Szerinted csak egyszer lehet valaki halálosan szerelmes, csak egy embere van mindenkinek az életben? (beszélgetős fórum)

Most ismét elköszönök, mert futás van, mivel sokat időztem már veletek és nem jutok semmire, de szívesen tettem.

Szeretettel üdvözlök mindenkit, és mindenkinek szép napot kívánok.

Sziasztok

Szia Lindus!

Kár, hogy nem volt a közeledben, aki nem mondta, hogy mindíg mindent megmondhatsz mindenkinek, de nem mindegy hogyan adod elő. A másik előbb kerülj közelebb az emberhez, hogy megismerd, hogyan, milyen hangsúlyban mondhatod el az észrevételedet, soha ne menj ajtóstól a házba. Nézd én hozzám sok ember tartozott, soha nem volt gond, én sem rejtettem véka alá a véleményemet soha, sőt még a nálam magasabb beosztásuakkal is meg tudtam sok mindent beszélni, mert nem érezték támadásnak. Előbb mindíg nézd meg az embert, aztán közöld a véleményedet. Legközelebbi pályázás esetén már erre odafigyelsz. Ez a "kudarc" ne vegye el a kedvedet a továbbiaktól, sőt! Magyarul ez volt a tanulási idő. Erről beszéltem, hogy minden helyzetben van valami, van amit csak meg kell élni ajándékképpen, de van, amiből tanulni kell. Leszel Te még vezető, csak légy türelmes és figyelj, tanulj és nem lesz semmi baj. A legnehezebb megtanulni az emberekkel való bánást, a vélemények közlését, különösen akkor ha te legalább 30 emberrel próbálod közölni. Nekem azért volt könnyebb, már voltak nekem is problémáim eleinte, de sohasem érezték támadásnak a véleményközlésemet, ami valjuk be, ha utána gondolsz, kelthet félelmet is. Igazam van. Cak ne torpanj meg.

Szia!

Írd le légyszíves, ha gondolod Nekem, hogy mi a gyeremeked problémája, milyen reumás baja van, talán tudok adni ötletet, lévőn, hogy az egészségügyben dolgozom, és a barátaim között is sok egészségügyes van. Talán van ötletem. Írjál bátran. Köszönöm.

Szép napot Neked.

Szia!

Hát az elmondottak alapján, az emberek között vannak gonoszkodók is az tény. Ez is egy okoskodó a sok közül. Tök felesleges okoskodni és oktatgatni, az ember a gyermekéért igyekszik a magamódján, a képességeinek megfelelően mindent megtenni, és ha úgy érzi, hogy nem elég akkor fordul hozzá tanácsért.

Lilura!

Köszönöm, hogy írtál és válaszoltál. Neked a Te szempontodból, de csak a Te szempontodból igazad van, de nézzük együtt a másik oldalát a dolognak. Mikor az ember fiatal, akkor valóban azt hiszem, hogy amikor szerelmes, akkor élete nagy szerelmét találta meg. És AKKOR ez így is van, ahogy mondod, és az is igaz, hogy ez eltarthat egy életen át is, mert vannak ilyen szerencsések is, de ez ritka nagy szerencsés, de ismétlem lehetsz Te a nagy szerencsés és Neked sikerül, de és itt van a probléma.

Figyelj Liluka ez nem azt jelenti, hogy nem Neked van igazad, de az élet sajnos közbe szól. Ez mégcsak nem is riógatás és valamiért véget ér. Akkor is tovább kell menni, mert az élet megköveteli a magáét. Nem maradhatsz egyedül, és akkor jön valaki, aki megérinti a szivedet. Tudod, amikor én annyi idős voltam, mint Te és szerelmes, akkor én is úgy éreztem, mint Te most, hogy ez lesz az egyetlen és igazi, hát után még több igazi jött. Ez úgy értendő, hogy ha Neked végleg Őt szánta a sors, akkor biztos, hogy megkapod, de ha nem és más lesz az életed párja, akkor ő azért érkezett az életedbe, hogy átéld a szerelem élményét, és tanulj tőle, és a kapcsolatból, majd később helyet kell adni annak akit valóban Neked szánt a sors, mert azt Te is tudod, hogy mindenkinek van egy élete. Abban azért vannak karmák, és van amit le kell élned, ha akarod, ha nem. A szabadonválasztás azt jelenti, hogy hogyan jutsz odáig. Illetve mennyire formálód Te a dolgokat, jól vagy rosszul a szerint befolyásolod, de az életedet le kell élni. Ezért mondják azt, hogy kiszámíthatlan, mert ugye a betegségek, balesetek stb. Ezt akarod? Nem mi a csudának akarnád, ugye ki az a csacsi aki ezt akarja, de jön, és akkor minden megváltozik, és más irányt vesz. Na innen jön a Te szabad akaratod, hogy hogyan állsz helyt abban a helyzetben, vagy hogyan bírkozol meg ezzel, és annak fügvényében alakítod a saját életviteledet tovább. Ez érted ugye. Tehát bizonyos értelemben Neked is igazad van. Arra figyelj mindíg, hogy amikor az élet hoz egy nehezebb helyzetet, mert hoz, akkor kőkeményen, tisztességesen csináld végig, ha belepusztulsz, akkor is.

