Szerintetek mi a pozitív és a negatív oldala az anyaságnak? (beszélgetés)

Pozitív:Ábrándozás arról hogy mi lesz....

Negatív:Fel ébredni és meglátni hogy a valóság egészen más. :)

Életem legszebb 5 éve volt,mikr a gyerekekkel otthon volam..DE hosszabb távon nem nagyon bírtam volna..azért kell a nyüzsi, kell a munka..és igen..kellenek a gyerekek:)

Én személy szerint nem kívántam volna a fő állású anyaságot!

A sógornőm otthon volt 8 évig....sosem értettem..aztán muszáj volt dolgozni mennie.Nem írom le, mit művelt:) Nos..ezeket a nőket nem fogom sosem megérteni..lehet, hogy bennem van a hiba..

Valaki főz, mos, bevásárol, takarít, ellátja a gyerek(ek)et.

Valaki főz, mos, bevásárol, takarít, ellátja a gyerek(ek)et és elmegy dolgozni.

Számításaim szerint mindegyiknek 24 órája van egy napon. Vajon egy nap leforgása alatt a több vagy a kevesebb feladatot könnyebb ellátni? Amelyik kevesebb, arra mondhatjuk, hogy "csak annyi".

Ha tőlem valaki megkérdezné mikor gyesen vagyok, hogy dolgozok-e, akkor nem felhúznám az orrom, hanem azt válaszolnám, hogy én otthon vagyok a gyerekkel. És lehet, hogy kicsúszna a számon, hogy "csak". Minden normális ember tudja, hogy nem henyélek, és nézem, ahogy a legyek zsonganak a kakis pelus meg a mosatlan edény fölött. Aki ezen megsértődik, azt a közvetlen környezete nem becsüli, de ez nem az én hibám. Én nem szeretnék főállású anya lenni, mert bediliznék.

Szállj már le rólam!

Egyébként nem tartom valószínűnek, hogy egy feleség-anya hivatalban így beszélne és bánna egy többgyermekes családanyával, hiszen ő is hasonló cipőben jár.

És igenis legyünk büszkék arra, hogy édesanyák vagyunk!!

Jól van megnézem, de igazán nem értem, hogy e nemes téma, hogy fajult idáig!

Nem akartalak megbántani bocsánat!

Ezt aztán jól megkavartad!

Csak azt nem értem, hogy a pozitiv vagy negativ anyai érzésekhez ennek mi köze?

Aki dolgozni akar és gyermeket nevelni úgy is azt teszi, vagy az anyagi helyzetük nem engedi meg, hogy csak otthon legyen! De attól még mindent ua. úgy ellát mint az aki otthon van! Aki otthon van az meg teljes odafordulással végzi a házimunkáját és gyermeke/ei/t nevel.

Azért csak egy rézésed van, mert nem tudsz olvasni. Amúgy feketén-fehéren leírtam, hogy nincs.

Mindenki azt csinál, amit akar. Csak utána ne tessék sírni, ha dolgozó és nevelő anya azt merészeli gondolni és mondani, hogy a másik "csak otthon van". Ha valaki 3 kiló almát cipel, a másik meg 5-öt, akkor az ötös mondhatja , hogy a másik CSAK 3 kilót visz, de a 3as ne mondja már, hogy én BEZZEG 3at.

Ahhoz képest, hogy valaki dolgozik+ anya meg háziasszony, ahhoz képest a "csak otthon van" igenis csak. Fáj, vagy sem, így van.

A sztoriban az anyuka karrieristának nézi a hivatalnokot. Ez nem tény, csak az anyuka tudni véli. Tudjuk, hogy van-e gyereke? Nem. Bizonyítékunk lenne, hogy ő kevésbé jó anya? Nem. Ha valaki azt várja, hogy ne "csak háztartásbelinek" ítéljék meg, akkor először ő maga is tegye félre az előítéleteit. Állítólagos karrierista hölgy sem "csak egy hivatalnok".

- ha valami faj a gyerekunknek

Ha beteg egyutt szenvedsz vele

Az orokos pelus csere

a szoptatashoz felebredni az ora csorgesere, a kialvatlansag.

Az eddigi megszokott napirended felborulasa.

A ferj hatterbe szoritasa, mert az uj joveveny az elso! A kissebb nagyobb balesetek...

+ a puha karok atolelnek...

a ragaszkodasuk,

a kedves szivunkbe maszo mosolyuk, a kacagasuk, nevetesuk

az elso szavaik!

az eletunkben kimondhatatlan sok oromet hoznak...

a kedves totyogasuk, letottyanasuk

Soroljam meg...???

mi ez, nyelvtanóra?

ááááááááá

Negatív:amikor azon agyalsz vajon jól neveled e hogy jó és boldog ember legyen.

Pozitív:minden apróság, amit érted tesz, amikor reggel odamegy és puszi után azt mondja jó hogy vagy nekem, meg hogy szeretlek anyukám.Szóval azok az örömkönnyes dolgok.

Csak egy Anya?

Egy nőtől, aki éppen a jogosítványát akarta megújítani a megyei hivatalban

a hivatalnok hölgy megkérdezte, hogy mi a foglalkozása.

A nő hezitált, nem igazán tudta, hogyan határozza meg a munkáját.

"Úgy értem,"-magyarázta a hivatalnok-

''van munkája, vagy csak egy...?"

''Persze, hogy van munkám,"- csattant fel a nő,

''Anya vagyok."

''Az anyaság nem számít foglalkozásnak, a háztartásbeli a megfelelő szó!"-

hangsúlyozta a hivatalnok.

Egészen addig a napig nem is jutott eszembe a történet, amíg egyszer csak

ugyan ebbe a szituációba nem kerültem a polgármesteri hivatalban.

A hivatalnok láthatóan egy karrierista hölgy volt, kiegyensúlyozott,

hatékony és megszállottja az olyan fontosnak hangzó címeknek, mint:

"Hivatali Vallató" vagy ''Városi Nyilvántartó".

''Mi a foglalkozása?"-kérdezte.

Mi késztetett rá, hogy ezt válaszoljam, nem tudom.

Csak úgy kibuktak belőlem a szavak.

''Tudományos munkatárs vagyok a gyermekfejlődés és emberi kapcsolatok területén.''

A hivatalnok megdermedt, a golyóstoll megállt a kezében

és úgy nézett rám, mint aki rosszul hall.

Megismételtem lassan, kihangsúlyozva a fontos szavakat.

Majd csodálattal néztem, amint a kijelentésemet

fekete nyomtatott betűkkel a hivatalos nyomtatványra írta.

''Megkérdezhetem,"-kezdte a hivatalnok érdeklődéssel-

"Pontosan mit csinál ezen a területen?"

Hűvösen, minden izgatottság nélkül a hangomban,

Hallottam magam válaszolni:

"Továbbképző kutatómunkát végzek,

(amit az anyák nem)

Laboratóriumban és terepen,

(általában úgy mondom a házban és a házon kívül).

A főnökömnek dolgozom, (az Úrnak elsősorban, aztán az egész családnak)

szereztem már négy elismerést (mind lány).

Természetesen ez a munka az egyik legelhivatottabb a földön,

(akar valaki ellentmondani?)

és gyakran napi 14 órát dolgozom (a 24 közelebb áll a valósághoz).

De a munkám több kihívást tartogat, mint a legtöbb átlagos karrier

és az elismerés sokkal kielégítőbb, mint pusztán a pénz.''

A hivatalnok egyre növekvő elismeréssel töltötte ki a nyomtatványomat,

felállt és személyesen kísért az ajtóhoz.

Amint ráhajtottam a kocsifelhajtónkra, a csodálatos új karrieremben elmerülve,

szaladtak elém a laborasszisztenseim--13, 7 és 3 évesek.

Az emeletről hallottam a gyermekfejlődési programunk

új kísérleti modelljét (egy 6 hónapos kisbabát),

amint egy új hangmintát tesztelt.

Úgy éreztem, csapást mértem a bürokráciára!

Úgy tűntem fel előttük, mint aki sokkal előkelőbb és nélkülözhetetlenebb

az emberiség számára, mint "csak egy másik Anya''.

Anyaság!

Micsoda nagyszerű karrier!

Különösen, ha egy cím is van az ajtón.

Akkor a Nagymamák

"Vezető tudományos munkatársak a gyermekfejlődés és emberi kapcsolatok területén '',

és a Dédnagymamák

''Ügyvezető tudományos munkatársak"?

Szerintem igen!!!

És hiszem, hogy a nagynénik

"Tudományos munkatárs helyettesek".

Kérlek küld el ezt egy másik Anyának,

Nagymamának,

Nagynéninek,

És más barátoknak, akiket ismersz.

Legyen kevesebb problémád,

Több örömed,

És csak boldogság kopogtasson az ajtódon!

Légy kedvesebb mint kellene.

Mindenkinek, akivel csak találkozol meg kell vívnia a saját harcát.

Sosem tudhatod, hogy egy perc vagy egy pár őszinte szó mikor befolyásol egy életet.

Anyának lenni jó... beszéljünk erről.. . Mert tudom én, hogy néha sok ( mármint a feladat) de

olyan mindegy hány tányért mosogatunk vacsora után, a boldogság, mikor odabújnak mellénk...hát az igazán felemelő érzés!:)

Beszéljünk arról, mit kapunk a gyerekeinktől...mert én úgy gondolom, rengeteg mindent kaptam és kapok az enyéimtől. Nem csak gond és fáradtság a gyerek! Meg lehet kövezni: én imádok anya lenni, ez a legtöbb, amit az élettől kaptam, s amit az ÉLETnek adhatok...

És legnagyobb bánatom az, hogy kinőnek a kezeim alól, s már nincs több esélyem kicsi gyerekre...

De még ekkor sincs veszve semmi, mert várhatok az unokákra:):)

Szóval én szárnyalok a boldogságtól, hogy anya lehetek:)

Anyaság: a mindenséggel való kapcsolat, valami egészen varázslatos, és persze a napi életben egy egészen nehéz-szépséges feladat. A természet kincse és feladata számunkra.. hisz ha nem erre vágynánk, kihalna az emberi faj.. De nem hal ki, mert a nő és férfi szerelmének egy őrült fokán erre vágyódik, családra, egy kis teremtményre, akinek átadhatjuk mindazt a sok szépetés jót, amit mi is kaptunk a szüleinktől, vagy éppen, amit sajnos mi nem kaptunk. Így vagy úgy, szeretnék édesanya lenni, nagyon, szeretnék egy kislányt vagy kisfiút, akinek átadhatom mindazt a szeretetet, melegséget ami bennem és a remek páromban rejlik. És persze nagyon kíváncsi vagyok, milyen is lesz az a kis őszinte teremtmény, aki én és ő....

Hát, ilyesmit érzek, még leendő anyukaként...

hát, ha csak ennyit látsz benne, akkor...

egyenlőre még tényleg nem neked való.. az anyaság.

De sokan éreznek így, szóval, jó hogy kiírtad..

Gondolom, mert benned is egy vívódás ez a kérdés... úgy sejtem..