Mindenki lesz legalább egyszer szerelmes? (beszélgetés)

...aki nem, annak nagyon rossz lehet...

A szerelem a világon az egyik legjobb dolog.

Most lassan megöregedve viszont tudom, hogy van a szerelemnél is erősebb kapocs, a szeretet, egymás tisztelete és az egymáshoz való ragaszkodás.

Nekem a férjemmel az elején volt rózsaszín köd, lebegés, csak mi vagyunk a világon érzés - de pont lecartam a külvilágot, nem bizonygattam senkinek semmit, csak élveztem az érzést. Konkrétan senkinek nem mondtam, mit élek meg. Azt is, hogy olyan állapotban voltam, visszatekintve jöttem rá.

Az az állapot nem másoknak szólt, és én aztán nem vagyok érzelmileg "túltolós", szeretek racionálisan gondolkodni.

Ahogyan te jellemzed, ez egy valamennyire tudatos dolognak hangzik. Lehet, hogy valakinél így van, de nem mindenkinél.

Nem,

Egyik kollegám utólag igy foglalta össze. Rájöttem, hogy nem szerelmes voltam, hanem hülye.

Ez attól függ, hogy mire gondolsz, amikor azt írod, hogy szerelmes.

Ha arra gondolsz, hogy van a rózsaszínköd, képtelen az ember gondolkodni, sőt! és azt bizonygatja napokon át, hogy még soha senkit nem szeretett így és senki más nem képes ilyenre, és azt képzeli, hogy csak ő tud szerelmes lenni, mert ő aztán kimutatja, stb.

Akkor erre azt mondom, hogy nem, nem mindenki kerül ilyen állapotban, mert van akit baromira nem érdekel, hogy a külvilág észre veszi e, hogy ő milyen szerelmes, és nem mindenki akarja túltolni ezt sem, ahogy mást sem.

Hm? Milyen szerelemre gondolsz?

Szerintem nem.De nem egyformán éljük meg a szerelmet.

Én örülök,hogy volt és van benne részem,mert megszépiti az életemet.