Tetszik a kollégám, de van párom akivel..... (beszélgetés)

Vagyis addig fogsz benne ülni ebben a kapcsolatban, amíg nem tudsz átlépni egy másik biztos kapcsolatba? Megéri neked a biztonság miatt eltengődni valaki mellett, akit csak elviselsz? Te tudod, a te döntésed.

De tanácsot kértél, tehát itt a tanács: állj a sarkadra, költözz el, légy önálló, és pasizz!

Mellesleg van egy szó azokra a nőkre, akik pusztán anyagi megfontolásból fekszenek le egy férfival.

Ahogy írtad, részedről a szeretet múlt el, nem a szerelem, a kettő nagyon nem uyanaz.

Én nagyon csodálkozom, hogy te ennyi idős vagy, ha nem írod le, azt hiszem valami tizenéves...

Évekig hitegetted, miközben anyagiakra hivatkozol..

Már rég nem szereted. Nem kívánod. Muszájból vagy vele. De el nem engednéd. Mi ez ha nem kihasználás?

Őszintén mi ez ha nem gerinctelenség?

Szia!

Nyilván senki nem javasolja neked azt, hogy maradj vele, ha alapvető dolgokban nincs egyezés köztetek. Az a szerencse, hogy nincs gyerek. Nem is értem, mi a kérdés. Ha a társadalmi elvárás és a megszokás tart össze egy kapcsolatot, régen rossz.

Azért én futnék egy orvosi kört is, hátha van más oka is a párod nem kívánásának, mint a tény, hogy már nincs meg a rózsaszín köd, mert ez mindenkinél elveszik, de szexuális igénye van a nőknek is. Mást se kívánsz mostanában, vagy csak a párodtól "undorodsz" kvázi?

Amúgy én nem szídnálak ezért, ahogy olvasom a párod sem hordozhatott éppen a tenyerén, hogy azt érezd, hogy szeretnek téged, így pedig nagyon nehéz együtt lenni valakivel, főleg, ha mondjuk olyan típus is a FI, hogy ezt extrém módon igényli. (sok szeretlek mondás miatt gondolom)

Ha nem akarsz gyereket azt semmiképp se vállalj, először azt dönstd el, hogy melyik féfival mit szeretnél.

blabla

Mások is élnek egyedül külföldön, mégse haltak éhen.

Ha becsületesen dolgozol, egy kis lakást ki tudsz fizetni.

Egyébként tisztában vagyok az ausztriai fizetéssel és megélhetéssel, mivel rengeteg ismerős él ott. Nem élnek luxusban, de megélnek.

Hagyd a párodat élni. Gusztustalan, amit csináltál, nem szeretem az ilyen kihasználós embereket, legyen az nő, vagy férfi, hogy érdekből van valakivel, eltartatja magát.

Én tuti nem tudnék a tükorbe nézni. Erre nem kifogás az sem, hogy ő nem mondta, hogy szeret. Az öreg székely is megmondta, egyszer már mondta, hogy szereti az asszonyt, majd szól, ha váltotik.

Jobb lett volna, ha elcsépeli a szót, miközben meg megcsal, kihasznál..ahogy eddig te kihasználtad ?

Az egész fórumból egy potitív dolog van, és ezt becsülöm benned, hogy nem anonim nyitottad a fórumot.

Van az a sztori, amikor a majom keze beszorul a lyukba, mert nem akarja elengedni a bent talált banánt.

Alapvetően ebben a lyukban már semmi nincs neked, de te mégsem engeded el.

Méltatlan helyzetbe hozod az összes szereplőt, ha nem engeded el a banánt.

Ha úgy gondolod, hogy itthon az egyedülállóknak könnyebb, akkor hagyj ott mindent, gyere haza, és a magánéleted pedig idővel majd kialakul.

Vagy kialakítasz magadnak odakint egy önálló életed, és hagyj időt magadnak a magánélet kialakulására.

Az nem elég, hogy tetszik. Szexeljetek, hátha vele sem jó, meg őt sem kívánod.

Feleslegesen na hagyd ott azt a szerencsétlent. Mármint a "párod".

Még ennyi év után is életképtelen vagy egyedül?

Ennyi idő alatt ki kell ismerned magad 'külföldön'. Bár nem értem az ilyet sose, hogy kimegy, ott lakik meg dolgozik, de nem él ott.

