Szoptatás után a mellbimbók visszaállnak olyanra, amilyenek voltak? (tudásbázis)

Ne vegye el a kedvedet :D

Annál jobb nincs,amikor a kis szopizó babádat nézed.Meg amikor abbahagyja kicsit,felnéz a szemedbe és rádmosolyog a kis tejcsis szájával,majd nagy lelkesedéssel visszacuppan.Nagyon jó érzés tudni,hogy a világon semmi másra nincs szüksége,csakis rád.

Amikor már 1 hónapja minden egyes alkalommal nagy fájdalmak mellett szakította fel ugyanazt a véres sebet,akkor sem jutott eszembe abbahagyni a szoptatást.Reménykedtem,hogy egyszer még visszajönnek azok a békésen összebújós pillanatok,és visszajöttek.

(a praktikus oldalát most nem is említve,bárhova el tudtunk menni úgy,hogy elég volt egy cserepelus/ruha.tápszerrel ez kicsit nehezebb.Én csak gyorsan mellre tettem egy kevésbé feltűnő helyen,és mehettünk tovább.

Húúú, csajok! Ezekkel a hozzászólásokkal nem hozzátok meg a kedvem túlzottan a szoptatáshoz. :S De úgy kell nekem, én kérdeztem róla. :P :)

Már egyébként is nagyon idegenkedem ettől, el sem tudom képzelni, hogy leszek rá képes. Valahogy olyan hihetetlen, hogy ilyeneket kell majd csinálnom...

Hát nekem olyan szülésem volt (már négy és fél éves a kisfiam), hogy hatalmas nagy vágy kell majd ahhoz, hogy újra vállaljam:D (31 óra vajúdás, ebből majd 20 állandó tolófájás, az orvosom az utsó 5 órára engedélyezte az edát, mondván, hogy úgy elhúzódik a szülés:DD, akkor már hol érdekelt ez engem...aztán a lázam hirtelen 40,3 fok, a gyerek szive csak 30 körül vert egy perc alatt,a vesém felmondta a szolgálatot, mire rohantak velem a műtőbe, kiderült, hogy a kisfiam feje búbja beszorult,a nyaka körül 3x a zsinór és azért vert olyan keveset a szive, mert majdnem megfulladt és ugyebár a beszorulás miatt még csak elmozdulni sem tudott, úgyhogy úgy ráncigálták ki belőlem, hogy a testem is emelkedett a műtőágyról..szóval sajnos még annak sem tudtam örülni, hogy durcásan néz rám az én kis drágám...a végén mikor szóltak, hogy kiveszik a katétert és mehetek le a gyermekágyas osztályra, megkérdeztem, hogy nem maradhatnék még egy napot itt fent?:D..azt mondta a nővér, hogy "dehát akkor nem tudja megszoptatni a kisfiát"..én erre azt mondtam: jah, akkor menjünk:), de közben meg azt gondoltam, hogy "kit érdekel, hogy nem tudom megszoptatni:DD, és akkor lemegyek, hogy szerencsétlen gyerek ne éhezzen ilyen megrázkódtatás után, és akkor még a szoptatás is egy nagy szivás elsőre:DDD)

Szóval egyelőre még halogatnám a bimbóvédőről való gondolkodást:))))

A véres dolgokat sajnos én sem úsztam meg.Ordítani tudtam volna a fájdalomtól,amikor elkezdte szívni.Már előre minden bajom volt mikor a szopiidő közeledett,ettől meg lelkileg voltam kész.Dokinál is voltunk,mer szegénykém annyi vért ivott,hogy feketét kakilt,a hasa meg nagyon görcsölt tőle.

Egy bimbóvédőt szerintem érdemes előre beszerezni.

Nálunk semmi zavart nem okozott,pár hét múlva simán elhagytuk.

Jájj, de kellemes is lesz ha majd nekem is esetleg kisebesedik. :S

Azt tudom, hogy édesanyámét elég rendesen kicsináltuk a tesómmal annak idején. :P

Hát az szerintem majd visszakicsinyül:)))

De tényleg kell a rendeződéshez 9-12 hónap..

A bimbó nagyságával meg akkor ha visszaugrik, te jó szerencsés vagy:)))

Vagy lehet az én bimbóm nem volt elég rugalmas? vagy a fiamnak volt túl erős a szopókája?:DD

Igaz én végig sebes is voltam, volt, hogy vérzett, meg hasonló "finomságok"..:))

Köszönöm a választ:)

Én 9 hónapja szoptatok,de nem vettem észre semmi változást.Akkor meg van nyúlva amikor kiengedi a a szájából,de pár másodperc alatt "visszaugrik" vagy hogy írjam..

Az udvar az nekem már a terhesség alatt nagyobb lett,és sajnos marad is :(

Igen, de idő kell hozzá... mondjuk 1 év:D

Legalábbis nekem ennyi idő kellett ahhoz, hogy hasonlítsanak a melleim az eredeti állapotukhoz:D

[link]

Itt lejjebb van egy olyan rész, hogy részlet a könyvből.

Egyébként minden pocakos első gyermekét váró anyuka figyelmébe ajánlok egy hihetetlenül jó könyvet!!! Barátnőim a terhességről- Amit inkább nem az orvostól kérdeznél meg c. könyvet!!

Én anno vizsgálat után a buszon kezdtem olvasni olyan 6 hónapos terhes koromban...annyira magamra ismertem, annyira vicces, hogy röhögőgörcsöt kaptam. Egy 4 gyermekes anyuka irta, és a terhesség minden olyan momentumáról (akár a szelesség, hányinger, evés, végefelé a légszomj..minden), amit tényleg nem az orvostól kérdeznél inkább, de mégis aggaszt érdekel..stb..ráadásul olyan szövegkörnyezetet, szavakat használ, hogy garantált a dőlés a nevetéstől:))))

Hát nekem a színe nem változott el, a pitvar az talán nagyobb volt kicsit, már nem emlékszem, hanem a bimbó mérete..tudjátok, ahogy a pici megszívja, olyan naggyá és hosszúvá vált, és az úgy keményen ott állt hónapokig olyan hosszúra kinyúlva..:D nem úgy, mint amikor most csak úgy megkeményedik...hanem úgy, ahogy megszívja a pici és az a hosszúság megmarad

:D:D

Utáltam én is, de visszaáll. Tuti a színe is, akinek az elváltozik.

Én is várom a választ...

Én eddig csak más szoptatatós ismerősöm melleit láttam és ami számomra elég visszataszító volt (lehet szídni, de akkor is az volt!!) hogy szinte fekete lett a mellbimbó és kerületben nagyobb lesz a mellpitvar...Ezért kérdeztem, hogy visszaáll-e a régire, mind a színe, mind a mérete.

Lehet hülye kérdés...de azért leírom :)

Nektek mi változott a szoptatás miatt a mellbimbótokon?