Szeretném ennek megérteni a hátterét, mit gondoltok? (beszélgetős fórum)
A lány részélről hosszú folyamat leszmeggyógyulni...nekem évekre volt szükségem. :-(
Az én volt férjem fizikailag nem bántott, ellenben szavakkal...mindig tudta, hogy mikor, mit kell ahhoz mondania, hogy megalázzon vagy csak a "padlóra küldjön".
Az esküvő előtt jutottam el a mélypontra és mégis hozzámentem....hogy miért? Mert ezek ellenére szerettem (neki is volt szerethető oldala), az önbizalmam a pincében volt (az övé meg szépen nőtt, erősödött) és sokáig erőm a sem volt változtatáshoz (pedig alapvetően egy határozott, erős egyéniség vagyok).
Később a mostani barátom kitartása volt az, ami igazán segített abban, hogy ismét önmagam legyek (ha nem lenne olyan türelmes mint amilyen, ma nem lennénk együtt). Kezdetben szimpi volt, de nem voltam szerelmes belé. Nálam idő, amíg kialakulnak az érzések...
Lehet, hogy ő is ilyen. Aki érzelmileg sérült, annak a lelke viharos, összetört...hosszú idő, mire rendbejön és lecsillapodnak benne az érzések, amíg rájön, hogy mit is érez.
Ami számomra kérdés, hogy korábban milyen volt a lány?
Olyan lesz ismét, ha fel tudja majd dolgozni az exét.
Felesleges azon agyalnod, hogy a lány miért ragaszkodik az előző barátjához. Ez nem a te meccsed, erre neki kell rájönni és aztán lezárni a kapcsolatot végleg (magában is), ha úgy dönt, hogy ezt akarja. Vagy visszamegy hozzá. Ebben te nem tudsz segíteni neki, hiába is jönnél rá, hogy miért megy mindig vissza hozzá. Egyébként sem kell mindig a miérteket firtatni, inkább azt kell kitalálni, hogy az adott helyzetben neked mi a legjobb.
Ha úgy érzed, hogy te szereted ezt a lányt és nem akarod leépíteni, akkor szerintem egyenlőre lépjetek egyet hátra és legyetek inkább barátok. Aztán majd rájön a leányzó, hogy mit szeretne, de valószínűleg most még össze van zavarodva és a lehető legrosszabbat tette magával, hogy beleugrott egy új kapcsolatba. Ezért kéne inkább most barátként állni mellette, vigyázni rá és türelmesnek lenni vele. Ha meg úgy érzed, hogy kezd ezzel visszaélni, akkor meg add ki az útját.
Huh...nem mertem gondolni, hogy már itt tartott a helyzet. Pedig írni is akartam, valamit ezzel kapcsolatban, hogy a további bántások öngyilkosságig fokozhatják az érzéseit. Nem akartalak megijeszteni.
Figyelj, ha szereted, tényleg szereted, ne legyen önbizalomhiányod, szeresd, óvd. Hagyd, hogy feldolgozza ezeket, hosszú lesz. Én úgy gondolom, hogy jól fogod fel a lényeget. Lehet, hogy egymást kell megerősítenetek.
ennél ezerszer normálisabb nőt lehet találni már aki akar.
19 éves? tudod sose kellene. hamar szerelmesednek másba.
A lány 2 szer öngyilkosságot is megkísérelt a fiú miatt. Szóval...hát nem tudom mi játszódhat le ilyenkor a fejében egy lánynak. De gyanítom minél jobban alázzák és tűrik (önbizalomhiány) annál képtelenebbek már kiszállni a mókuskerékből.
Mert míg arra koncentrálnak hogy:
"De szeretem őt"
"ő nem ilyen, meg fog változni"
"nem fog többet megcsalni, hiszek (hinni akarok) neki"
De ugyanakkor minden ilyen "mondattal" szépen lassan, csendben építik le "tudattalanul is" a saját énképüket, önbecsülésüket, míg végül, egyszer csak arra eszmélnek: ott állnak a "szakadék" szélén erőtlenül, azt érezve hogy semmire nem jók, senkinek nem kellenek, és ezért még jobban ragaszkodnak a "keserű pirulához" vagy a "mélységhez". Képtelenek lépni. És itt az ördögi kör.
Azt gondolom itt, ahogy egy korábbi fórumozó is írta, az a szerelem ragaszkodás amit érzett, nem tiszta, inkább a félelem vezérelte.
Valamit viszont Ő is jól mond. Az, hogy sokszor ilyen lányokat fogok ki. Mondták itthon is, miért nem tudok egy kis értelmes normális lányt fogni magamnak szóval e tekintetben van némi igazság.
De nem vagyok én az a, minden kóbor kutyát befogadó kis lelkis gyerek:))
Te tényleg ilyen egyszerű vagy?
Bántalmazás előfordul minden társadalmi közegben, a 'vak komondor' mond neked valamit?
A te hozzáállásod jellemző az aluliskolázott rétegre: baja van? Két pofon kő neki. Úgyhogy a helyedben mást prolizni necces.
Azt nem mondanám hogy nem vesz fel a szekér, vagy hülyének nézz, szimplán csak szerintem sem vagyok épp hozzá való. Ég és föld vagyok az exével.
Azt gondolom nagyon kedvel, imád, de nem olyan kapcsolat ragaszkodás ez mint anno volt neki.
"végeztünk büdös k* öltözz"?
milyen kedves! xD
További ajánlott fórumok:
- Mit gondoltok az olyan férfiról, aki választás elé állítja a nőt, hogy ha nem veteti el a gyereket akkor elhagyja?
- Mi az, amit képtelenek vagytok megérteni egy férfiban? (csak csajoknak)
- Mit gondoltok a muszlim nőkröl?
- Mit gondoltok azokról akiket férjük, párjuk szeretőjük tart el?
- Mit gondoltok szülőként arról a tanítónéniről, akinek az alkarján tetoválás(ok) van(nak)?
- A gyerekkori elhanyagolás hatásai, mit gondoltok erről?