Személyiségzavarok (beszélgetés)
Ez jó hír.
Akkor mi a gondod?
HA már belevágtál, oszd meg - ha úgy gondolod.
Lassan 7 éve vagyunk egy pár. Olyan családból származik, ahol nagyon sokat segítenek neki ezzel a gonddal kapcsolatban. Igaz engem nem kedvelnek, de segítenek amiben tudnak. Szerencsére felvilágosult egy banda 😊 Megertik a gondot. A felismerés számomra rohadt nehéz volt, de legalább már értem, hogy mit miért tettem a múltban. Ez persze nem azt jelenti, hogy igazolom a tetteim, de legalább nem tartom magam egy utolsó senkiházinak.
Az nagyon jó, hogy felismered a gondot és segítséget kérsz. A férjed mennyit tud a betegségedről?
Mamszi58-al maximálisan egyeértek, neked is és neki is segítség kell. Neked sokat számíthat, hogy ő melletted van, neki meg jó ha megérti, hogy mit miért teszel. Nekem is sokat segít, hogy a gyermekem apjáról tudom, hogy beteg és nem gonoszságból teszi azt, amit és ahogyan tesz.
Talán a férjednek segítség lehetne egy csoport és persze, Neked is. De ezt is meg kellene beszélned az orvosoddal.
OK, remélem, hogy így kezelni tudod a dolgot.
Hálistennek a férjem mindenben támogat. Szüleimre nem támaszkodom, ők okozták a gondot..
Szia Zeyra!
Fogd meg most a problémádat, mielőtt prognosztizálhatóan megjelennek a szövődmények!
- Az első támasz a CSALÁD. Nincs olyan intézmény, olyan empatikus orvos, aki jobban melletted lenne, mint a családod. (Bár nem ismerem a körülményeidet, lehet, hogy éppen a családodtól lettél ilyen...)
- Maradj benne az orvosi felügyeletben.
Nem, az igazság az, hogy még nem is gondoltam erre.
Anya vagyok és középkorú, tehát van sok-sok év tapasztalat mögöttem. Hidd el nekem, hogy a családodnak is jobb, ha beszélsz erről velük. Ez persze, nem helyettesíti a szakembert, de beszélj erről velük. Nem akarom osztani az észt, de, mint anya tudom, hogy az a legrosszabb, ha a "gyerek" elvonul a problémájával. Ha ennyire tudod kontrollálni az állapotodat, hogy belátod: "így is elég kemény nekik az éket velem" - akkor talán tudnál segíteni nekik valami szülőcsoporttal, vagy önsegítő csoporttal. Te jársz önsegítő csoportba?
Most látom, hogy tegnap csak az elejét küldte el az irományomnak.
Szóval:
Nekem borderline személyiségzavarom van. Nem ismerem a tiédet, de egyikkel sem könnyű együttélni sem az érintettnek, sem a környezetének. Az önkontrollal nálam is gondok vannak, meg az érzelmekkel is; nem tudom kimutatni (ebben talán a neveltetésem is benne van, meg hogy férfi vagyok), vagy pedig hevesek.
Megértem, hogy a családodat meg akarod kímélni, de sajnos valamilyen szinten akkor is belevonódnak és olyan szempontból talán nem is baj, hogy jobban megérthetik mi zajlik benned.
Amíg ő nem érzi a bajt, addig nem tudsz mit tenni.. :( Jelenleg önkontrollal próbálom javítani a helyzetet.. A szakembert is képes vagyok befolyásolni, vagyis megpróbálom...
Szia, most utánanézve olvastam erről először.
Nem jársz állandóan valamiféle kezelésre, terápiára? Nekem úgy tűnik, az érzelmek kinyilvánítását és kontrollját kellene folyamatosan gyakorolni. Ebbe óhatatlan, hogy a családtagokat is belevonja az ember, de egyik félnek sem lehet könnyű.
Az én egyik unokámmal is van valami probléma, mi úgy tíz éve erősen sejtjük, de ő nem hajlandó ezzel szakemberhez fordulni. Már a felnőtt életét éli, és szakított az egész családdal, akik nem értik meg...
Köszönöm a válaszod.Jelen esetben sajnos én vagyok a beteg.. Hisztrionikus személyiség zavarom van. Voltam szakembernél ezzel a problémával. Egy ideje megint úgy érzem segítségre van szükségem, és gondoltam jó lenne kibeszélni itt magamból. A családomat nem akarom ezzel terhelni, így is kemény nekik az élet velem. :(
Volt egy gimis barátnőm, akinek üldözéses téveszméi lettek 40 éves korára. Legalább is akkorra tetőzött annyira, hogy már nem bírtam elviselni. Nagyon jóban voltunk és akkor még nem voltak ilyen irányú ismereteim. Elfogadtam, amiket mondott, furcsa dolgok voltak, de mindig meg tudta magyarázni és nem volt egy átlagos ember, tehát a vele történtek sem voltak átlagosak. Később már annyira durva dolgai lettek, hogy kiléptem az életéből. Ezután már tanultam a személyiségzavarokról és most már megszólal bennem egy vészcsengő az ilyen emberek közeledtére és menekülök. Utólag jöttem rá, hogy milyen komoly károkat okozott a családi kapcsolataimban. Mindenkinek, akinek pszichés problémával küzdő ember van a környezetében, párkapcsolat, rokonság vagy baráti kőr részeként, csak azt tudom jó szívvel javasolni, hogy mielőbb keressen fel szakembert, tájékozódjon a pszichés zavar természetét illetően, ne próbálja meg diagnosztizálni, mert az nagyon tévútra viheti. Egy szakember segíthet olyan tanácsokkal, amikkel támogatni tudja a pszichés zavarral élő embert, vagy korrekt módon eldöntheti, hogy vállalja-e ezt a kapcsolatot. Nagyon sokféle pszichés zavar van, ezek egy részét képezik a személyiségzavarok, amikből szintén sokféle van, ráadásul ezek keveredhetnek is. Szóval: szakember kell eligazodni közöttük és ő adhat normális tanácsot a mindennapokhoz. Arról nem is szólva, hogy ő mondhatja el azt is, hogy mi a kimenetele az adott személyiségzavarnak.
Nekem van és ismerek is olyan embert, akinek szintén van.
Ismertek olyan embert, akinek bizonyítottan van ilyen betegsége?
További ajánlott fórumok: