Tehetetlenség érzése (beszélgetés)

Köszi!

Lassan gyógyulok...

de tudom, hogy el kell indulnom, mostmár más utakon, mert ez az út csak egy darabig volt jó...

Nincs mit, semmiség volt. :)

Azt hiszem mondhatom, hogy ennek is amiben benne vagy vége lesz. Pont ma gondolkodtam el, hogy most mi is a bajom (nekem sem kerek valami), mert voltam ennél sokkal rosszabb szinten is, lelkileg meg mindenhogy. Tök furi, hogy valahogy csak megváltozott a képlet és most ahhoz képest sokkal jobb. Szóval szerintem lábra fogsz állni, ha most nem is igazán hiszed és talán zavar az is, ha ezt más ilyen "könnyedén" mondja. Én sem hittem el... akkor... és mégis. Az élet valahogy ilyen, mindig talpra állít.

Csak jókat! :)

Soha senki nem érzi magát egy adott helyzetben tehetetlennek?

Mitől érzi az ember tehetetlennek magát?

Vilma Köszönöm a bíztatásod és a meghallgatásod, nagyon sokat ért, de sajnos egy hete ledöntöttem magam a lábamról...

Nagyon boldog lennék, ha egészségesen dolgozhatnék újra! Most betegen húzom amíg lehet, bízva benne, hogy lesz megoldás.

Mert hiszem hogy az élet szép, és mégis oly nehéznek tűnik időnként!

A legnehezebb az egészben hogy dolgozom és nincs lehetőségem még a "szűk-ség"-en túl is élni.

Ez nagyon fura.

Nem tudom miért van ez. Sajnos olyan, de olyan ismerős ez, amit leírtál. Csak sajna számomra nem ez az ország "kicsi", hanem az egész emberiség által ellepett bolygó és nem a pénz a hibák forrása, hanem az ember, aki azzá tette ami... És nem is értem miért van ez. Bízom, akarom, hogy ez másként legyen, és lesz is!!! :)))

sokszor érzem, úgy, hogy pénz nélkül itt ebben az országban semmit sem ér egy élet...

szeretnék tanulni, szeretnék egészséges lenni, de ezekhez a vágyakhoz rengeteg pénz kell.

Dolgozom becsületesen, bejelentett munkám van.

Fizetésem ippeg hogy elég az életünk fenntartására, mindenféle "extra" kívánságok nélkül!

Pedig szerintem a legtöbb nem is számít annak.

Pl.:

Orvosi ellátás

Tanulási lehetőség

Nyaralási lehetőség

A mindennapi problémákról nem is beszélek, amik nem lennének azok, ha az anyagi helyzetem megengedné, hogy megtegyem...

Akkor most ellehetsz keseredve. :(

Értem, hogy miért nem akarsz írni és meg is értem. :)

Sajnálom, lehet a falak nem véletlenül vannak. Nem akarok rébuszokba beszélni, van mikor a dolgokat akkor látjuk át, mikor már "vége" van.

Nem is tudom miért írtam, talán azért, hogy érezd nem csak te vagy ezzel így. Persze ettől még nem jobb, de lehet mindennek megvan az oka, lehet minden úgy jó ahogy van. Talán meg kell tanulnunk elfogadni a helyzeteket és akkor az a valami, ami most úgy tűnik, hogy mindent borít... csak egy dolog lesz, ami másfelé vitte a történetet. Nem mindig biztos, hogy az a jó, amit mi annak hiszünk.

nem mert valahogy mindig falakba ütközöm, sokszor van, hogy úgy érzem, már egyenesben vagyok és akkor jön valami és mindent borít...

konkrétat azért nem szeretnék írni, mert nem egyszerű és mindig más témában tapasztalom ezt meg...

Szerintem sokan vagyunk ezzel így. Ki bevallja, ki nem és persze olyan is akad, aki észre sem veszi, pedig...

Nem szabad azt hinned, hogy veled van baj, én magamnál erre jöttem rá. Aztán meg a dolgok mindig alakulnak valamiféleképp, lehet kapsz egy kis löketet vagy valami bevillan... sokféle lehetőség van. Nem mindig jövünk rá egyből, hogy mi a megoldás.

Nem oldhatunk meg mindig mindent. Vannak mások is!!

Először is egy nagyot aludni.

Majd holnap átgondolom... Nem elkapkodni.

Az üres has és a harag mindig rossz tanácsadó.