Te bevállaltad/bevállalnád az apás szülést? (beszélgetés)

Sziasztok!

Nekünk most szombaton lesz egy éve hogy együtt szültünk apával! :)

az eleje nehéz volt mert egyszerdai napon folyt el a vizem de fájásom nem volt!egész éjszaka egyedül voltam a szülőszobán(külön szobában itt is félhomály hogy tudjak pihenni a dokim óránként bejött megnézett) vártam.... apát hazaküldték!másnap reggel 6kor hívtam hogy jöhet mert akkor már 10perceseknél tartottam!

hős akartam lenni hogy nem kell semmi de végül az EDA mellett döntöttünk!kipróbáltam a gázt is a férjem segített tartotta a maszkot szólt mikor jön a fájás és hogy szívjam nézte hogy a mutató jó helyre ugrik-e elegendő e a mennyiség stb...mikor bejött a dokim viccelődtek hogy eltereljék a figyelmemet!amikor már a finisben voltunk segített,bíztatott nyugtatott,tartotta a hátamat a fejemet mikor nyomtam,vizesruházott két tolás között!Ő vágta el a köldökzsinórt és Ő hozta vissza a fiunkat a méricskélés után!

Nálunk sem volt kérdés hogy ott lesz velem/velünk!Nélküle elvesztem volna az biztos!erőt adott hogy ott van velem és segít,biztat támogat!

Szóval ha apuka is szeretné én azt mondom ne fosszák meg ettől az élménytől mert örök életre szól!De ha nem akar bent lenni erőltetni sem szabad!Legyen ez az Ő/ti döntése/döntésetek és akár hogy is lesz azt tiszteletben kell tartani!

de én is azt mondhatom örömmel gondolok vissza arra a napra!csodás élmény volt!!!És alig várom hogy újra átélhessem!

Csodás élmény volt!

Még a mellkasomon volt az alig fél órás lányunk mikor kérdeztem, hogy mikor jöjjön a következő? :))

Szerencsére pozitív élményként maradt meg bennem a szülés.

Ha a férjem nincs mellettem, rettegtem volna, így viszont nagyon meghitt volt az egész folyamat.

Apás szülésem volt tavaly decemberben, csodás élményként emlékszem rá.

A férjemnek nem is volt kérdés, természetes volt, hogy ott akar lenni a lánya születésekor.

Nekem nagyon sokat jelentett.

Egyedül hagytak minket vajúdni, félhomály volt a szobában, a mobilon szólt a relaxációs zene, egyik kezemmel a markát szorongattam, másikkal a gázmaszkot.

Fájáskor ő diktálta az ütemet a belégzéshez, ellazuláshoz.

Kitoláskor támasztotta a hátam, tartotta bennem a lelket szavak nélkül is és mikor megszületett a kislányunk, ő vágta el a köldökzsinórt.

Boldog vagyok, hogy az első percektől kezdve együtt lehettünk mi hárman, a családom.

Nálunk nem lesz apás szülés, sem a férjem sem én nem szeretnénk-én nem érzem úgy, hogy ott lenne a helye.

Anyukám lesz ott támogatásnak, és tanácsadásnak.

Én el sem tudtam volna képzelni a férjem nélkül a szülést. Nagyon megnyugtató volt, hogy mellettem van. Talán furcsán hangzik, de viccelődtünk, nevettünk, a fájásoknál pedig szorítottam a kezét. Lényegében ő mentette meg az életemet is. Bekötötte a doki az infúziót és egy idő után a férjem vette észre, hogy közeledik a kezem felé a levegőbuborék - még most is kiráz a hideg, ha rágondolok. Senki más nem volt ott velem, csak ritkán néztek rám - nem is tudom mi lett volna, ha nincs ott a férjem.

Ugyan már nem fogok többet szülni, de újra így csinálnám - max. dokit választanék másikat.

Én eleinte úgy gondoltam, hogy nem akarom a jelenlétét, max a vajúdás alatt. Ő úgy gondolta, hogy csak ott lesz a kórházban, de nem lesz bent.

Aztán valami változott benne (büszke apukák mesélték neki, hogy bent voltak) és meggondolta magát.

Akkora megkönnyebbülés volt számomra, hogy szeretne ott lenni, hogy az kimondhatatlan. Ez ad nekem erőt.

Tudom, hogy nem szeretne szenvedni látni, de megteszi és ott lesz. Nem akarom, hogy totálban lásson engem véresen és kitágulva (ezért közöltem, hogy nincs mászkálás: amennyiben kimegy, csak varrás után jöhet vissza). Köldökzsinór elvágást nem erőltetem, bár sztem ő fogja kérni..

Nálunk ez tök általános. Az a fura, ha valaki nem apával szül.

Én nem akartam apás szülést, alig tudtam megérttetni a személyzettel. Mondták, hogy hívjam már apát, mert mindjárt szülni fogok. Mondtam, hogy hívja a fene... Legalább most hadd legyek nyugiban...

Nekem így volt jó, háromszor is... Valahogy akkor felszabadultabban tudok poénkodni a dokival, ami nekem sokat segít... mert jófej a dokim...

Szia.

Nálam bent volt végig a vajúdásnál,mikor már a szülőágyon voltam,kiküldtem.Nem akartam,hogy lásson abban a helyzetben.Mikor meglett a baba,behívták és elvágta a köldökzsinort

Szóval ott is volt,meg nem is:-)

Sziasztok!

Nekünk június 15-én született az első kislányunk.A férjem már azelőtt mondta,hogy bent lesz (igen,kijelentette...),amikor még csak terveztük a babát.Én nagyon ellene voltam,de miután beköltözött Zozi Apjuk is egyre többet mondogatta,törődjek bele,bent lesz,ezt az élményt nem veszem el tőle!

A nagy napon ott volt velem,igaz a kezem nem fogta,mert én sajna azt nem engedtem,de maga a jelenléte,hogy nem voltam egyedül,már sokat számított.

Ő maga azt mondta,elvettünk 10 évet az életéből,annyira rossz volt látnia,hogy szenvedek és izgult értünk,de megérte,mert annál nincs szebb,mikor felsír és először megpillantod a kis CSODÁT,akire olyan sokat vársz,illetve amikor rám tették már ő is puszilgathatta. :o)

Én ennél szigorúbb vagyok, ha most szülnék, akkor tilalom lenne.

Amúgy meg olyan távoli az, hogy gyereket vállaljunk. Lehet, hogy meggondolom magam addig, de nem tartom valószínűnek.