Szoktad ugy erezni, hogy nem megy tovabb, nem birod tovabb cipelni a terheidet es talan fel is adnad szivesen? (beszélgetős fórum)

Igen..., ,de van 3 gyermekem..., nem tehetem.

Szoktam, mikor már csak egy lépcső hiányzik és a leányzó nekiáll kapálózni a karomban, néha úgy tűnik ilyenkor, hogy mindjárt nem bírom és leesünk mindketten, és jól beütjük valaminket. De aztán mégse!:DDDD

Régebben....most már nem...hisz erős vagyok...azt hiszem. :)

mindig úgy érzem

Igen, többször is éreztem már. Főleg télen. Aztán minidg rájövök, hogy mi lenne a gyerekeimmel.

Mostanában nagyon sűrűn érzem ezt... Remélem, egyszer vége lesz ennek a "rossz-korszaknak".

Ritkán, de szoktam, szerintem minden embernél van ilyen érzelmi momentum.

például most

Sajnos egyre gyakrabban.

Most pont úgy érzem magam :(

ááá dehogy...

Úgy gondolom, nincs ember a világon, aki soha nem érzi ezt.

Sajnos, igen:-(

mostanában ezt érzem

Van, amikor így érzem, de csak pillanatokig, aztán csinálom tovább a dolgokat.

igen, volt ilyen időszakom.

Igen.Van hogy minden probléma rám hárul .És sokszor csőstől jönnek a gondok.

Igen, mostanában sokszor érzem ezt

Miért? Ez annyira furcsa lenne? Most, hogy írtad, nagyon gondolkodtam... és talán általános iskolás koromban egy-egy rossz jegy alkalmával megfordulhatott a fejemben, akkor voltak rossz napjaim, de amúgy nem. Mitől lenne? Vagy mitől szokta az ember azt érezni? A családtagjaim egészségesek és harmóniában élünk (értsd a nagycsaládot... szüleim, tesómék, párom családja... blabla, szóval akik számítanak). Nem mondom, hogy fényes az anyagi helyzetünk, de még soha nem voltunk az éhenhalás küszöbén. Akkor mi? Mitől érezheti ezt az ember? Ifjú lánykoromban az elmúlt szerelmeket megsirattam, de egyik miatt se akartam feladni az életet... mi van még? Valóban érdekelne! :o)

Előfordult, de nagyon ritkán.

Ugyan, ezt magad sem hiszed, ugye?

A 43 év alatt még mindig soha...minden napnak oka-célja van... minden nap új feladatokat, örömeket hordoz.

Hát igen,nem könnyű senkinek az élete főleg hogy válságos időt élünk.De élünk,ami szerintem a legfontosabb.Én is egy nagy családos édesanya vagyok,nem egyszerű az életünk,de soha nem adnám fel.A gyerekek ami szerintem mindenkinek a legdrágább kincse,arra gondoljon és szerintem minden buta gondolat elillan.Mindig van kiút csak megkell találnunk.Andi.

Mióta az eszem tudom mást sem érzek, csak ezt.

gyakran

az ember életében ez elöfordul csak az a nem mindegy hogy talpra tudunk e állni!!!:)

Mostanában elég sűrűn előfordul!

igen

.. figyi ez nálam is így van, de akkor rálépek egy másik útra, mert nem véletlenül siklik le a megálmodottról. Ez pillanatnyilag szar érzés, de nem okozhat világvége hangulatot... Mindig arra gondolok, hogy mindennek oka van, és annyi tapasztalat van mögöttem, hogy már tudom, hogy valóban így van. Ha nem jön össze valami, akkor az nem lett volna jó ... simán... ennyi. :o)

Igen, elég gyakran...:(