Tiszta szívvel, ésszel és érzésekkel! (beszélgetés)

“Az életnek nevezett kötéltánc legnagyobb részében behúzódunk a magunk alkotta otthonos színtérre. Ott mindvégig kényelmesen megbújhatunk: elfoglaltan, gondolatokba merülve, szenvedve vagy jókedvűen. Ismerős és mozgásterünket szűkre szabó kikötő ez, egyetlen kijárata a kifeszített kötél, amelyik a következő biztonságos kikötőhöz vezet. Idővel és igen kellemetlenül az ígéret refketorfénye a következő színtérre vetül, és a miénk fájdalmassá vagy üressé válik. Amikor ez bekövetkezik, megdermedünk a helyünkön. Megkockáztatjuk-e a változtatást, elindulunk-e a magasban kifeszített kötélen?”

Megfogott ez az idézet,és úgy érzem erre a fórumra való.

Arról szól,hogy szembe merünk-e nézni saját magunkkal.

Az életünkkel.

Be merjük-e látni,hogy eljött a változás ideje?

Merünk e tenni a változásért,amikor érezzük,hogy már kinőttük a körülöttünk lévő körülményeket.

Merünk lépni?

Merünk bátornak lenni?Ki merünk lépni a biztonságból a kötélre,vagy maradunk az odúnkban és végig keseregjük az életünket?

A legfontosabb, amit a győzelemből megtanulhatunk, hogy képesek vagyunk rá.

Dave Weinbaum

Hahó csajok!

Encsi Tiéd az a jópofa kutyuli?

na látom nem haladtunk:(

közben már túl vagyunk a műtéten is..

hát,akkor minden jót,majd remélem összefutunk máshol(is)...puszka

sziaa:)

megint csak én vok,mi lesz így??:D

bakker...:D

MELÁNIA AKART LENNI!!!!!!

ne haragudj Sünim:)

nagyon szívesen:)

neked is szép álmokat...ahogy jobban leszek máris jövök:)pusszancs:)

naplómba beengedlek..olvasd el ha szeretnéd!

ez egy új napló,nem tudom...ki volt bent a régiben de azt töröltettem..tehát ebbe újra kell kérni,hogy bent lehessetek,beengedem aki jelentkezik!

én amit főztem még abból sem ettem:(

nincs étvágyam.