Te hogyan folytatnád? (beszélgetés)

Boldogságot én úgy definiálom a maga nemességében, hogy szabad vagyok, önmagam vagyok és mások is szabadok, önmaguk körülöttem.

Ha én veszítek önmagamból és a szabadságomból, és mások is veszítenek, akkor a boldogság eredeti volta elapad, az élet kiüresedik, kong.

Ha én elveszítem önmagam, azzal hatással vagyok másokra és ha mások elveszítik önmagukat, azok hatással vannak rám.

Lehet függetleníteni önmagunkat helyzetektől, de végső soron mélységes egymásrautaltság van.

Végső soron egységben vagyunk, együtt létezünk, EGYÜTT ÉRZÜNK.

A boldogságnak két oldala is van. Az én szemszögemből nézve egyrészt az, ha ÉN rendben vagyok, a másik az, ha a KÖRNYEZETEM is rendben van.

Ekkor ír le nálam egy teljes kört ez a fogalom.

Az én szókészletemben a boldogság állapot,az öröm a rövidebb ideig tartó érzés.Lehet,h emiatt kicsit elbeszélünk egymás mellett:)

Olyan elhomályosító öröm(a te szókészletedben:boldogság) az valószínű csak valami rendkívüli dolog hatására tör rá az emberre,mint mondjuk egy gyerek születése,vagy egy rág vágyott dolog hirtelen elérése.és valószínűleg nem tud túl soká tartani,hamar belerombolhat valami.

A természetben iylet szintén csak a rendkívüli dolgok okoznak valószínűleg,mondjuk nálam egy januári szivárvány..mikor sétáltam,véletlenül hátranéztem,és ott virított mögöttem.

Az igazán különleges természeti látványok engem valóban el tudnak önteni boldogsággal..volt,hogy elsírtam magam,oylan gyönyörű volt valami.(Most egy hétköznapi látvány jut eszembe,a reggeli harmatos mező,ahogy a késő őszi nap megcsillant rajta.Leírva snassz,de látni:mintha több tonna csillogó üveggyöngy gurult volna szét,és szinte rezgett az egész a fényhatástól.) Azzal a felszabadító sírással,ami nagyon belülről jön,és még a gerincem is reszket.Érzek iylet néha,1-1 emberi gesztustól is,de főleg látványtól,vagy zenétől.

A boldogságot nem kell túl misztifikálni szerintem,az egyszerű természetes dolog.

Mindent elhomályosító,az minek?

Szerencsém volt, hiszen a nagypapám és édesapám megszerette velem a természetet. Nagypapám rengeteget mesélt, esténként mutogatta a csillagokat, melyiknek mi a neve.Nagymamám és édesanyám az állatokat. /Csak apai nagyszüleim éltek/. Tény, hogy a természet nyugtat, jó hatással van legtöbbünkre és persze egy doromboló cica az ölben, egy meleg szemű kutyus, aki ránk tekint,egy szép virág is felvidít,de akkor sem az a mindent elhomályosító boldogság, ami számomra a boldogság, ezek örömök számomra.

Ettől, másnak ez jelentheti a boldogságot is.

Természetesen igazad van,vannak oylan helyzetek,amik bármi boldogságot elhomályosítanak.

A természetben az a jó(:D milyen buta megfogalmazás,de most csak erre telik),hogy mindig örülhetsz neki,ha egyszer megtanulsz neki örülni.Ha nem tanultál meg,ha távolinak érzed magadtól,akkor a nehezebb idők is nehezebben telnek el,és nehezebb kis fénysugarakat találni magadnak a sok rossz között.

Nekem,csak a felhőkről van több 1000 képem:)

A boldogság nem egy cél,nem egy út vége,a háborúban több ember boldogabb volt mint most,(van pár 90 év körüli ismerősöm akik sokat meséltek arról az időről,is)van egy könyv Az élet játékai,érdemes elolvasni,a legszarabb helyzetben is meg kell találni a jót a szépet...

Kösz! :DDD Én sokszor vagyok idióta. Én szoktam bámulni a felhőket, és mindig nézem milyen alakzatokat látok bele.

