Talán nem nekem való a monogámia? (beszélgetés)
Ha nem csak élcelődsz velem, akkor ezt most "bóknak" veszem! Köszönöm! 🙂
[link]
[link]
Zolcsi, jók a meglátásaid!
Bírom az okos férfiakat... 🙂
Szia fórumnyitó!
Ki fogod nőni, ezt garantálom.
Csak addigra lehet, hogy 50 leszel.... ☺️☺️
Simán meg lehet unni ezt az életformát, ki lehet ebben égni, úgy is mondhatnám.
Majd ha ráérsz, egy HPV tesztet nyomj le, 90% hogy benyaltad.
állj le a kettyingetéssel és állapodj meg, a feles energiáid öld tanulásba (nyelv, jobb szakma ) és lépj le innen, nyugatabbra. legyen a célod az utazás, emberek megismerése, és egy új vespa.
fenti legyen a cél. :)
Na ez is ámen! Na de akkor mi a megoldás? Ennyi jó válasz... szegény FI!
"Fi- nek sztem csak arra van szuksége h számára olyat találjon aki minden téren megfelel." Te! Ez egész jó megközelítés!
A másik fontos dolog, hogy ne az önértékelésed pallérozása miatt legyél együtt a pároddal, mert akkor tudat alatt "felfogadod" őt, hogy javítson az önbecsüléseden! Akkor az egész kapcsolat az önbizalom építésének a jegyében fog telni! Ez pedig nem egészséges kapcsolat! Egészséges kapcsolat ott jöhet létre, ahol kellő önismerettel és önbecsüléssel rendelkezik mindkét fél, tehát az alapok rendben vannak! Ha nem itt tartasz, akkor a másik ember nem társ, hanem "eszköz"!
Ha komoly kapcsolatban gondolkodsz, akkor ez a mentalitás mellőzhető, mert éppen "leparkolni" készülsz valakinél. Ha meg nem annyira fontos számodra EGY ember, akkor választod ezt az életmódot! Nincs ezzel baj, de ha egy komoly kapcsolatban ilyen igényeid vannak, az a minimum, hogy tudatod a másikkal. Az pedig alap, hogyha valamit megengedsz magadnak, akkor azt (elvileg) a társadnál sem tilthatod meg! Ez így fair!
Mit lehet tenni? Olyannal lenni, akinek ez belefér. Előre közölni a tényállást. Aztán vagy kellesz így vagy nem, de olyat ne húzz bele ilyenbe, akinek ez nem megfelelő, ne légy tisztességtelen.
Nem az a baj, hogy kellenek a kalandok, hanem hogy önző vagy és nem tiszteled azt, akivel párkapcsolatban vagy. Oda-vissza kellene működni a dolgoknak. Az úgy nem fair, hogy neked lehet, a másiknak meg nem és még bosszút is állsz. Le a kalappal, hogy mindezt beismered. De szerintem nagyon gáz, hogy hiányzik a tisztelet a párod felé. Ha magadnak megengeded, akkor a párodnak is meg kellene engedni, vagy inkább ne is akarj elköteleződni, mert ezzel a hozzáállással fájdalmat okozol és azért felelős vagy.
Persze, csak vicceltem.
Fut most egy másik fórum, oda:'anyám, én nem ilyen lovat akartam' jut eszembe, de nem írhatom, mert megölnének.
Nem feltétlenül a szex miatt ilyen valaki. ;)
Valakinek csak egy kis impulzus hiányzik, amit valljuk be egy megszokott párkapcsolat, amit bedarálnak a hétköznapok, nem olyan intenzitâsú, mint egy kis flört, egyéb szexmentes (vagy nem szexmentes) lopott pár perc /óra. Kell egy kis plusz a biztonság mellett. Egy kis izgalom, más társaság, bármi ami nem a hétköznapi. :)
Régen azt mondták, hogy fehérmájú 🙂
Szerintem az önbizalmaddal, önértékeléseddel van a gond. Ezért kell az állandó új hódítás. Amúgy a féltékenység is erre utal.
Egyik hozzászólással sem értek egyet. Ilyen beállítottságú vagy. Soha nem fogsz változni. Mindegy milyen szerelmes vagy, mennyire szeretnek, bla bla...
Idővel elcsâbulsz majd. Fogadd el magad így! Nem vagyunk egyformák. Nem mindenki monogám típus. Ideig - óráig. Esetleg. Ha nagyon visszafogod magad. :)
Még nem találtad meg az igazit.
