Szerető lettem-csúnyán átvertek. (beszélgetés)

Szia vki25!

Ha gondolod,szívesen hallgatlak:)))

Sziasztok!

valakinek elmesélhetném privát üzenteben a történetemet?sokat segítene nekem ha valakinek leírhatnám de itt a fórumon nem szeretnám ne hogy bárki felismerejen...

Nem valószínű, ha még mindig utánam kajtat! Azért 7 és fél év elég sok egy ember életében, amikor mindene megvolt, semmiben nem szenvedett hiányt, elindult újra az élete a mélypont (válás) után. Az első három hónap együtt töltött idő után neki volt állandó bejelentett lakása, lett egy vadi új autó a nevén, volt hol laknia, volt aki főzött, mosott, takarított rá és a sexben is (szerinte) mindent megkapott, amire eddig vágyott. Az volt a gond (már rájöttem), hogy el lett kényeztetve. Nem kellett semmiért megküzdenie, unalmában a neten ismerkedett és össze is szedett néhány alkalomra megfelelő nőket. Mivel nagyon jól nézett ki azokban a ruhákban, amiket közösen vettünk, kialakított egy stílust magának, amire vágyott. Bizonyítani akart mindenkinek, hogy ő újra a régi, fiatal, sexi férfi. Dőltek is a csajok (mert ezek olyanok voltak, akik tényleg csak dőltek).

Háromszor bocsátottam meg, de már annyira magas fokon műveli a hazudozást, hogy elég volt. Őszerinte azért hazudik nekem, mert fél tőlem, mert szerinte én sokkal "okosabb" vagyok. Nem biztos, de nekem nem arra kell az energiám, hogy kitaláljak hazugságokat. Ahelyett én építettem a közös jövőnket. Amit ő többször is rommá tiport. Azóta rászokott az alkoholra, a kábítószerre. Most már fogalma sincs, hogy miben hol a határ.

Néhány nőt ismertem, el sem tudtam gondolni róluk, hogy mivel tudják, hogy mi élettársi kapcsolatban élünk, akkor ő megpróbálja megszerezni magának, még ha egy-két alkalomra is. De megpróbálta, és ezért utálom őket annyira, mert semmi más nem játszott nekik közre, csak hogy megkefélje őket. Ennyire szánalmas, értéktelen nőkkel csalt meg. De most már azt tesz, amit akar, és akivel akarja. Nem kell félnie tőlem, hogy kérdőre vonom. :(

Ez a fogyasztói társadalom nagyon érdekes :)

A fogyasztók pedig csak azokból lesznek, akik nem érzelemből, hanem fizikai kényszerükből létesítenek kapcsolatot. Ezeknek tényleg teljesen mindegy, hogy kivel.

Na! Lehet, hogy hapsikádnak más nők is vannak az életében? Mert az szinte kizárt, hogy egy nő házasságot kössön úgy, hogy valaki mást akar. Akkor inkább vénlány marad, de nem megy bele egy házasságba. De lehet, hogy én már nem értek a nőkhöz, mert annyi szemét alakkal találkoztam mostanában, és olyan kétszínűek tudnak lenni némelyek.

Nem jártál volna jobban te sem vele, ez vígasztaljon.

Szerintem is jobb, ha a barátokkal nem beszélünk ilyesmiről. Mindazonáltal szerintem az, aki hírvivő, szemfelnyitó szerepet vállal, az a szerető malmára hajtja a vizet, és én feleségként kénytelen vagyok megutálni, mert nem engem támogat.

Ha én biztosan tudnám, hogy mi van, ugye három választásom van. Hisztizek, úgy teszek, mintha nem tudnám, vagy szólok, hogy tudom, és nem hisztizek. Az első nyilvánvalóan a szeretőnek jó, a második esetben minimum a szex közben elkezdenék gondolkodni, hogy ha most az én fenekemnél járunk, holnap meg x szájában landol a cucc, akkor, még ha mosakszik is közben a nagybetűs férfi, vajon akarom-e ugyanezt visszafelé.

Szóval tutra megváltozik a dolog.

Harmadik eset talán jó nekem, de nem biztos, mert utat nyit a harcra a szeretővel, amiben az újdonság ereje komoly erő.

Nem jobb nekem, ha nem tudok semmit, ugyanaz a kedves, megértő asszony vagyok, aki voltam, és még boldog is? a párom meg előbb-utóbb úgyis rájön, hogy ez jobb, mint egy válási hercehurca.

Szóval én soha nem szólnék egy barátnőmnek sem, mert rosszat teszek.

