Tartozom valamivel az anyámnak? Erkölcsileg vagy anyagilag? (beszélgetés)

Náluk ez nem így működik. Nem elfelejtik, hanem be sem látják be a hibáikat, és azt, hogy a gondolkodásuk, viselkedésük mennyire gáz. Ők ennek nincsenek tudatában és soha nem is fogják elismerni. Pontosan azért, amit írtál: mert mártír típusok. És ők maguk el is hiszik, hogy mindent amit csináltak, az úgy volt jó, és azért tartanak itt, mert őket nem szereti senki.

Én szinte naponta hallom ezt anyumtól, és nem csak a családi dolgokban, hanem a szomszédok, a munkahely, a közért, az orvos és még sorolhatnám mivel kapcsolatban.

Pont most akartam indítani egy hasonló témát én is.Ma nagyon ki borított anyám.Sajnos még itthon lakom a párommal és a kis fiúnkkal.

Mi is mindig rosszak vagyunk mert nem adunk elég pénzt.De könyörgöm mikor mind a kettőjüknek van mobiljuk mellett matáv aminek a havi csekkje olyan 5000és csak ő használja.Most már kábel tv is.

Ja és a cigi havi 35-45ezer amit ketten elszívnak.Havi 20ezer körül vásárolok be a konyhára.Ő max kenyeret hoz amiből egy fél kg-t megeszünk egy nap,mivel én csak barna kenyeret eszek,én veszem ,felvágottat én veszem,főzni valóhoz ha kell valami megveszem.Akkor most mért is vagyok rossz.Mindig is mártír volt,kiskorunkban beteges volt,sokat volt kórházban,rengeteg pénzt elköltött hülyeségekre amiket negyed áron adott el jó esetben de inkább majdnem ingyen.Amennyi pénzt elszórt abból most egy jó pár évig boldogan élne.

Ja és még én itthon lakom és segítek amiben tudok,nem minket kérnek meg akármire hanem a nővéreimet,gondolom ezzel csak idegesíteni akarnak minket,ami sajnos be is jön.

Ja és mikor nekem sír hogy kevés a pénz amit kapnak akkor közbe a két nővéremet pénzeli és még az unokatesójának is oda nyom egy egy ezrest mert hogy jött kölcsönkérni.

Ilyenkor mit csináljon az ember?

És amit még nem tűrök és ma ezen kaptunk össze hogy nekem akarja megmondani milyen anya legyek,azok után hogy ő vagy beteg volt,vagy épp valami fontos elfoglaltsága volt amiért menni kellett vagy épp csak nem volt türelme hozzánk és mindig azt üvöltözte két 10év alatt gyereknek,vagyis nekünk ha nem fejezzük be a veszekedést akkor elmegy itthonról és haza se jön.

szerintetek ez normális hogy még ő akar kioktatni?

vagy ők ezeket elfelejtik és csak bennünk él mert gyerek ként mi éltük át és bennünk maradt egy óriási tátongó lyuk és egy kérdés hogy ezt mivel érdemeltem ki?

Csak attól félek, hogy mivel ő nem látja át, vagy nem látja be mindennek a következményeit, veszélybe sodorja a lakást, és emellé majdan egy akkora adósságot fogunk örörkölni a tesómmal...

Egy hitelét már kifizettem, pont azért, hogy ne halmozódjon tovább. De többet nem tudok neki segíteni és már nem is akarok, mert látod, ebből sem tanult.

Nem is! Csak egyetlen óriási gond van, hogy felvette a hiteleket, és sajnos már nem tudja fizetni. És hát ugye a lakás közös tulajdon...

Most akkor hagyjam, hogy rámenjen az egészre a lakás? Vagy ne adj Isten, anyukám az utcára kerüljön? :(

Nekem nem iszik Anyum, csak cigizik, na meg költekezik: vezetékes telefon, mobiltelefon, neki a drágább kábeltv csomag kell, internet kell, szolárium és még sorolhatnám. A külföldi nyaralási igényeiről meg már nem is beszélek.

Tudom, hogy nagyon szar egyedül fenntartani egy panellakást, meg a gyógyszerek is baromi sokba kerülnek, csak hát neki is meg kell értenie, hogy minden nem megy. Mindenkinek le kell mondania dolgokról valami más érdekében. És nem ezeket az ő lehetőségeihez képest extra dolgokat hitelkártyából és kölcsönökből fedezni.

Most még a tv-je és a mikroja is tönkrement... Már előre félek, hogy újabb hitelből fogja pótolni. :(

Tökéletesen igazad van.Szakember kellene mindanyiunknak akik átmentek ezeken az éveken.Csak tudod mi van az ember szégyenli még a lelki sérülését is,itt olyan könnyű kibeszélni,nem ismernek,nem bök rád senki hogy neked ilyen multad volt,ilyen családból jöttél?Nincs sajnálkozó tekintet.Sokunknak a családja-uj élete sem tudja mi megy végbe bennünk,hogy álljon ki az ember hogy nem tudom feldolgozni segítség kell:mert egyből az lesz hogy beteg vagy,pszihopata,depressziós...tehát máris meglesz az hogy nem vagy tökéletes.És a "nem"tökéletes meg van bélyegezve.Így kinlódsz,szenvedsz,elfojtod miközben őröl belülről a fájdalom.Nem hívsz segítséget mert:mit mondj a főnöködnek,férjednek,párodnak,rokonoknak...

Talán a szakembernek el is tudnád mondani a problémát mert idegen,ez a dolga.ha meggyógyulsz többet nem látod,nincs szégyelni valód előtte.De egy rokon,családtag már nehéz hisz a gyengeségünkel nem szeretünk dicsekedni...

Én a te helyedben feltételhez kötném a segítséget.

Azt mondanám, ha leszokik a cigiről, akkor segítek, de addig nem!

A segítség pedig nem pénz lenne, hanem együtt elmennénk bevásárolni, illetve adják oda a csekket. De! limitálnám bizonyos összegben, amin felül semmiképp se kapnak, nehogy elszaladjon velük a ló:)

Ez tényleg nagyon durva, hogy mennyi ilyen család van. És hogy mekkora terhet tesznek ezek a szülők a gyerekekre.. Mert az anyagiak csak-csak.. de a lelkiek..

Én meg összetehetem az összes kezem-lábam, hogy olyan szüleim vannak, amilyenek.

Épp most újabb kölcsönt szeretne édesanyám... Ha nem adok, szar alaknak érzem magam, de én is csak jövőhéten kapok fizut.

Egyébként a múltkor világítottam rá, hogy az ő nyugdíja + fizetése több, mint az én keresetem, de akkor mit is akar tőlem???

Eszembe jutottak drága nagyszüleim:Karácsony mamám kötött zoknit,sapkát minden évben.Majd a zokniba beledugott egy kis pénzt és mikor átvettük az ajándékot mama rám kacsintott.Tudtam hogy van meglepi:)Anyám meg:már megint szar zoknit kaptatok semmi mást? ennyi telik nagyanyádéktól?!

Mi meg teljes odaadással bólogattunk hogy hát igen de legalább ezt kaptunk...Közbe meg a titok zokni:) tartalma ott lapult hétvégére a zsebünkbe.Megjegyzem anyám szüleitől soha semmit nem kaptunk az nem volt baj csak hogy hüje zoknit kaptunk édesapám szüleitől...

még egy gondolatom van hozzátok:

szüleinknek valóban köszönettel tartozunk csak. anyagilag erkölcsileg viszont majd ha lesznek, akkor a saját gyerekeidnek fogsz tartozni! a kapott dolgokat mindig a következő nemzedéknek adjuk tovább. nem te vagy az anyukád társa.

Hegyek lányával egyetértek abban, ha valamelyik kisebb tesód vágyik valamire, és gyűjt rá, akkor abban támogasd, titokban.

és egyébként megfigyeltem: ötletekkel sem tudod támogatni, nagyon ritkán hallgatnak a szülők a gyerekeikre.

NE LEGYÉL A MANKÓJA - nem vagy az életének társa!

sok sikert kívánok egy egész-séges, kerek élethez!

Teljesen együttérzek veled. Szint ugyanebben a cipőben vagyok, és tudom milyen nehéz.

Én sem tudom sajnos megoldani a helyzetet, sőt feloldani sem tudom ezt az egész érzelmi konfliktust magamban. Az a legnehezebb, hogy a két oldal (ésszerűség és lelkiismeret) viaskodik bennem. Amikor erős vagyok és ésszerűen döntök, azaz nem hagyom magam kihasználni, akkor feltör a lelkiismeret-furdalás és a sajnálat, hogy mégiscsak az anyám, és nem tehetem meg vele. És ugyanez fordítva is... Ha megsajnálom, utána hibáztatom magam azért, hogy így soha nem fogja reálisabban kezelni a pénzügyeit.

Gondolom, Te is valahogy így lehetsz ezzel.

A legrosszabb az, hogy amikor nekem van szükségem őrá (és itt nem feltétlen anyagiakról van szó), akkor rá nem számíthatok. Még szülinapomra sem jött el, csak felhívott, pedig kb. fél órára vagyunk egymástól.

Szóval, nagyon fájó dolgok ezek.

Ezekkel a szívhez szóló levelekkel csak egy dolgot akar:adj pénzt.

Ismerem az ilyen gondolkodású embereket ha élelmiszert,ruhát küldenél azt szépen átcserélné cigarettára,esetleg italra.Én 10 éve nem beszélek anyámmal vagyis egyszer felhívott hogy én vagyok édesanyád kb 7 éve.Azt mondtam neki téves számot hívott nekem nincs anyám.És nem tartozom semmivel se erkölcsileg se anyagilag.Sajnállak hogy csak ekkor jutsz eszébe ha hizelgésel akarja elérni a célját,hogy megkeres,belegázol a lelkedbe,egész nap,egész héten mar a lelki ismeret furdalás hogy mégiscsak anyád,mégiscsak szeret...de kár ezzel foglalkoznod.Ha tudod a tesóidat támogasd titokba pénzel,vagy bármi mással de csakis titokba.

véleményem szerint nem tartozunk (ha nem kaptuk kölcsön) senkinek semmivel.

ami szívből jön add azt szívesen

amit muszályból (belső kényszer pl), azt is add szívesen.

ne gondolkodj kényszerről és kötelességről, csak érezd jól magadat.

további szép napot