A boldogságig nem egyforma az út, amit magunk mögött hagyunk.Van akinek egyenes az út, van akinek hegyet, hegyeket kell megmászni érte.

Mindig vannak és lesznek tragédiák.

Nem kell így kisarkítani a dolgokat,mert most a boldogság érzésről van szó,hogy ki hogyan találhat rá,de jellemző az emberekre:az akarom,kell,érzések,mindig mást akarnak mint ami van,nem szabadna telhetetlennek lenni,tényleg annak kellene örülni ami van,rövid az élet,sokan hajszolnak valamit,de minek?

A boldogság amúgy maga a szeretet és adni tudás(nem csak azt kell elképzelni,hogy fekszem kint a réten,bámulom a felhőt mint egy idióta)

Örülök, hogy így érzed. De nem mindenki találta meg még a kiinduló pontot, vagy megtalálta, de kirúgták alóla.

Nézhetem én milyen csodás a természet, ha haldoklik egy családtagom, vagy mondhatom annak akinek éppen a lakását árverezik el, hogy menj ki az erdőbe, hallgasd a madarakat, nézz fel az égre milyen szép kék.

Nem akarok mindenáron ilyen jó dolog ellen cáfolatot találni és tényleg örülök, hogy eggyé tudsz válni a természettel és huzamosabb ideig boldog tudsz lenni. K

Szerintem is a természetben találni a boldogságot,amikor egyé válsz vele,de kell egy alap,egy kiindulópont,amikor mindennek örülsz ami van,és nem kell több, innét kilépsz a természetbe,nem kell egyáltalán elmenni messzi elérhetetlen helyekre,mert pl felhő mindenhol van,én ha azt nézegetem is boldog tudok lenni,minél apróbb dologban meglátod a szépet a gyönyörűt annál boldogabb leszel!

Nem kell mindig vágyni valamire,nem kell mindig várni valamire,ha ezeket az ember átéli,hogy MOST jó,akkor...akkor tényleg minden jó:)

Igazán kíváncsivá tett most már, valaki megtudja-e mondani mi a boldogság maga.

Számomra, egy nehezen elérhető,vagy véletlenszerű olyan öröm, ami kissé beszűkíti a tudatot. Elhomályosít más dolgokat, hosszabb rövidebb ideig, de semmiképp nem egy tartós állapot.

Nem tudom, nekem az örömök rakosgatása az elégedettséget jelent.

A természetet szeretve, ámulva tisztelem.Rengeteg örömöt nyújt,de boldogságot csak akkor tud okozni, amikor egy olyan helyen járok, amit még nem láttam és nagyon nehezen értem el a természet azon helyét,miközben tisztában vagyok azzal is nehéz lesz újból eljutnom oda.

A gyermek persze aggodalmat is okoz, de nem a szülés pillanatában.

Pont azért olyan ritka érzés, mert kevés olyan pillant van az életünkben, amikor minden más érzés elhomályosul, csupán az az egy valami okoz, önt el mennyei boldogsággal. Az a valami is mindenkinél más, a 10. nem kívánt éhes száj nem ugyanaz, mint a régen áhított első baba érkezése.

Nálad a természet okoz boldogságot,másnak más, így kerek a világ.

Azt hiszem,a minket körülvevő természet is van annyira fennkölt,mint egy gyermek:)csak nem szoktattak ehhez hozzá,hogy az emberen kívüli világot valóban megérezzük,és megszeressük benne a magunk porszemnyi mivoltát.

Talán azért,mert sok embernek megalázó lenne érezni,hogy a természet úgymond uralkodik fölötte,vagyis megszabja a létezésének határait,kereteit.

((egy gyermek születése engem inkább aggodalommal töltene el,nyilván az eufória után..szóval tartós boldogságot nem okozna,mert aggódnék érte,hogy mi lesz vele,hogyan tud majd létezni ebben a világban))

megértem egyébként az örömeidet.

Én inkább arról írtam,hogy az ember a tartósabb boldogságot úgy érheti el sztem,ha a a körülötte levő dolgokban megtalál minden szépet,és a sok kis örömet rakosgatja egymás tetejére folyamatosan.A nagy örömök nem gyakoriak,abból nem lehet sokáig boldognak lenni.Pontosabban a nagy örömek mellé jöhetnek a kis-nagy problémák is,amik nehezítik a boldog létet.Akkor jön jól,ha az ember nemcsak saját emberi életéből tud örömet meríteni.