Valószínű igazad van. Valljuk be nem hallottam a másik felet, nekem a "férj" mondta mindezt, akinek ugye tök jó, kényelmes a szitu, és ugye nem túl ágybacsalogatos az a szöveg, h "tök jól megvagyunk, tervezük a családot stb.".

Nézd én már több kört nem futok vele, nem látom értelmét, tényleg nem akarok a harmadik lenni egy házasságba.Örülök h írtam ide, mert ilyenkor azért visszaránatnak a racionalitásba, h gondolodjak és próbáljam meg kívülről nézni a történteket.

Az biztos, hogy a feleség észre vett valamit. De te ismersz olyan asszonyt, aki másfél hónap után elvált? Ezt csak mondani szoktuk, de mélyen belül azt érezzük, hogy "akkor is megtartom" és megpróbál mindent, hogy ne legyen válás belőle. A férj is azon lesz, hogy visszahódítsa a feleségét, mert ugye a férfiak nem egykönnyen nősülnek.

Ha már nősül egy férfi, akkor azért, mert szerelmes.

Tehát nem fogja hagyni, hogy elváljon a felesége.

Te meg ha így vállalod, akkor továbbra is, addig míg szép, fiatal, és kívánatos vagy, te leszel az ágyasa. Jó ez így neked? Gondolkodj! Hol az önbecsülésed?

Én feleség vagyok, és sosem voltam szerető.

Az egészről azt gondolom, hogy megértem, ha valaki szereti a párom, mert én is szeretem, de nekem gyerekem van tőle, és az a dolgunk, hogy neki családot biztosítsunk.

Tehát nem akarom tudni, hogy mit csinál a férjem, nem nyomozok, és a hírnököt én is kirúgnám, mert a hírnök az én bánatomnak örül, és szét akarja rombolni a családomat.

Ezenfelül azt gondolom, hogy az csak a szeretők vágyálma, hogy az asszonnyal nincs szex, olyan asszonnyal még nem találkoztam, aki sokáig tartó szexnélküliség után ne lépne valamilyen formában.

Furcsán nevetségesnek tartom, hogy a szeretők előbb utóbb féltékenyek lesznek az asszonyokra, akiknek törvényes joguk van a férjükre, akiket nyíltan választottak a férjek valamikor, és akik megpróbálták elkötelezni magukat egy életre, és megígérték, hogy a rosszban is együtt lesznek a párjukkal.

Szerintem az a férfi, akit le lehet építeni a családjáról, az nem jó semmire, ezért van a szerető vagyok kesergésnek egy újabb felvonása a környezetmeben mindenhol, miszerint megszereztem a pasit, de szar, mert hétvégén a gyerekei anyjánál van, a szexet meguntuk már, nem is szeretem már annyira, stb.

Nincs az a szerelem, ami nem múlik el, illetve alakul át, amikor alsógatyát mosunk, fingot szagolunk, szőrt pucolunk a mosdóból és pisit mosunk a vécé körül, szóval szerintem aki ebbe a dologba belemegy, élvezze a szexet, azután lépjen le egy szabad pasival, és lehetőleg fogja be, a gyerekek kedvéért.

Na itt van a barát, és barátnő szerepe! Nem kellene nekik esetleg finoman figyelmeztetniük szerencsétlen asszonykát, hogy milyen helyzetben van?

Ennyit érnek a barátok, látod! Ezért nincs már nekem senki, mindenkit kirúgtam!

Aranyosak vagytok. Persze én is megbeszéltem barátnőimmel az egészet (volt aki ismerete személyesen is) és mindeki teljes mértékben elítélte. Szertettem volna leülni és tőle hallani a kérdéseimre a választ, meg persze megérteni, h miér csinálta, h viselkedhet ember így a msáikkal, globálisan a női nemmel. A törénetbe nem írtam, h azalatt az időszak alatt amig mi "együtt voltunk", végig azt hallgattam tőle (akár haverjai előtt is), h a házasság f... hülye aki házasodik stb. És persze irányomba ment a hülyítés, h ha legközelebb barátnője elsz én leszek, de lehet h nekem már ő nem kell. A legszebb az egészben, h ma hajnalban is üzent (ezek után), h kíván... Mindezt úgy, h kb 2 hónapja házas és gondolom én a felesége ott fekszik mellette.

Sajnos itt én a feleséget sem értem, h ennyire nem tudja kihez ment, néha azt hiszem, h ezt az mebrt én jóval jobban ismertem, mint a felesége, aki viszont az életét készülni leélni vele.

Nagyon nehéz úgy lezárni vmit (én ezt 4 napja tudom, mármint a házasságot), h a másik fél arra sem méltat, h személyesn elmondja mi is történt.

