Te szoktál segiteni másokon aki meg van szorulva? (beszélgetés)

igen..már sokszor segitettem.

én ugy gondolom,aki tud segitsen,ha az neki nem okoz anyagi problémát!!

de volt ugy hogy annak ellenére is segitettem!!

a jót az ember mindig visszakapja!!

szerintem.

Jó érzés volt a lelkemnek mikor az Öcsém felhívott, hogy mennyire örültek az általam szervezett, összegyűjtött ruháknak, edényeknek bútornak stb-stb, mert-hogy semmijük sincs.

Ugyan akkor megdöbbentő volt számomra hogy bizonyos szervezetek (nem akarom mondani, (ez nem a reklám helye) ) akiket felhívtam, hogyan álltak a dolgokhoz. Magam kerestem, egyeztettve azt az árvízkárosult falut amely igenis igényt tartott az adományunkra!

Tapasztalatból és koromnál fogva tudom, mondom nem minden a pénz!!!

Kedves Margaréta!

Jobb adni, mint kapni ahogy itt emlitetted segitettél azokon, akik igen is rászorultak és jó volt látni az örömöt az arcukon, hogy tőled kaptak

valamit. Meghiusult arról te nem tehetsz, hiszen

kihaltak azok az idősek, de a lelkiismereted tiszta.

Üdv.Ágnes

kEDVES csorocsaj /Klárika!/

Én tőlem kaphatsz jó szót, hiszen az nem kerül semmibe és valóban sokan vágynak erre.

Üdvözlettel: Ágnes

egész nap.

:)

Kedves 66.hozzászoló én, ha tehetném szivesen segitenék rajtad. Valahol igazad van.

Üdvözlettel.

Igazad van!Tegnap én is láttam egy nőt aki egy áruház előtt ült és koldult.Nem adtam mert 1:nem hiszem hogy kajára költi (láttam már ilyet!)

2:az a nő a piacon szokott árulni már többször láttam

3:tuti nem a gyerekeire költi!

Ha adok,inkább kaját adok az ilyeneknek!Van mifelénk

is hajléktalan.Nem is egy.Inkább egy kg kenyeret adok nekik mint pénzt.

Igen, ezzel én is így vagyok, sőt, inkább személyesen keresek olyat, aki rászorulhat.

Tegnap a kislányommal volt dolgom a városban, s volt egy lukas félóránk. Gondoltuk, addig eszünk egy fagyit és nézzük a kirakatokat. Hát, komolyan mondom, lelkiismeretfurdalásom keletkezett a fagyi miatt, mert a SKÁLA mindkét oldalán ott volt a koldus, az egyik még oda is jött hozzánk. Szóval, lehet, hogy bunkóságnak tűnik, de felháborodtam, dühös lettem, hogy még egy fagyit sem ehet meg az ember nyugodt lelkiismerettel. Én akinek tudok, segítek, de pontosan tudom, hogy sokan benne vannak ebben a maffiában is és mivel nem tudjuk őket szelektálni, nem szívesen adok a koldulóknak pénzt.

Azért vagyok felháborodva, mert ide jutott az ország. Pont a rendszerváltásnak nevezett időszakban váltam felnőtté. Akkor még mindenkinek volt munkája és 3.500 Ft volt a kezdő fizetésem, amiért nagyon boldog voltam, hogy ilyen jó pénzt kapok. Mostmeg már a 40x-ese sem számít túl soknak. Hát hol élünk mi? Ráadásul termeljük a lecsúszott embereket! Kérdezem én, jól van ez így?

Igen, erre csesztem most rá, de rohadt keményen.

De inkább idióta voltam, mint jótékony...

Azért azt ne feledd, hogy nem a jó tettedet büntette a sors, hanem az oktalanságodat, mert nem kell minden jött-mentnek megmutatni, hogy milyen a garázsod belülről.

Én is szoktam jótékonykodni, de megválogatom azokat, akiknek megengedem, hogy a lakásomban vagy bárhol körülnézhessenek, vagy felmérjék a terepet.

Tavaly nyáron pakoltunk a garázsban, mikor odajött egy cigányember, hogy ami nem kell, szívesen elvinné. Odaadtunk neki régi, de jó állapotú bútorokat, kinőtt ruhákat. 4 zsák gyerekruhát vitt el. Aznap este úgy feküdtünk le aludni, hogy ez egy jó nap volt, mert segítettünk valakin. Biztos nagyon örült a családja.

Másnap reggel szólt a szomszéd, hogy menjünk le, mert feltörték a garázsunkat. Mindent levittek...

Nos: A JÓTETT SOHA NEM MARAD BÜNTETLENÜL!!!!