Liluka! Mondok egy példát. Pont annyi idős voltam, mint Te most, amikor a fiammal terhes voltam. Már az utolsó időben jártam, amikor kezdett már nagyon nehéz lenni és türelmetlen voltam, hogy mikor lesz már vége, mikor születik meg a baba. Nos egyik szomszéd néni, azt mondta Nekem, hogy "kislányom ne sürgesd az időt, mert nem az a nehéz, ami most van, hanem az ami ezután lesz" Na én úgy reagáltam le ahogy Te most gondolod Magadban. Még morogtam is hozzá, aztán hazamentem és mondtam az Anyunak, hogy a szomszéd néni, milyen sületlenséget mondod, hát hogy lenne utána nehéz, amikor most az. Anyu közölte, hogy tökéletesen igaza van. Hát ott áltam értelenül.

MA MÁR TUDOM, HOGY MILYEN IGAZA VOLT, ÉS MILYEN BÖLCS VOLT.Ez valóban kutyafüle volt, ahhoz képest, ami utána van, ugyanis minden problémát, félelmeket, féltést ami örökké tart fel kel dolgozni. TEhát, nem a nénivel volt a gond, hanem az én tapasztalatlanságommal, de az bocsánatos bűn. Onnantól kezdve mindíg figyeltem arra, hogy mit mondanak az idősebbek és beépítettem. Sok mindenen átsegítettek. Nézd én most megmondod neked és fel is vállalom, mint eddig mindent, hogy nem Ő az igazi Te életedben, de jó hogy van, mert sok szépet és jót adtok és kaptok, és ez csodálatos, de az életed párja nem Ő lesz. Sokkal később jön el az életedbe az igazi és azt is szeretni fogok, de másképpen és ugyanolyan mélyen. Tudod az idő múlásával az ember más értékek alapján és sokkal mélyebben szeret, de akkor más vezérli. Tehát nincs veled semmi baj, csak még sok mindent nem tudsz, de ez korral jár. Egyetlen tanácsot fogadj el kérlek, hallgasd meg az idősebbeket, nem baj, ha nem értesz egyet, de raktározd el, hogy szükség esetén legyen, ami előjön. Meglátod lesz olyan idő, amikor ez vagy eszedbe jut és elmosolyodsz, hogy ezt már mások megmondani. Az élet alakulását valóban nem lehet kiszámítani, de azt hogy Te hogyan éled meg a helyzeteket, az valóban a Te akaratodon múlik, és időnként valóban nagyon emberpróbáló tud lenni. Itt tudsz majd bizonyítani. Azt tanácsolom, hogy élvezd az életedet, most nagyon szép és nagyon jó ez egy csodálatos időszak, mert együtt van nálad a fiatalság és a szerelem. Kell ennél több, azt hiszem most nem? Viszont próbáld az embereket másképpen nézni, próbálj odafigyelni, és egy kis szeretet is belevinni a dologba. Nekem most például egész más stílusban írtál. Ha még ennél is kedvesebb leszel, akkor hidd el nem fog bántani senki. Meg tudod Te fogalmazni úgy is hogy ne bántson a dolog másokat. Szuverén jogod van ahhoz, hogy írj, csak nem mindegy hogyan. Nézd az "arcok" Nem arcok, csak nem ismered őket, de ők sem téged igaz? Ja én tudod Ők is fiatalok, ha Te nem tudod, hogy hogyan közeledj a másikhoz, akkor ők honnan is tudnák, hogy hozzád hogyan közeledjenek. Na most a másik ez a fórum, egyébként is arc nélküli, tehát a Te arcodat sem ismeri senki. Egyébként értem az asszociációdat. Én annyiban vagyok más, hogy hozzád szóltak közvetlenül a soraim, de elárulom Neked, hogy privátba is sok levelet kapok, melynek nagyon örülök, és igazán megtisztelő a tanácskérés és szívesen válaszolok, ahogy az időm engedi.

Mégegszer köszönöm, hogy írtál, és bármikor írjál, ha úgy gondolod.

Liluka! Az sem baj, ha kérdezel, ha együtt gondolkodunk akkor sokkal könnyebb, és vigyázz az életed szerelmére, mert az egy csodálatos állapot.

Szép napot Neked!

