Ezért ne szomorkodj! Ilyenek vagyunk mi emberek! Nekem is volt ilyen "csalódásom" a gyermekkori barátnőmben. Én is próbáltam rendezni! Akkor úgy tünt minden szép, minden jó, de ismét nem beszélünk, nem keressük egymást. Nagy csalódás volt nekem! Most már közömbös ha találkozunk véletlen. Köztünk még félreértés sem volt, csak a körülményei változtak meg! Engem az is vigasztalta, hogy többen is mondták ugyanezt! Keresi az új kapcsolatait, barátait! Ahogy az érdeke kívánja! Szomorú voltam én is, de ma már nem érdekel.
Mivel bántottam meg? Megkérdeztem, ezt honnét tudja? Őszintén érdekel.
Gondolom inkább neked nem tetszik, hogy nem mondtam igen, a fórumindító 100 x jobbat érdemel, gondolom ez balzsamozta volna a lelked, de mivel nem ismerem a sztorit, nem írok butaságot, hogy ki járt jobban ebben az esetben. Lehet te, lehet a másik, lehet mindkettőtök. Kicsit érzékeny a lelked.