Olvasgattam az indexet,de akik ebben a cipőben jártak ők már évek óta nem írtak.
Igen szorongó típus vagyok mivel magammal szemben túl magasak az elvárásaim, de ez világ életemben így volt változtatni ezen nem igazán tudok. Próbálom lazábbra venni de nem mindig sikerül.
Ez a szülés utáni depresszióhoz társuló OCD. Soha nem bántottam a picikémet és a hangomat sem emeltem fel soha. Ezek a gondolatok csak a fejemben léteznek de énidegenek. Soha nem ártanék neki. De mégis félek és szorongok nehogy kikapcsoljon az agyam és valami rossz történjen.
Az orvos is meg mindenki azt mondja h nem fogom bántani mert tudom hogy helytelen.
De mégis félek ez is a betegség egyik tünete.
Én csak beszélgetni szeretnék olyanokkal akik ezeket élik át mint én és hogyan tudják kezelni. És akinek elmúltak a gondolatok mennyi időbe telt.
Nekem például az volt a bajom,hogy nem tudtam egyedül közlekedni mer depressziós es pánik beteg lettem. Állandóan féltem,hogy rosszul leszek,elviszik ilyenek..nekem 2éven be telt mire azt tudtam mondani,hogy jol vagyok..de ehhez tényleg kellett a gyógyszer is..
Nálam nem volt agresszív gondolat. A babát nem akartam bántani soha, de néha úgy éreztem, hogy a fejemen belüli szorítás olyan erős, hogy ki kellene szaladni a világból, kb. Sírtam-sikoltoztam-hisztiztem-veszekedtem -ennek következménye, hogy anyósommal úgy összevesztem, hogy azóta sem láttam. A babát viszont soha nem éreztem, hogy bántanám. Előbb bántottam volna magam...Egyszer egyedül voltam még az első hetekben vele éjjel, és amikor sírt, nagyon idegesített már -na olyankor tud az ember "megőrülni", de nálam a feszültségen kívül semmi nem volt. Mindezt orovosnak is elmondtam, nem írt gyógyszert, nem utalt be sehova. Azóta rendben vagyok nagyjából.
Sziasztok Amina és Katuska. Nektek milyen szörnyű gondolataitok voltak? Féltetek attól hogy kihagy az agyatok és baj történik? Jó lenne már ezektől megszabadulni. Nektek mi segített és mennyi idő amíg megszüntek?
A gyogyszeres kezelés nem rögtön hat,idő kell neki.. 😳 en is hasonlo képpen voltam,de en inkább ugy voltam,hogy nem tudom ellátni a gyereket,ugy éreztem nem vagyok megfelelő hozzá.. Ugyhogy en tudom miről beszélsz.. Kedelyjavitot es nyugtatot kaptam.. De hosszú távon sokat segitett..
Biztos vagyok abban, hogy vannak anyukák hasonló érzésekkel, csak nem merik elmondani. Pedig az első lépés a megoldás felé, hogy merjenek beszélni róla.
2 hónapja gyógyszeres kezelést kapok. Jobban érzem tőle magam de nagyon lassú a javulás.Nem segítséget kérek itt hanem olyan anyukákkal beszélgetni akik ugyan ezen keresztül mennek/mentek.
Családom tudja sokat beszélgetünk,de jó lenne olyannal is aki ismeri ezeket az érzéseket.
Sziasztok. Olyan anyukákkal szeretnék beszélgetni akik nyakig benne vannak ebben az állapotban vagy már kigyógyultak belőle.
Sajnos én teljesen benne vagyok állandóan félek és szorongok és agresszív kényszergondolatok is gyötörnek és rettegek attól h elmegy az eszem és véletlenül bántom a kisbabám.