Tanító néni vagyok. Segíthetek? (beszélgetés)

Szia :) Köszi a választ!

Közben már alakult a helyzet, a kisfiút hordják fejlesztésre és mindenhová ahová kell, és úgy tűnik hogy jó helyen lesz itt ahol konduktor-gyógypedagógus végzettsége is van a tanítónéninek. Nem tudni mint csinál pontosan, de a bántások megszűntek és nyilván lesznek még nehézségek, de most rendeződni látszik a helyzet. Az iskolapszichológus is foglalkozik a gyerekekkel, a kisfiúval is és az osztállyal is ami sokat segít abban hogy be tudjon illeszkedni. Most az is könnyített a helyzeten, hogy a kisfiú délutánonként kapja a fejlesztéseket így nincs ott minden nap a napköziben, és az óraközti szünetekben pedig szorosabban felügyelik, mindig felnőtt közelében van, így ha adódik valamilyen konfliktus tudnak segíteni neki. Remélhetőleg bírni is fogják a tanítók így, amúgy nem nagy létszámú az osztály, ez a kisfiú 3-nak számít és folyamatban van hogy kapnak egy ped. asszisztenst is... reméljük összejön. Itt nálunk én is azt tapasztalom, hogy ha van ember rá, aki odafigyeljen és segítse a problémás gyerekeket akkor minden megoldható... úgy nyilván nagyon nehéz ha nics rá kapacitás :(

Bocsánat...rég jártam erre. Elsőseim vannak és minden időmet velük, az ő beszoktatásukkal töltöttem.

Visszaolvastam és bizony egyetértek veletek, bár az is igaz,hogy nagyon keveset tehetünk mi az ilyen gyerekekkel. Az biztos, hogy meg kell védenünk azokat akiket bántanak és ezt minden szülő jogosan várja el. Sajnos azokat a gyerekeket,akik agresszívak nagyon nehéz kezelni és legtöbbször a tanító nincs is kiképezve erre a feladatra. Ezzel együtt próbálkozunk- ebben sokat segíthet egy iskolai pszichológus vagy egy ilyen témájú továbbképzés.

Hivatalos lépés az, hogy elküldjük a Nevelési Tanácsadóba, de ha a szülő nem viszi el vizsgálatra a gyereket, akkor nincs mit tenni!

"Es igen is ki lehet, emelni az agresszort is, de ahhoz nem ilyen szülői és tanári hozzá állásnak kellene lenni!"

Itt írtad meg te magad a lényeget! Sajnos a tanárok szeretik az asztal alá söpörni a problémákat. A deviáns gyerekek szülei is általában - tisztelet a kivételnek - ostobák és szent meggyőződésük hogy az ő gyerekük ilyet nem csinál. Ezért vallom én azt hogy ilyenkor igenis nem szégyen a "megfutamodás" mert bizony nem a kis hatévesnek kell meg megvédenie magát mert még nem tudja és nem is kell megvédenie, arra ott vannak a szülők.

Levarosbuktanak irtam, ha elolvasod, az o megoldasa csak es kizarolag az azonnali uj iskolaba atvives jelenti.

Sajnos a gyengebbet betalaljak mindenhol, nem lesz ez mashol sem nagyon mas, max.finomabb formaban, ami a gyereknek ugyanugy faj, max. avval mar ennyire sem foglalkoznak. A gyerek csak azt latja, ha problema van, el kell menni, nem megoldani.

De folosleges tovabb ecsetelnem, ugy gondolom.

Es igen is ki lehet, emelni az agresszort is, de ahhoz nem ilyen szuloi es tanari hozzaallasnak kellene lenni!

Nem az osszes gyereket kell eluldozni egy agresszor miatt. Kicsit forditva ulunk a lovon.

Nem, hanem megoldjuk.

Vagy úgy, hogy a gyereket kiemeljük az agresszorok közül, vagy az agresszort győzzük meg, hogy nem kellene. Bár ez utóbbi nem eléggé polkorrekt.

Szóval szerinted csak az a felelős cselekedet, hogy ha szembejon egy probléma, a lehető legmesszebb húzzunk el tőle, fülünk farkunk behuzva.

Szerintem meg ez nem járja.

