Ti, hogyan vészeltétek át? (beszélgetés)

De igen,megadtad!!!!Most eggyütt vannak odafent!!

Persze,hogy könnyebb lett nekem is.Annyiból,hogy nemlátom már szenvedni. Ha már nincs segítség jobb elengedni,mint látni,hogy még sokáig szenvedjen reménytelenül.Bár nem is tudom miért,de az utólsó pillanatig reménykedtem hátha meggyógyúl. Pedig szemem elött romlott rohamosan állapota. Vasárnap voltam nála korházban,de már olyan volt mint akinek csak a teste van az ágyban ,de a lelke már máshol van. Csak a kis karácsonyfát nézte egyfolytában.Már nemtudtam megetetni sem. Hétfőn beakartam vinni a gyerekeket,hogy még utoljára találkozzanak,de már késő volt. Éjjel 2:10 kor elment. Szinte a nap és az óra pontosan ugyan az volt mint kislányunk halála,akit nagyon várt. De toxémiás voltam ami kislányunk életébe került. Nagyon vágyott 1 kislányra,de csak fiúk jöttek. Sajnos nemtudtam megadni neki azt az örömet,hogy kislányunk legyen.

Ez az álom is azt igazolja,hogy eltudtad engedni,mert nagyon sokan nem képesek ilyenre.A lelked gondolom,könnyebb lett igaz?Negyon sokszor gondoltam arra,hogy jobb lenne már túlenni az egészen,és majd múlik a fájdalom.Tudom csúnya dolog,de nagyon nehéz időszak volt,mert ő a legjobb barátm is,és 11 éves korunk óta vagyunk eggyütt :))),nem tudtam elképzelni nélküle,de viszont,így sem bírtam,elviselni,hogy elesett.Én tartottam magam,ő teljesen felépült,aztán én rogytam össze,de nem panaszkodhattam,nehogy meginogjon.

Így igaz. Aki itt marad ,túlélő. Nemkönnyű mindazt végig csinálni amíg meggyógyúl a családtag,avagy eltávozik.Soha nemfoglalkoztam túlvilági élettel,hogy van-e vagy nincs. De a férjem halála után 2 héttel,megjelent álmomban újra egészségesen,és azt mondta: nyugodj meg. Nem haltam meg csak kiléptem a beteg testből.... Aztán nem jelent meg többet álmomban. Úgy elöttem van mai napig,ahogy álmomban újra tudott állni és beszélni.

Mi is túlélők vagyunk!Nem szomorkodás céljából tettem fel a kérdést,mert semmi okunk szomorkodni,sőt csakis "mosolyoghatunk",mert nem egyszerű ezen végig menni.Érdekelt,hogy ti,hogy lájátok!! :)

Nekem 2 éve,és azegészségembe került,de inkább így ,mintha nem gyógyúlt volna meg!

Nem könnyű ha családtagunk úgy lebetegszik,hogy teljesen kiszolgáltatott lesz. És nemtudni mennyire tud felépülni.Én párom utolsó félévben kezdett rohamosan leépülni. Etetni,fürdetni,pelenkázni kellett. És látszott a szemein,hogy milyen kellemetlen volt neki. És ezt eltudom képzelni.Nem volt senkinek sem kellemes.

Nekem anyum nem rákos volt, hanem agyinfarktust kapott és lebénult a jobb fele, meg a beszédközpontja. A küzdelem szempontjából talán ugyanaaz, kiszolgáltatott és nem tudni, mi változik, javul. Ez is nagyon kemény volt... :(

Jobban mondva már 12.éve volt december 23.án.

4 kisgyerek miatt kénytelen voltam helytállnom,nem összeomolni.Pedig sokszor azt kivántam,bárcsak én lettem volna a párom helyében. 4 fiúval egyedül nem volt könnyű. Ikreim kamaszkorban voltak 11 évvel ezelött. Kisebbik 5 éves volt.

Ezt a küzdelmet csak az értí,aki átélte,és nem egyszerű végignézni az imádott társ elesettségét.Nagyon sajnálom,hogy nem ti győztetek,de büszke lehetsz magadra,hogy "túl élted"!

Én párom is rákos volt.Agydaganattal 2x megoperálták. Igaz neki nemsikerült legyőznie a betegséget... De kemény 16 hónap volt.De ha túl éli ha nem,akkor is kemény küzdelem a beteg számára,és ugyanúgy a családtagoknak is.

Van köztetek olyan akinek a párja,rákos ill.súlyos beteg VOLT,és MEGGYÓGYULT?Ti mellettük,hogy "éltétek túl"?