Nem szeretem, de ez már 9 év után lehet normális is, a szerelem elmúlik...de amugy jól megértjük egymást.

Nem csak tőle nem akarok gyereket, egyáltalán nem érzem hogy szeretnék..

Nem hitegettem, megmondtam neki többször is hogy nem érzem azt hogy gyereket szeretnék, várni akarok hátha kialakul.

Az ő döntése is volt hogy velem maradt.

A pasid helyében páros lábbal rúgnálak ki most azonnal nem várnék vele december végéig. Nem elég, hogy hitegetted, becsaptad, kihasználtad most meg még

félre is tekintgetsz.

Nem tudom mit vársz a topictól, de hogy sok jót nem kapsz az biztos.

Sziasztok!

9 éve költöztem ki a párommal Ausztriába...elöször minden happy volt,boldog voltam hogy együtt vagyunk, hogy vele lehetek.

Állandóan azt mondogattam neki hogy "szeretlek", amire egy alkalommal csak annyit válaszolt hogy ne ismételgessem mert unalmas. Ez kb.8 hónappal az összeköltözés után volt. Nagyon megsértődtem, rosszul esett. Ha visszagondolok az én részemről akkor kezdett "megromlani" a kapcsolatunk.

Egy idő után egyszerűen nem tudtam kimondani neki hogy szeretlek, mert úgy éreztem megölte az érzéseimet...4-5 éven keresztül soha nem mondtam neki, amikor persze rákérdezett hogy mi történt, miért nem mondom neki már?

Időközben a szexuális életünk is megromlott, nagyon. Volt hogy hetekig nem történt köztünk semmi, mindig kitaláltam valamit hogy miért nem szeretném....nem kívántam...teltek az évek...minden egyhangú

Gyerek téma is olykor olykor előjött, de én próbáltam kitérni a téma alól.

Sokszor gondolkoztam rajta hogy elhagyom mert úgy éreztem nem szeretem már. DE nagyon féltem, egyedül, nőként külföldön, barátaink se nincsenek itt.

Aztán én munkanélküli lettem, de sikerült elkezdenem egy iskolát ami 2 évig tartott, vele kellett maradnom az anyagiak miatt is.

A kapcsolatunk ugyanolyan, szex heti max 1szer, az is az én részemről muszájból..úgy érzem nem szeretem, csak megszokásból vagyok vele, de ha belegondolok, hogy nincs itt velem, nem tudom elképzelni nélküle, a háztartásban is nagyon sokat segít, megtanult főzni is...

Kb.1 hónapja előjött a téma hogy mostmár nagyon szeretne gyereket (ő 37, én 34 vagyok) és hogy neki egyáltalan nem felel meg hogy ilyen kevés a szex...de nem kívánom őt...

Már többször beszéltünk a gyerek témáról, de az az igazság hogy régebben nem éreztem hogy anya szeretnék lenni, gondoltam kialakul, vártam, vártam, befejeztem az iskolát ( ez is egy ürügy volt, hogy idöt nyerjek), de még most 34 évesen se érzem hogy gyereket szeretnék...

Kijelentette hogy decemberig gondoljam meg mit szeretnék mert ha a válaszom nem, elköltözik, meg persze kaptam a fejmosást hogy miért nem szóltan neki már 4-5 évvel ezelőtt hogy nem szeretnék gyereket, de mást nem tudok erre mondani csak ismét azt hogy vártam hátha kialakul bennem az anyai ösztön..

Ha belegondolok lelkiismeret furdalásom van miatta hogy csak rám várt, de ezt nem szándékosan tettem...

A szüleimnek a témát nem is merem megemlíteni, mert leveszik a fejem.

Aztán egy hónappal ezelőtt volt egy céges buli, megtudtam hogy az egyik "munkatársam" elvált, aki nekem nagyon tetszik, egész este szemeztünk...nem beszélünk egymással, mert persze tudja hogy van barátom, csak köszönő viszonyban vagyunk. A testbeszédéből azt olvasom le hogy tetszem neki, ha meglát keresi a tekintetem és ideges lesz, megtorpan.

Nem tudom mitévő legyek :(

Ő nagyon tetszik, de itt a párom is :(