Majdnem elfelejtettem, amit az "arctalanságról" akartam írni... látod, öregszem :))

Néhány hónapja tettem fel én is képeket a családomról és írtam naplót is, ami a beteg, reumás gyermekemről és az én érzéseimről szólt. Aztán jött egy fórumozó, nagyon "kedves" volt. Sok-sok privát üzenetben elmondott minden hülyének, ostobának és amikor én erre higgadtan válaszoltam, akkor elkezdett foglalkozni azzal, hogy szerinte nem megfelelően kezeltetem a gyerekem és nagyon erőszakosan, bunkón más alternatívákat ajánlott fel. Akkor töröltem ki a képeket, naplómat és minden konkrét infót magamról.

Ha kihagyod az első mondatot, akkor nagyon szép hozzászólást írtál volna.

Egyébként abszolút nem értem, hogy mi a vita tárgya. Mindenki maga dönt az életéről, választ párt, közös éveket és még sok más egyebet. Az érzelmekről vitázni nagyon kényes dolog, ezért kellene itt is jobban megbecsülnünk egymást és egymás véleményét. Számomra a tiédben semmi rossz nincsen, semmi negatív. Egyébként a Te esetedben azt hiszem, az lenne a gond, ha nem így gondolnád. Benne vagy egy kapcsolatban, az a jó, ha úgy érzed, hogy megtaláltad az igazi szerelmet és az igazi társat. Sajnos az élet hozhat nagyon sok mindent, van, amin biztosan változtathatsz, de lesz olyan is, amin nem. Semmire nincsen garancia, de az életedet Te éled, alakítod, formálod magad és kapcsolataidat. De azért a Sors majd néha tesz a Te életed könyvébe is egy-két nem várt tollvonást... :D

A "nagy öregekről"...Én 31 éves vagyok, úgyhogy még talán nem tartozom az öregek közé, de egyvalamit elmondhatok magamról. Húszas éveimben valami hatalmas erővel, szenvedéllyel, fiatalkori hévvel azt gondoltam, hogy valóban, 100 százalékosan én irányítom az életemet, a sorsom az én kezemben van kizárólag. De rá kellett jönnöm, hogy ez nem egészen igaz. Gyakran rajtam kivülálló körülmények (emberek, érzelmek és talán maga a Sors is) alakítottak és tereltek másik utakra, mint amin azelőtt jártam. Tettem sokmindent, amiről álmodni sem mertem volna és elmúlasztottam más dolgokat, amikre pedig végtelen ragaszkodással gondoltam addig. Volt, amiben megakadályoztak, és volt, amikor én gátoltam önmagam.

Az ember tudod nagyon fiatalon nekimenne a világnak, de az évek lassú múlásával ezt a szenvedélyes, folyton égni akarást átveszi a meggondoltság, a mérlegelés. Néhány éve büszke voltam rá, hogy én mindent meg merek mondani bárkinek, nem félek, a végsőkig korrekt vagyok, szókimondó, becsületes. Gondolnád e, hogy aztán ezek miatt a tulajdonságaim miatt nem kaptam meg egy vezető beosztást a munkahelyemen, pedig az egyetlen esélyes voltam a tudásom, a munkám alapján? Mára már máshogy működöm :D Először gondolkodom, aztán mérlegelek és a végén (amire már megfelelően le is higgadtam) véleményt nyilvánítok.

Persze mindannyian mások vagyunk. Én Neked tiszta szívből azt kivánom, hogy érezz mindig úgy, ahogy most érzel és legyél nagyon boldog. A többi pedig majd megy magától... :-D

Én nem értek egyet ezzel "egyszeri szerelemmel"!!!

Lehet többször is...mondjuk halálosan talán még kamaszkorban...olyan első látásra Te és Én örökre!!

De a szerelmek között is lehetnek különbségek...de többször lehet.

Szia!

neked szívesen elmondom a véleményemet, de az "arctalanok" úgyis bele fognak szólni.

Szóval az egész úgy kezdődött, hogy leirtam, hogy SZERINTEM igenis egy nagy szerelem létezik, a többi maximum halvány kísérlet.

És Én úgy érzem, hogy megtaláltam már azt az embert, akivel megoszthatom a boldogságomat és az életemet.

Erre jöttek a nagyöregek, hogy ugyan már, gondolkozzam el, ilyen nem létezik.

Szerintük nem, szerintem meg igen. Ennyi. nem kell meggyőzni a másikat. Szerintem igenis Mi formáljuk az életünket, Mi vagyunk felelősek a sorsunk alakulásáért nem más. És azáltal, hogy mindenhez úgy állok hozzá, hogy "úgysem lesz belőle semmi" nem jutok előrébb, sőt...

Nem kell Velem egyetérteni, támogatni sem. Ez nem erről szól. Csupán annyi az egész, hogy tényleg szinte minden agyban dől el, a gondolatnak teremtő ereje van.