Szerintetek aki álmában hal meg az kiválasztott? (beszélgetés)

Én azt mondom nektek, hogy egészen addig érez bármit is az ember amíg tudatánál van. Az a pillanat amikor a halál bekövetkezik, abból semmit sem érezni és olyan mintha menne minden tovább ahogy addig. Vagyis a szívnek megáll dobogása, a tüdőd nem vesz többé levegőt, de a tudatod az érez és lát mindent ugyan úgy. Csak éppen a testeden kívül.

Én nem félek a haláltól, bármilyen formában is kell elmennem ebből a földi létből.

Méghogy kiválasztott...

Szerencséje van!

Ez nem igaz! Anyukámnak semmi küzdelme nem volt egy nyöszörgés sem. Egyszerűen eldőlt és kész . Az arcán sem volt jele semmi fájdalomnak.

Ilyen is van.

Kár.

Ezt az energiát fordíthatnád pozitív irányba is.

Ezek a jövendölések csak arra jók, hogy a szorongásra és aggodalmaskodásra amúgy is hajlamos emberek még rosszabbul érezzék magukat.

A jelenben kell élni, a haláltusa a jövő gondja, így-úgyis menni kell egyszer mindannyiunknak, kár fantáziálni hogy mennyire lesz fájdalmas vagy nyögvenyelős.

És mi van, ha ez marhaság, de isteni, hogy tuti elrontja mások kedvét?

Tudod mit? Én azért se fogok szenvedni. Nem én!