Te kivel beszéled meg a gondjaidat, mindennapi problémáidat? (beszélgetés)

Barátaimmal:

1.van egy nagyon jó barátnőm

2.van egy szuper munkatársnőm

3.van egy tök laza munkatársnőm

4.van jó pár fiúbarátom

Mindannyian tudják,hogy ha valami bánt,vagy fáj.Most már drukkolnak is nekem.3évet vártam a mai napra,hogy végre választ kapjak.De talán nem is volt készen a válasz a mai napig.Jó lassan ment neki eldöntenie...:P

Részemről nem arról van szó, hogy megoldja valaki helyettem. A rinyagépeket én sem bírom, jobban szeretek vidám dolgokról beszélgetni, nem szeretem mások hangulatát elrontani és azt sem szeretem, ha valaki szívja a véremet az örökös panaszáradatával, de pl. a munkahelyemen adódó érdekes eseményeket, ha konkrét munkával kapcsolatos, akkor azt a barátnőmmel beszélem meg, mert ő is ért a munkám egy részéhez, ha vicces dolgok történnek, akkor azt megosztom a férjemmel, mert jókat nevetünk közösen is ezeken, illetve a barátnőmmel is szoktam ezeken vihogni vagy bosszankodni, ha valamelyik közös ismerőssel volt valami olyan sztori, ami érdekli. Ugyan úgy meghallgatom én is őket, szórakozok velük az ő történeteiken.

Én a gondok, bajok alatt nem feltétlenül a rossz dolgokat értem.

Elvetve. Ugyis nekem kell megoldani. Egy az egyben pedig nem biztos, hogy az o meglatasa jo az en problemamra. Pont nemreg jartam igy; kaptam egy tanacsot, hallgattam ra; ez majdnem 70 ezer forintomba kerult, es tobb honapig mehetek a penzem utan. A gondok megoldasabban pedig tobb evtizedes gyakorlatom van :D:D

Ovatos duhaj vagyok :)

Néha az emberek vadidegeneknek mondják el a nyűgjeiket, (mint pl. itt is...) és az szokott segíteni ... néha :)

Ismeretlenül talán kevesebb személyeskedés van benne, tudnak objektívek maradni, nem?

Ezek szerint tanácsot se kérsz soha senkitől?

Hmmm

jó neked, hogy mindent meg tudsz egyedül oldani.

Senkivel.

Engem mindenki megtalál bújával-bajával, de az én gondjaim a kutyát nem érdeklik. Azt hiszem ideje nekem is közömbösen viselkedni, ha valaki panaszkodik.

Messzirol elkerulni a rinyagepeket, mert sokan panaszkodnak, sirnak, keseregnek, ahelyett, hogy tennenek helyette valamit.

Tanuljuk mar megoldani a mindennapi helyzeteket, nem pedig sirni boldog-boldogtalannak!