Milyen érdekes, a soraidat olvasva gondolkodtam, mennyire nem lehet meghatározni, mi is a boldogság maga.

Nem lehet, mert mindegyikőnknek más. Nekem az évszakok változása nem jelent boldogságot. Vannak a maguk szépségével,vagy hátrányukkal és kész. Mindegyikben van jó és rossz. Amit okoz az csupán öröm, pedig szeretem a természetet, minden évszakját csodálom, de ez nem jelent mégsem boldogságot.

Nekem a boldogság egy fennköltebb dolog, pl. mint egy gyermek születése, egy rég nem látott számomra kedves emberrel való találkozás, de a piszkos anyagiak is tudnak boldogsággal eltölteni, amikor a több milliós adósságot rendeztem az is óriási boldogsággal töltött el. gondolom mindannyiunknak más az inger küszöbe és kiből kisebb, kiből nagyobb történések hozzál elő azt az eufóriát, ami a boldogságot jelenti neki.

szerintem meg kell tanulni elmélyedni abban,amiben vagyunk,és annak a harmóniáját megélni.Nyilván ezt nem én találtam ki:)

és tényleg,komolyan: megkeresni a szépséget szinte mindenben.

nem is értem az embereket,akik csak nyarat szeretik,ők képesek az életük háromnegyedét tetszhalottként élni,szinte örömök nélkül?vagyis az esetleges örömök mellett rengeteg bosszúsággal,amit maga az évszak okoz? :-o

Az évszakok váltakozását megszeretni,az egy óriási boldogságforrás szerintem.Hogy minden évszakban meg tudjuk azt találni,ami örömet szerez,.

Az emberek változnak,elmennek,becsapnak,a természet öröme mindig ott lesz körülöttünk.

Nem feltétlenül. Lehetek boldog, de nem biztos, hogy elégedettséget is kivált maga a boldogság.

Egy példa,boldog voltam amikor megszülettek a gyerekeim, azt éreztem nincs nálam boldogabb ember a világon, aztán olyan természetes lett, hogy vannak, mintha levegőt veszek.

Talán a boldogságot a szerelemhez tudnám hasonlítani, olyan eufórikus érzés, ami fellobban valamitől, mint a tűz, de aztán csitul a láng, a melegség megmarad, de a láng már nem látszik.

Kicsit sántít így elgondolkodva, mert a szerelem jó esetben megmaradhat a melegségben, de a boldogságot, újból és újból átszeretnénk élni. Mindig keresünk valamit, amiben boldogságot találhatunk. Legyen az egy új autó, egy jól sikerült vizsga, szerelem és ebben benne van az egészség, utazás , munka amire régen áhítozunk. Amit megszereztünk az elégedettséget, de nem boldogságot okoz hosszú távon.

Az lehet csak öröm?

Mert van egy alap érzelmi szint,de vannak amik kizökkentenek vagy jó vagy rossz történések,de mindig visszatérek ahhoz a boldog állapothoz a kiindulóponthoz,vagy nem?

A boldogságért is tettél:)

mert jó a hozzáállásod a dologhoz az élethez:)

hmmm, ismerek több embert aki pont az EGO-játval boldog. Ha nem szereti valaki önmagát, nem biztos, hogy boldog tud lenni. Békében kell lenni önmagunkkal és másokkal is. Kinek mi a boldogság, az megfoghatatlan. Az éhezőnek egy szelet hús, a szomjazónak egy korty víz, aki pénz szűkében van annak a pénz, akinek meg van mindene, annak a drog, mert már nem tudja jó dolgában mivel okozzon magának örömöt. A betegnek az egészség, a gyermektelennek a gyermek. Lehetne ezt oldalakon keresztül írni, de a boldogság egy beteljesült vágy, úgy gondolom.

Igazi boldog embert nem ismerek, mert a legtöbben ha megkapnak valamit, vágynak akkor másra és ez nem áll meg, csak akkor amikor a sors azt mondja ennyi volt a földi életed.