De mindenesetre ha atmegy a másik osztályba, akkor mégis csak macerasabb annak a gyereknek továbbra is Petit piszkálni. Fog találni mást, hidd el. Remélhetőleg olyat, akinek kicsit tokosebb szülei vannak, és mernek az asztalra csapni. Talán akkor majd a tanárok is észbe kapnak. Jelenleg ez lenne a legfontosabb, nem pedig az, hogy csapot papot otthagyva tovább állok. Mert mindenhol van valami hasonló eset,lásd az én problémám.

Itt az a gáz, hogy első osztályban, az első hét után mindenki ott tart, mind szülő, mind pedig pedagógus,hogy ez így van jól. Szabály, blabla... Nem,nagyon nincs ez így jól!

Az osztályváltás nem ér semmit,azzal nincs megoldva semmi. Nem a tanórákon zaklatják a gyereket hanem a szünetekben, ebédidőben, vagy hazafelé az iskolából. Attól hogy nem egy osztályba járnak attól még nem szűnnének meg a zaklatások csak olaj lenne a tűzre. Ne adj rossz tanácsot.

Az a szülő aki ilyen helyzetben felelősen gondolkodik az azonnal cselekszik.

"Peti anyukája nem ilyen, ő alkalmazkodik ezekhez a szabályokhoz, így könnyen lerázzák sajnos." Akkor nyilván azért ilyen Peti is, azért nem szól a tanítónéninek, stb. Nincs neki egy határozottabb apukája?

Ne érts félre, saját példám van. Az én fiam tavaly volt elsős, szintén dettó nehezen barátkozó, stb. Őt elkezdték csúfolni. Nekünk sem mondta igazán, de én próbáltam a gyereket elsősorban affelé terelni, hogy oldja meg maga, hiszen nem lehetek mellette ott állandóan.

A tanítónénik persze azt gondolták, biztos otthon van gond, hogy szorong a gyerek. Igen, nem a rossz tanulók, sőt jó családból származó, olyan tipikus ősanyuk csemetéi piszkálták szisztematikusan.

Na mikor kiborult a bili, a tanítók le voltak döbbenve, sőt először csak az volt, hogy de hát ezek csak játékból vannak, Gergő is benne van. Hogyne! Nyilván mindenkinek van olyan sztorija, ami először vicces, de aztán már kurv@ra elege van belőle. Aztán mikor mondtuk tovább, a hájas, dagadt, stb., na az már nem volt vicces.

Ja igen, apa állt a sarkára, kicsit határozottabb mint én. A szülők, akik érintettek megorroltak, de nem érdekelt. Lényeg a lényeg a tanítónéniben van a hiba, mert olyan nincs, hogy nem foglalkozom vele, oldja meg a gyerek! Könyörgöm 2, azaz KETTŐ hete iskolás az a kicsi, hát mit él meg így szegénykém? Mi lesz később?

Nekünk aztán sokat segített a tanítónéni, és sokadszorra történő odapirítással (amin mindenki kiakadt, mert mondtuk, hogy márpedig a gyerek ki fog állni magáért, aki nem nevelte meg a gyerekét így járt, mert ebből elég volt, majd elintézi egy sallerrel. Nyilván erre nem került sor, mert nem olyan típus a gyerek). A második évfolyam kezdődött most, és mindenkivel nagyon jó a viszonya, sőt! Igaz, a gyerekek is érnek, de ebben óriási szerepe volt a tanítónéniknek is.

Ha anyuka ilyen tutyimutyi, akkor szerencsétlen gyerekre nem sok jó vár.

Ilyenkor már bőven-bőven ki kell állni a szülőnek a gyerekért, és a tanítónak is foglalkozni kell vele.

Minimum rendkívüli szülői összehívása, főleg, hogy írod, hogy másokat is piszkál, csak lehet őket még nem annyira.

Határozott fellépéssel sokmindent meg lehet oldani, csak ahhoz előbb utána is kéne nézni a lehetőségeknek, mielőtt mindenbe beletörődünk, mert azt mondták, ez van!

Nekem azt tanácsolták a tanítók meg a szülők, hogy vigyem pszichológushoz a gyereket! Én??? Hát na nehogy már én hordjam pszichológus a gyerekem más neveletlen kölyke miatt!

Egyébként voltunk, de nem tartom jogosnak, hogy én cipeljem évekig pszichológushoz más hülyesége miatt!

Itt minimum osztályt kellene váltani, az iskola váltást én sem javaslom.

Magyarország. Azt odáig rendben van, hogy Peti anyukája szóljon. Bár én azt javasoltam neki, hogy írásban jelezze a problémát, akár minden áldott nap a friss történetekkel együtt úgy hogy minden levelet a pedagógus és az igazgató is megkap. A tanítónő gyógypedagógus is, a Petőben végzett, valószínű ezért hozzá került Zoli. De ahogy látszik, lehet hogy Zolival foglalkozik (bár kétlem mert ez esetben Zolinak például nem kellene felnőtt felügyelete és segítsége nélkül lennie az udvaron és bandát szervezni meg hasonlók), a többiek védelme nem nagyon számít, vagy valahogy úgy gondolja hogy a sima átlag gyerek oldja meg maga.

Azt is tudom, hogy ilyen mindenhol van, ezért érdekelt volna a tanítónéni véleménye, hogy mit tegyen a szülő ami tényleg előre viheti az ügyet, de egyelőre nincs válasz.

Nem ismerem pontosan a rendszert, én egyet tudok hogy mindenkinek van felettese, ha az első pár tanítónéni-igazgató körben nincs reakció az iskola részéről, mennék tovább. És igen, nem Zoli ellen, hanem a sajátom védelmében és azért hogy Zoli vagy segítséget kapjon, vagy kerüljön olyan iskolába ahol tudnak vele mit kezdeni. Az, hogy Zoli volt-e már kivizsgálva ugye nem tudható, mint ahogyan a diagnózis sem, ha a szülő ezt nem osztja meg, hiszen Zolinak vannak jogai. A pedagógus egyelőre semmit nem kezdeményez, az előző iskola elsősei egy évig kínlódtak és a maximum amire jutottak hogy megszabadultak Zolitól, így most a másik iskola elsősei szenvednek, de lehet hogy ők már nem egy évig hanem tovább, mert előbb-utóbb az iskola is rájön hogy akkor szabadul hamarabb Zolitól ha szépen tovább és tovább engedi, mert azt nyilván nem lehet hogy a város 5 iskolája passzolgassa egymásnak.

A kérdés leginkább arra vonatkozott, hogy ha a tanítónéni ellenáll ill. úgy dönt hogy nem vesz tudomást a dologról, akkor mit tehet a szülő (persze rángathatja a saját gyerekét iskoláról iskolára de ez jelen esetben nem opció).

Mondjuk nekem mondhatnák hogy nem mehetek be se reggel, se délután, és nem beszélhetek a tanítónővel akár naponta, és írhatok de fölösleges mert nem olvassa... de Peti anyukája nem ilyen, ő alkalmazkodik ezekhez a szabályokhoz, így könnyen lerázzák sajnos.

Ez viszont sajnos alap lenne, mert csak úgy lehet ezen segíteni, hogyha a pedagógus értesül arról, hogy mi a helyzet. Ott melegében lehetne lépni.

Ezt meg Petinek kell megtanulni.

Nagyon nehéz persze a határt érezni az árulkodás és a szükséges szólás között. De itt most egyelőre nem ezen kell görcsölni, kell a felnőtt segítsége, ahhoz meg Peti segítsége.

Nem engem kérdeztél, de így jártál :-).. Egyébként meg te ne tudnád a választ?

Petit azonnal megvédeni Zoli bántalmazásától. Erre külön kellene a tanítónéninek figyelni.

De ezzel egy időben gyorsított eljárásban Zoli kerüljön nev.tan. elé, üljön össze a pszichológus, meg a többiek.. tudod, az egész társaság... főleg a szülők, és tudják ki, hogy mi van ezzel a Zoli gyerekkel, aki tele van feszültséggel, meg stb... Aztán, ha van nagyjábóli diagnózis, lehet döntést hozni, hogy maradjon, vagy menjen az osztályból. De ha úgy is döntene a tanár, hogy vállalja Zolit, akkor ezzel együtt jár az, hogy a többieket Zoli "gyógyulása" idején megvédi a bajoktól. Igen, ez több munka, több szervezés.

Vagy akkor Zoli kerüljön el oda, ahova való. (Nem, ez nem bántás és ítélet, csak neki is jobb. Mert bőven benne van, hogy Zoli anyukája tényleg úgy éli meg, hogy bántják a fiát. Kell külső segítség, hogy helyükre kerüljenek a dolgok.)

Nem tudom, hogy magyarországi-e a történet, de itt ugye a szülőt kihagyva is kezdeményezhet a pedagógus.

Petit ki lehet venni, de azért azt tudni kell, hogy Zolikkal tele van minden osztály. Hol így, hol úgy.

De lépni kell, az biztos. Mindkét gyerek érdekében.

Kedves Gyöngyi!

Nagyon kíváncsi lennék a véleményedre, tanácsodra a következő helyzetben:

Egyik barátnőm kisfia most kezdte az elsőt egy kisvárosban, a nekik körzetes amúgy jó hírű iskolában. A tanítónéni konduktor és gyógypedagógus végzettséggel rendelkezik, de ez egy normál iskola normál 28 fős osztálya. A testvérem fiát, nevezzük Petinek már az első napon kinézte magának egy másik fiú, nevezzük őt Zolinak, és azóta folyamatosan bántalmazza, zaklatja. Zoli 8 és fél éves, másodszor járja az elsőt, tavaly egy másik iskolába járt. A testvérem találkozott már Zoli anyukájával is, aki rögtön elmondta, hogy Zoli most újra elsős mert az előző iskolában sok bántás érte, csúfolták, emiatt most itt kezdi újra. Peti egy csendes, visszahúzódó, értelmes gyerek, korábban semmilyen magatartási probléma nem volt vele, nagyon igyekszik megfelelni az iskolában, szereti a tanítónénit. A szünetekben viszont retteg. Zoli eleinte megpróbálta bevonni őt a "játékaiba", pl. menjen oda valakihez, mondjon neki csúnyákat, hülyézze le, rúgja meg, dobja ki a virágcserepet az ablakaon... fenyegeti is, ha nem teszi meg, elviszik a szüleitől, megverik stb. Zolinak már külön kis bandája van az osztályban, azokból a gyerekekből akik behódoltak neki (Zoli egyébként minimum egy fejjel magasabb és 10 kilóval nagyobb mindenkinél, Peti a korához képest vékony, törékeny gyerek). Nagyobbakkal is bandázik Zoli akiket valószínűleg korábbról ismer. Így már 6-8 gyerek közösen, bandába verődve zaklatja Petit, a szünetekben kergetik, körbeveszik, fenyegetik, kővel dobálják, kicsavarják a kezét. Sorakozónál Zoli trágár szavakat súgdos a fülébe, ebédnél fellöki, elgáncsolja. Természetesen nagyon ügyesen csinálja, figyelve arra hogy a felnőttek ne vegyék észre. Természetesen Peti anyukája próbált beszélni a tanítónénivel, aki mindebből semmit nem észlelt, csodálkozik, hogy Peti nem szólt neki (Peti 2 hete ismeri a tanítónénit, előtte az oviban 1 év telt el mire annyira közel érezte magához az óvónénit hogy panaszkodni mert neki hasonló esetben). A tanítónéni szerint a fiúk ilyenek, ki kell alakulnia a "csípési sorrendnek" az osztályban és Zoli egy különleges kisfiú, akinek nincsenek eszközei arra hogy az ilyen helyzeteket (milyen helyzeteket? merthogy őt nem bántotta senki, egyszerűen csak ott van egy légtérben a többivel) kezelje, ha türelmetlen vagy feszült, arra agresszióval reagál. A tanítónénivel nem lehet napi kapcsolatot tartani, reggel a gyerekeket a kapuig szabad csak kísérni, szülő sem reggel sem délután nem mehet fel az osztályba, gyakorlatilag a tanítók közelébe sem. Van a tanítónéninek e-mail címe, amit saját bevallása szerint jó ha hetente megnéz. Tanítónéni szerint a kommunikáció útja az üzenőfüzet. Közben több szülő is panaszkodik már Zolira, úgy tűnik hogy azokat nem bántja akik behódoltak neki és partnerei a gonoszkodásban, a többieket többé-kevésbé mind zaklatja, Petiben pedig kifejezetten könnyű áldozatot lát. Mi tegyen ilyen esetben a szülő? Hogyan lehet rávenni a tanítókat hogy foglalkozzanak a problémával? Minek kell ahhoz történnie hogy valaki észrevegye mi folyik? Hová fog ez fajulni, ha az első két hét alatt ide sikerült jutni?

(Egyébként Peti anyukájának a barátnője abban az iskolában tanít ahonnét Zoli jött, amikor hallotta Peti anyukáját panaszkodni, elmondta, hogy ott ugyanez történt Zoli körül, és szó sem volt arról hogy ott Zoli lett volna az áldozat.)

Nagy ereje van a közösségnek!

Még mindig érvényes Arany János verse: "jobb ízű a falat, ha mindnyájan esznek"