Szerintetek jogos ebben az esetben a férjem elvárása, mit mondanátok neki ebben a helyzetben? (beszélgetés)
Azt írod:
"a szulei nagyon sokszor megbaantottak es a ferjem nem allt ki melettem sajnos egyszer sem" ... a kutya ITT van elásva (!)
Én (annak idején) KIÁLLTAM a feleségemért, sőt később faképnél hagytam szüleimet, míg ők el nem fogadták őt.
A maga részéről a feleségem is hasonlóképp tett, mindig megvédett az anyjától, aki akár elevenen zabált volna fel ,ha tud.
Amíg a 2 fél között ez a kölcsönös "szövetség" nincs meg, addig nem lehet várni "közös ünneplést", ami derűs, és békés.Elébe kell menni a dolgoknak, mi magunk. Azaz megbeszélni kell a problémákat, rákérdezni, nem pedig hagyni, hogy feltornyosuljanak.
Kedves fórumindító.
Vedd elő a józan eszedet.
Utálni, gyűlölködni soha sem jó és nem is egészséges.
Szerintem vagy annyira intelligens, hogy tudd azt, hogy f@sz módon viselkedsz.
Nem tulajdona az anyának se a fia, se a lánya.
De azért a szülinapján csak ünnepelhetnek együtt, nem?
Vagy szerinted attól kezdve, hogy összeköltözik valakivel, onnantól a szülő dögöljön meg, mert úgy jó ha porhanyós?
Akkor te még miért élsz?
Ezzel csak az a baj, hogy a fiataloknál a hölgyemény félrekavar telefonnézelődés közben és a többi:-)
Ő nagyon is él a kis faluban, de rajta kívül mindenki életét megkeseríti, legyen az szomszéd, anyós, vagy akár a férj.
De már szerintem te is érted:-)))
na elment,szóval folyt.
dug is), aki csak ránéz abban a porfészekben. És még ő rikácsol az anyósra? Úgy rugnám seggbe, hogy leszántaná a tejútról a csillagokat!
Szia!
Nincs mit, úgy gondolom, hogy nem kell megtagadni a szülőt, csak azért, mert a párunk nem szereti. Évi két-három alkalmat akkor is kibír.
Nem mellesleg, nyitott szemmel választott, nyilván megismerte a szülőket is. Szóval egy eáberrel, társsal, sok mndenki együtt jár.
Egyébként pedig a fórumindító örüljön hogy szóba állnak vele. Ő minden fckóval flörtöl, majdnem (vagy tényleg dug
Szia.
Köszönöm!
És te megtagadod anyàdat, apádat, ha a párodnak nem szimpik?
Illetve nem hívod meg őket a szülinapodra, mert a párod húzza az orrát?
A hátralépés pedig annyit jelent nálam, hogy arra az egy-egy szülinapra félreteszem a haragomat és azt mondom a férjemnek, hogy jöjjenek a gyűlölt anyósék, kibírom a férjem boldogságáért azt a pár órát.
De mindegy is, hiszen nem vagyunk egyformák, ezért beszélgetős a fórum, ezért olyan színes a világ.....
A kettőnek semmi köze egymáshoz.
Az én értelmezésemben a férjem a férjem, akit úgy szeretek, hogy nem megfolytok. Ha szeretne menni a szüleihez, persze hogy menjen. Ha szüleit szeretné meghívni hozzánk, akkor természetesen tegye, ha ettől a szeretett férjem boldogabb lesz.----és ez fordítva is.
Egy annya nem csak addig kell, míg megszüli, felneveli a férjünket.
Persze ez nagyban függ az egymáshoz való kapcsolathoz.
Legyek én a múlt században, de egy édesanyával soha nem versenyeznék.
TISZTELET!
Ami a fórumindítóban láthatóan nincsen meg sem a férje, sem a hozzátartozók, rokonok felé.
Nem jogos. A férjed részéről az lenne jogos, ha kiállna melletted. Már nem az anyjával él. Ha együtt van a szülinapotok, akkor mond neki, hogy te a tiedet külön akarod tartani, a szülei nélkül.
Ha engem megbánt valaki, annak nincs helye tovább az életemben.
Valóban van!
De éppen ilyenkor kell a menynek picikét hátrébb lépni és hagyni a fia/ a nő férje boldogságát.
Ha valaki szereti a párját, akkor úgy szereti, hogy szeretve lehessen.
Engem is kezd érdekelni, miben nem állt ki melletted?
Írd már le, vagy másold ide, ne kelljen végigolvasni az összes hozzászólásodat, hátha közte van.
Nálunk épp az ellenkezője volt: meglepetésbulit szerveztem a Páromnak, (kerek) szülinapjára. Alapos, jól kidolgozott terv, 1-2 apróbb, korrigálható hiba becsúszott, de így is tökéletesre sikerült. Míg haza nem értünk, ahol a családnak kellett volna várnia. Ugyanis "kedves" anyósomék nem jelentek meg. Amikor felhívtam anyósomat, hogy miért nem jöttek, ő arra hivatkozott, hogy nem hívtuk meg őket. (A fiuk nyilván nem: nem tudott róla. Én viszont kétszer meghívtam, sőt, a tervekről is meséltem. Letagadta.) Majd nagylelkűen felajánlotta, hogy ha elmegyünk értük kocsival, akkor eljönnek.(15 km-re laknak tőlünk, a családból 3 autó jött abból a faluból, és a lánya hosszan győzködte, hogy jöjjenek el velük - nem volt hajlandó.)
No comment. Hibátlan ember nincs. Nézzétek el, hogy nem szeretem anyósomat: 27 éve nem képes emberszámba venni. Sajnos sokáig "pedáloztam", épp a fia nyugalma miatt.
Mivel bántottak meg a szülei?
A férjed (vajon) miért nem állt ki melletted?
A fórumindító kérdésre válaszolva, jogos, ha szeretné a férjed, hogy a szülei is ott legyenek a születésnapján.
Fordított esetben neked hogy esne, ha a te szüleid nem látná szívesen?
Szerintem először ezeken kellene elgondolkodnod.
Illetve ezzel a hozzáállással csak tovább rontasz a helyzeten.
További ajánlott fórumok:
- Az első babánkat várom és közben a férjemnek viszonya van. Mit tegyek? Volt/van valaki ilyen helyzetben?
- Szerintetek jogos a férjem felháborodása? Mit tennétek egy ilyen helyzetben?
- Mi van a férjemmel? Van/volt valaki hasonló helyzetben?
- Volt férjem lekezelően beszél velem a közös gyerekünk előtt. Évek óta sérteget, és szándékosan bosszant. Volt vki ilyen helyzetben?
- Szerintetek jogos a férjemtől ez a viselkedés, ti mit tennétek ebben a helyzetben?
- El tud -e a férjem a jelenlegi helyzetben menni GYED-re?