, inkább hátráltat, és még ő van kiakadva, miért vagyok olyan feszült és ideges....

és jó lenne már egyet aludni is, mert ez 6éve nem adatott meg...

de nem panaszkodom, mert amúgy olyan édesek, és nagyon jól megvagyunk(persze vannak hisztisebb napok, de ahhoz meg hozzá lehet szokni)

ma pl kimentünk egy erdei játszótérre, nagyon szuper volt, nálunk se udvar, se kert, így főleg nehéz velük...

Hali!

6 évig voltam itthon 2 gyerekkel, Tomi 6, Noémi 3 éves.

1 hete dolgozom és visszasírom az otthontöltött éveket.

Kifejezetten élveztem, hogy én osztom be az időmet, fiam délig oviban volt, addig a kicsivel voltam + házimunka, délután pedig a miénk volt és csinálhattunk bármit.

Minden tip-top volt, nem voltak elmaradásaim, jutott idő magamra is.

Ha tehetném, szívesen maradtam volna még itthon.

Nálunk a játékokat mindig elpakolják, ha másikat szeretnének elővenni, az előzőt el kell tenni, megszokták, csinálják.

Házimunkába bevonhatók: zoknipárosítás, mosógépbe bepakolás, sütésbe besegítés.

Mi is sokat betegeskedtünk, sokszor 2 hétre is beszorultunk a lakásba....valóban nem könnyű (sőt, általában én is elkaptam tőlük), de feltaláljuk magunkat, vasútazás, legó, feladatok, színezés, mese....Szeretnek ollóval vágdosni, aztán amit kivágtak beragasztjuk egy füzetbe.

Én a 3-al vagyok itthon már,gyerek szobákba csak porszívózni meg törölgetni megyek.A Többi a gyerekek dolga.A 2 kicsi egy szobában vannak,3 lesz,és 5 múlt,de egészen kicsi koruktól fogva el kell tenni nekik a játékokat amikkel játszottak,rendet kell nekik maguk után rakni.Engem is nagyon idegesít a rendetlenség,el sem viselem tőlük sem.A naggyal úgy kezdtük,hogy amikor már mászott,akkortól együtt pakoltunk el,aztán olyan 2 éves kora óta én már nem pakolok ,max ha valamit a polc tetejére kell felrakni,levenni.Ha a lakásban másfelé is hagynak kacatot,azt is összeszedetem velük.Veszekedés nálunk is van,én ha nem látom hallom mi történt nem szólok bele,intézzék egymás közt.Ha eldurvul,elveszem amin össze vesztek.

A tavaszt már mi is alig várjuk,hogy többet lehessen kint lenni.

Fejfájáscsillapíítót? Néha citromfűteát szoktam inni, nagyon jó idegnyugtató.

Bízom a tavaszban, hogy jön a jóidő, a vírusok mennek és több időt tölthetünk a szabadban. Sokkal jobb lesz.

3,5 év alatt még minden oké volt vele.

Most kezdődött igazán a nehéz időszak.

Szia, egy cipőben járunk, én is több, mint 5 éve vagyok itthon.

Lányom 4,5 éves, pici fiam 1,5.

Én a kutyáimmal és most, hogy jobb idő van egy kis kertészkedéssel kapcsolódom ki alvásidőben. Elkezdtem újra lovagolni, de lehet, hogy abba is hagyom, mert nehéz megszervezni a gyerekfelügyeletet és szinte rettegek, hogy mi lesz, ha megsérülök, ki vigyáz a porontyokra...

2 és 4 évesek és főleg akkor nehéz velük, ha betegek és kimenni sem tudunk.

Engem a sok szétszórt játék szokott idegesíteni, semmivel nem tudom rávenni őket, hogy összepakoljanak, ha már nem játszanak vele.

Úgy érzem, hogy az egész napom játékszedegetéssel, ruhák teregetésével és igazságosmátyáskodással telik. Kivagyok.

Szia!

igaz, én már nem vagyok otthon, lassan három éve dolgozom újra, de 10 évig voltam otthon három gyerekkel.:)

Hát mit ne mondjak, nagyon hosszú volt, és kimerítő. Szerencsére Összejöttem három másik szintén 3 gyerekes anyukával, és elég sűrűn összejártunk, Nem mind egyszerre.

És általában csak egy gyerek volt otthon, egyik suliban, másik oviban. így valamennyire elviselhető volt.

De őszintén mondom, néha visszasírom azt az időszakot, akkor úgy éreztem néha, hogy rám szakad az ég, most meg visszagonolok, hogy mindig mindennel kész voltam, most meg mindennel le vagyok maradva.

Nem lehet könnyű!

Mi zavar a legjobban? az egyhangúság?

Olyan anyukákkal szeretnék beszélgetni, akik több mint 5 éve otthon vannak a gyerekekkel.

Hogy bírják? Nem akadnak ki néha?

Egy gyerekesek kíméljenek:)