Az ilyet nagyivben kerüld ki, felejtsd el!

Alapozni nem lehet rá!

Sziasztok!

nem tudom él e még ez a fórum, de én végigolvastam ezt is a többit is ani a "szerető" témával foglalkozik.

Nehéz ez a kérdés mind a szerető mind a feleség/élettárs szemszögéből. Sokat gondolkodtam azon, h leírjam-e az én élettörténetemet h érdemes-e, a fórum végigolvasása után azt mondom igen.

Másfél éve egy rendezvényen találkoztam az én későbbi "szeretőmmel", ő szúrt ki mutakozott be, érdeklödött közös ismerősőknél. Elég döcögösen indult nálunk minden, elhívtam szülinapi bulira, eljött nála aludtunk, de nem történt semmi, mert "ő engem nem csak megdugni akar". Utána sokáig csend volt. Szilveszterkor köszöntöttem és akkor végigsmsztük a óújévet. Következő évben meg sor került az együtlétre. Soha nem ígért semmit, nem is igazán beszélgetünk, de nagyon vibrált a levegő kettőnk között. Volt, h én tűntem el, volt h ő hosszabb időra. Tavaly nyáron rádöbbentem h beleszerettem. De ez akkor nem tudtam még magamnak se bevallani és neki ezt megmondani felvállalni, h lehet h így nem kellek már neki. Nem találkoztuk egy hónapig én megpróbálkoztam egy másik emberrel. Eljött a szeptember és újra összefutottunk egy rendezvényen, ahol meglátott és rámüzent és újra elkezdtünk beszélgetni (cset, skype, sms). Nyomult, de mondtam h én nem vagyok már szabad, erre az ő reakciója h nem baj "ő sem túl szingli". írtam neki h nekem ez így nem megy én nem szertnék senkit bántani aki engem szert, akivel együtt vagyok. Időközben az akkori barátommal vége lett és persze "vele" tartottam a kapcsolatot és persze fűzte az agyamat. Megint találkoztunk rendezvényen és ott kellett látnom h tényleg van barátnője, ami eleve érdekes volt, mert szinte alig foglakozott vele+látványosan leült mellém ölelgetett stb., amire a csaj felállt és elment. Na innentől elkezdödött az őrület. Szinte minden hónapba többször találkoztunk és igen "szeretők" lettünk. Soha semmilyen formában nem említettük a magánéletünket, az együttlétek kettőnkről szóltak. Tavasszal újra besokkaltam és írtam neki, h elég volt nem bírom tovább nekem ez így nem megy szerlmes vagyok belé és szertem annyira, hogy elnegdjem. Megint kevsebbet találkoztunk, de utána újra megint, és persze folytatodott nyárig...Nyáron elgondolkodtam sokadszora, amikor ahogy szokta lemondta a találkozót és dühömbe közöltem vele ne hülyítsen többet, feljtsen el. Egy hónapig se kép se hang (én is kitöröltem az összes lehtséges találkozási helyről), aztán két hete jön reggel egy sms , h vett nekem valamit át szertné hozni. Igent mondtam és átjött egyik hajnalba ?! egymásnak estünk és persze elmondta mennyire hiányoztam mennyire hülye volt.

Azona héten rákattintott skypon h mikor találkozunk újra és nem tudom én megkérdztem h megnősült-e (tudom itt most fura ez a kérdés, de ismerösök látták valahol egy lánnyal és én közben megtaláltam a barátnőjét wiwen esküvői ruhában...)

A válasz igen volt. De csak technikai okokból nősült, az csak egy papír, semmit nem számít, ő így is szerte.

Na ez volt az a pont, h minden omlott.

Lányok, felségek, szertők!én nem tudtam h neki felesége van és nem mentgetni szertném magam, de ez a fiú vele előtte "őszinte" volt, közös barátkonak mutatott be + mi eléggé egy közegbe mozgunk, tehát bárkinek járhatott volna a szája. Én soha nem tennék olyat ami nekem is rossz lenne, ha tudtam volna h neki ennyire komyolak a szándékai a barátnőjével nyílván nem járok vele össze. Persze kamuzitt stb, de méga vislkedése sem ezt sugallta.

Ez tehát az én történetem. Skypon írtam neki, hogy nem értem ezt hogy csinálhatta h bánthat olyanokat akik szertik/ ő szerti őket (és itt nem csak magamra gondoltam hanem a feleségére).

Persze az is elgondolkodtató, hogy milyen házasság az olyan ahol előtte is és utána is tehát folyamatosan csalják a másikat.