Gyereket kivinnétek temetőbe? (beszélgetés)

Nézd, én 10 éves voltam, amikor meghalt édesapám. Anyám természetesen elvitt a temetésre, feketébe öltöztetett fél évig, aztán félgyászba újabb félig. És hetente kivitt gondozni a sírt.

Gyűlölöm a temetőket. Nem is járok ki, csak évente egyszer, amikor letakarítom a sírhelyet, és kifizetem az illetékeket. Egy pillanatig nem érzem, hogy ott vannak a szeretteim az alatt az 1-2 köbméter föld alatt. Mert nincsenek is ott.

Ezért is rendelkeztem úgy, hogy engem elhamvasszanak, és szétszórjanak, valahol a környékbeli erdőben.

Igaz,viszont ettől nem lesz félisten,mint aminek képzeli magát!

Google királynő..

És még mindig visszafogom magam..

Erre szokták mondani, az újszülöttnek minden vicc új.

Aki folyamatosan tanul, annak természetes, aki későn jön rá, hogy szüksége van rá, neki az újdonság erejével hat.

Nem belekötöttem, csak rákérdeztem.

Írta is, hogy a volt SZU-ban más volt a szokás.

Mi az, amit "értettetek"? Csak kíváncsiságból kérdezem.

Èrtem.

Már kinőttem èn is..🙂

Viszont gyerekkènt otthon sokszor beszèlgettünk róla...S megtanultuk, hogy nem kell fèlni a holtaktól, megértettük, hogy mi a halandóság, és azt, hogy szeretteink és mi magunk sem élünk örökké, ezáltal kèsőbb nem félelemmel gondoltunk az elmúlásra...

Ennyi előnye volt.

Biztos, hogy jól emlékszel? Nem hiszem, hogy nyitott koporsóban temettek volna, de a ravatalozóban még lehet nyitott koporsó.

Mielőtt a sírhelyhez vinnék, lezárják.

Én gyerekkoromban a halott szó kimondásától is rosszul voltam, szerintem, ha láttam volna egyet is, engem is temethettek volna mellé.

Ma már, egykori hivatásom miatt közömbössé vált ez a dolog, de még mindig nem az a fétisem, hogy nézegessem őket. :))

Gyerekkorunkban imádtunk a temetőben kószálni. Anno nyitott koporsóban temettek...ott dekkoltunk minden egyes temetèsnèl. Gondolhatjátok, ..nem a szertartást vègző papot lestük...🙂 ..mert van egyfajta sajátos fílingje mèg az elmúlásnak is!

Mostani szemmel szürreálisnak tűnik, akkor termèszetesnek èreztük..

Bennem felmerült a kérdés, hogy temetésre mennétek, vagy a sírt meglátogatni, netán egy sétát kívántok tenni?

Ha azt hiszi valaki a séta láttán kekeckedek, nem, mert többen szeretnek, csendben elgondolkodva sírkertet látogatni, sőt koncert is volt már temetőben.

Ha temetésre mentek, talán tényleg megijedhet a síró, jajgató emberek látványától, ezért a babával hátrébb állnék, ha az illetőt végső nyughelyére teszik, akkor mennék oda elbúcsúzni.

Egy a félő a temetőkben mindig, nem letenni a gyereket, mert volt már baleset, hogy gyerekre borult a mázsás, fejfa.

Tehát, kellő szabályokat betartva, számomra nem tabu a temető a gyerekek számára sem.

Azt a viselkedést utánozza le, amit mi tanítunk nekik.

2 éves volt a lányom mikor a nagypapám temetésére elvittem.

Nem rázta meg,nem állt meg a növésben.

Azóta is jár velünk a temetőbe.

A bátyámhoz is kijár velünk,semmi gond nem volt ebből.

Nyugodtan ki lehet vinni gyereket is a temetőbe.

Hogyne, mama otthon halt meg. Felravatalozták, anyu egy szomszéd néni segítségével, amíg el nem vitték. Emlékszem, csütörtöki napra esett, egy szakkörre mentünk, mire hazaértünk, ez fogadott. Nem féltünk, csak meglepődtünk: hát ez mi, mama letakarva, miért nincs az ágyban?

Aztán a mindenszenteki gyertyázás a temetőben, kifejezetten szórakoztató volt. Gyerekem is élvezte. Volt ilyen 50 db-os gyertyacsomag, barna zacskóban, gúlát építettünk belőle. Úgy égett, mint a tábortűz, nem szóltak ránk 🙂

Perszehogy. Az élet része a halál, a temetés, a temető. A temető általában szép hely. Nyugodt, csendes, árnyékos. Szoktam idegen helyeken temetőbe járni pont ezért is, meg régi sírokat nézegetni.

Nem kell akkor hűhót csapni körülötte, mert rettegni fog később, mint valami szörnyű dologtól.