Szívfájdalmam ... (beszélgetés)

Ha az út, amin járunk, fájdalmat okoz nekünk, akkor az nem a mi utunk..

Aki az életünkbe való, az előbb-utóbb ott lesz, vagy úgymond még az ördög is utánunk tolja szekéren.. Aki nem oda való, az előbb-utóbb kiesik..

Aki elment, és mégis oda való, az vissza fog térni..

Mindennek oka van.. Emberek jönnek-mennek, ki-be sétálnak életünkbe, életünkből, van, aki tartósan marad, van, aki csak tanító jelleggel érkezik, és tova is halad.. valamit meg akar tanítani vele a sors, valamire felhívni a figyelmünket, amiből vagy tanulunk, rájövünk a miértjére, vagy sem.. Ha nem tanulunk, okulunk belőle, nem jövünk rá a tanítás okára, akkor előbb-utóbb újra visszaköszön a probléma, ami már egyszer szembe jött velünk..

Aki elmegy, és mégis ide való, a mi életünkbe, az vissza fog térni, ha a sors is úgy akarja..

Örülj annak ami szép volt benne,pl az egy év boldogságnak,nem mindenkinek adatik meg az sem,nekem egy napra sem volt még olyan és 38 vagyok.

Ne a múltban élj és ne is jövőben,ne szomorkodj és ne reménykedj benne,megélted a fájdalmat,most dobd el,és indulj!- nyitott szemmel és szívvel tisztalappal...megélni a pillanatokat:)

Még a hideg is kirázott,hogy elolvastalak...:/

Mielőbbi talpra állást kívánok neked és sok szerencsét!

hát, én meg pont azt gondolnám az alapján, amit írsz, h túl sokat jelentett neki a ti kapcsolatotok...

Pasiból van. A nagy nyilvánosság előtt nem fog szomorkodni, és persze, h mindent megtesz annak érdekében, h ne mutasson bánatot...

Ez a sorozatos csajozás, tipikus pasi módszer a búfelejtésre...

Ismerem a sztorid, mert olyan, mintha rólunk írnál!

Nekem egy éve kezdődött, jött és mindent vitt! Elköltöztem miatta egy másik városból, elváltam, odalett a vezetői állásom. Elfogadtam őt, a gyerekét pedig úgy szeretem, mintha a sajátom lenne. Segítettem neki a cégében, persze ingyen. Vezettem a háztartást, közben munkát kerestem, nehogy az legyen, hogy eltart engem meg a fiam.

Aztán, amikor a legnagyobb boldogságban úsztam, megtörtént az, amiről azt hittem, hogy velem, sosem. Csak álltam a konyhában, a hajnali kávéba potyogtak a könnyeim, és úgy éreztem, hogy amit látok, az csak valami filmrészlet. Annyira sietett hajnalban dolgozni, hogy nyitva hagyta a társkeresőt, és ott villogtak a friss üzenetei! Annyira ledöbbentem, hogy el is olvastam őket, meg még a többit, ami a mi nagy szerelmünk óta keletkezett. Nem részletezem mit olvastam... Azóta próbálok talpra állni, lassan, de sikerül. Van már jó állásom, most lakást keresek, hogy el tudjak tőle költözni.

És hidd el, hogy én is igazán szerettem!

Szeretném leírni a problémám, ha megengeditek. Nem tudtok segíteni, de talán, ha kiírom könnyebb.

Volt egy szakításom tavaly tavasszal. Pont egy éve.

Megesküdtem volna, hogy mi egyek vagyunk, lelki társak összetartozunk. Az 1 év minden persze nekem maga volt a boldogság.

Végül én tettem pontot a végére, de ki lett provokálva valamilyen szinten. Ettől függetlenül őt is megviselte.

Lejöttem a közösségi oldalról, minden kapcsolatot megszakítottam, hogy jobban tudjak felejteni. Két közös ismerősünktől és aztán az újra regisztrálásom után (kb ősszel pár hónap múlva) láttam, hogy nagyon nagyon nagyon sok nővel volt viszonya, kalandja. Mind a mai napig. Amikor lejöttem az oldalról már másnap küldött zenét ilyesmit egy nőnek. Néha szomorkodott csak.

Jelenleg 4 hónapja párkapcsolata van, kettő is egymás mellett. Egyiket csalja a másikkal és viszont.

Tudom, hogy vége mindennek, de nagyon fáj, hogy neki ez semmit nem jelentett. Tudta és most is, hogy nagyon érzékeny vagyok. És jólelkű szerénykedés nélkül. Mégse jelentettem neki semmit, mert egy éve nem keres. Sem karácsonykor sem a februári születésnapomon. :( Mindenkinek írt karácsonyra üdvözletet csak nekem nem. Olyan szinten ellökött, olyan szinten nem jelentek neki semmit, hogy nem hiszem el, ha nem velem történik. Egy éve egy sort se írt. Pedig azt mondta még hasonlót sem érzett mással. Plüss figurát, csokit, szívet kaptam tőle az egy év alatt és mindent magától tett. Nem vártam el, mint ahogy azt sem, hogy velem legyen. Mehetett haverokkal, de onnan is sokat üzent, éjjel, hajnalban: "hiányzol, szeretlek, aludj jól ..." stb.

És egyik napról a másikra elvágták volna. Megsértődött egy olyan dolog miatt ami jogos volt részemről, de erről többet nem írok. Utólag úgy gondolom ürügy volt.

És most két barátnője van és mindkettőt hülyíti, hitegeti, nekem meg soha nem ír, pedig a tőle kapott szívvel alszom mai napig.

Most hallottam egy közös ismerősünktől, hogy fel akarja velem venni a kapcsolatot, pedzegeti. Gondolom érzi, hogy hamar a két szék közül a pad alá fog esni. És mégis mit mond az ember a másiknak egy év után? "Hogy vagy?"

Egy olyan embernek "akit mindennél jobban szeretett" illetve az "egyetlen akit szeretett?"