Szorongóan kötődöm… mit tegyek? (beszélgetés)

Az első mondatod a keleti hitvilág alapköve! (Buddha)

És, hogy mit tegyél??

Nem kérj, hanem adj!

Ha azon töröd a fejed, hogy mit tehetnél érte, nem jut időd a felesleges töprengésre!!!

Szia!

Az már jó, hogy rájöttél mi a probléma.

Beismered.

Beismerted.

Esetleg, ha egyedűl nem tudsz ezen változtatni, akkor szakember segítsége kellene.

Egy jó szakember.

Szerintem.

"Bármi legyen is a kincsed, úgy tartsd a markodban, mintha vizet tartanál. Mert ha megszorítod eltűnik. Ha kisajátítod, tönkreteszed. Tartsd szabadon és örökre a tiéd marad."

Illetve van egy másik, amit nem tudok pontosan idézni, de valahogy így szól:

Ha szeretsz valakit, engedd el. Ha szeret, vissza fog térni hozzád. Ha nem jön vissza, sosem volt a tiéd.

Ezeket próbáld megérteni. A párod nem a tulajdonod. Minél jobban kapaszkodsz belé, annál nagyobb tehernek fogja érezni a kapcsolatotokat. Lehet, hogy elveszíted, de akkor nem is volt hozzádvaló. Tudom, ha valaki szerelmes, nehéz ezt felfogni, de próbáld meg.

Sziasztok!

Szeretném elmesélni, hogy mi nyomja legjobban a lelkem, és szeretnék tanácsokat kérni.

Hosszú idő után felismertem magamon a szorongó kötődés jeleit a párkapcsolatomban. Kiskoromra visszatekintve is voltak már jelei hogy szorongóan kötődtem édesanyámhoz, ami egészen általános iskolás/gimis első évemig kihatott.

Jelenleg egy boldog párkapcsolatban élek, ahol a párom mindent megtesz értem, gondoskodik rólam, törődik velem, figyel rám, és szeret nagyon. Én is nagyon szeretem őt, de egyre jobban érzem hogy szorongóan kötődöm hozzá. Félek attól, hogy bármelyik pillanatban elhagy, félek hogy nem szeret igazàn, ha nincs velem van, hogy sírok úgy hiányzik, mintha elszakítottak volna a másik felemtől,stb…

Tudom, hogy ez nem “normális” állapot, és hogy ezen változtatnom kell. Úgy gondolom ez már kiskoromból indult el és újra kinőtte magát…

Hozzátenném, hogy 3 évvel ezelőtt véget vetettem egy 2,5 éves toxikus párkapcsolatnak ahol megcsaltak, hazudtak nekem, átvertek… bizalmatlan lettem ezután. Szerencsére sikerült mer bőven feldolgoznom de úgy gondolom a “hegek” nem tűnnek el örökre…

Nem tudom ennek lehet e valamelyest köze hogy újra kialakult ez a szorongó kötődés…

Nem szeretnék utálkozó és rosszindulatú megjegyzéseket kapni, csupán segítséget szeretnék esetleg olyan emberektől akik benne vannak/voltak ilyenben. Mi segített “megnyugodni”? Mi segített abban, hogy egy biztonságosan kötődő ember legyél?

Nem szeretném őt elveszíteni, szerelmes vagyok belé és nagyon szeretem, így szeretnék változtatni a kötődésemen, nem szeretném őt “meg fojtani”….

Előre is köszönöm annak, aki segítő választ ad!