Túl fiatal vagy, érzelmileg is.
Még keveset csalódtál, nem tudod értékelni, megbecsülni azt, ami van.
Szerintem nem nőttél még fel érzelmileg. Egyszer nem írtad azt, hogy ezeket a pasikat szeretted volna.
Van,de Fi nem akar osztozkodni. Viszont,hiszen utolag mint irja van buntudata igy is,meg a titkolozas zavarja . Akkor gondolj bele hogy érintené ha valaki ezt tenné vele. Szal így is car Neki ,meg úgy is az lesz. Mivel Fi- nek vannak érzelmei nem gondolom h ez lesz az élete,abbamarad ez a visszaigazolási kényszer. Fi- nek sztem csak arra van szuksége h számára olyat találjon aki minden téren megfelel.
Mondjuk, ha nem lenne féltékeny, könnyebb lenne neki, mert akkor olyanokat kellene keresnie, akik hajlandóak "osztozkodni". Van ilyen.
Vagy nem. A "tuske" ott marad.
Ha sok van, akkor valakihez csak lesz visszaút.
Le a kalappal előtted, hogy be mered vállalni, hogy ilyen vagy! De nem vagy egyedül, ha ez megnyugtat. ;)
Nem tudom hány éves vagy de x idő mulva valószínűleg másképp látod. Az meg nem szentírás h Neked lehet ,másnak nem. Ha a mostani partnered tudná valószínűleg szintén nem viselné el. Ha kifogsz egy normálisat becsüld meg,jobban jársz. Ugyis véget érhet ez a helyzet ha nem csalnak meg ,hanem lebuksz. Aztán baromira megbánod,visszaút meg tegyük fel h nem lesz. Na akkor fogsz igazán bűntudatot érezni.
Ez a lényeg, hogy fordítva nem viselném ezt el abszolút és nagyon kiakadnék, a részemről meg úgy gondolom, hogy szükségem van rá, pedig nem tudatos.
Nem gondolom h okod lenne bosszura hiszen ugyanazt kapnád amit Te teszel. Kérdés hogyan fogod megélni. Sztem hatalmas pofonként,a bosszú meg ez esetben nevetséges lenne,hiszen ua. tenné amit Te ,x,y -nal.
Lehet, de valószínűbb, hogy csak annyira, míg bosszút nem állok.
Amint hozzád is hűtlen lesz valaki akkor talán helyrerázódsz.
Viszonylag későn, 18 évesen kezdtem el a fiúzást, és onnantól nem volt "megállás". Nem vagyok egy nagy partiarc, sosem voltam, de talán szerencsésebb is, mert úgy valószínűleg már irdatlan sok kalandom lett volna...
Az első komoly kapcsolatom közel 4 évig tartott, és már akkor is rendszeresen megcsaltam a páromat, de bekönyveltem annak, hogy a szexet akartam kompenzálni. Ám aztán jött egy pár hónapos viszony, ahol szintén kísértést éreztem másokkal flörtölni, pedig jó volt az ágyban is, a mostani kapcsolatomban pedig megint azt érzem, hogy muszáj incselkednem valakivel, és ha összejönne valaki, akiről nem bírok letenni, simán lefeküdnék vele...
Erről a másik fél persze nem tud, sosem tudott. Nem mondom, hogy nyitott kapcsolatban éljünk, mert fordítva számomra nem férne bele - vicces, hogy amúgy féltékeny alkat vagyok, így elég önzőnek tűnhet, hogy magamat viszont nem vonom bele a monogámia szabályaiba. De emellett bűntudatom is van, hogy míg a másik hű hozzám, addig nekem mindig "mehetnékem" van... ez normális egyáltalán? Vagy mi lehet az oka? Tény, szeretem a visszacsatolásokat és szeretem érezni, hogy vonzó vagyok, de nem hiszem, hogy ezzel más ne lenne így. Talán csak a mérték más. Mindenesetre nem tudom, eddigi kapcsolataim nem voltak eddig kielégítőek, vagy csak én vagyok így bekötve, de teljesen úgy jön le, hogy a monogámiát nem nekem találták ki - legalábbis az én részemről. Ennek ellenére senkit sem akarok bántani, pláne nem eltolni magamtól, a hazudozás és a titkolózás viszont emésztő.
Mit lehetne tenni?
További ajánlott fórumok: