Számomra a karácsony ugyanolyan nap, mint a többi. (beszélgetés)

Ha neked a karácsony egy átlagos nap lenne, akkor nem született volna ez a vallomás.

Valami más van inkább. Magány?

Azért azt kétlem hogy fogy a fény.

Szerintem elfogadható az is ha valaki másban hisz, mást ünnepel, másban éli meg a csodát és mástól boldog. Én is így vagyok ezzel és semmi bajom vele. Vagyok én olyan boldog még egyedül is mint sokan akik a Jézus születését ünneplik.

Mióta egyedül vagyok, számomra is ugyanolyan. De mondhatom minden nap ünnep, minden nap örömmel kelek, mert ismét egyre jobban vagyok.

Olyan elfoglaltságot találtam amit alig várok hogy elkezdhessem a nappal, és nehezen teszem le este. Hálás vagyok hogy így elszórakoztathatom magam. Megbecsülöm nagyon ezt a helyzetet, mert gyorsan fogy az időm, nem tudom meddig örömködhetek még.🙂

Őszintén szólva kiakasztónak és irritálónak érzem, hogy ahelyett, hogy értékelnénk, hogy van ünnepünk, nem az van, mint pl. a szomszédban, hogy esetleg az ünneplés közepette lehet rohanni az óvóhelyre, miközben a fronton lévő férfiak életéért aggódnak... Amikor Magyarországon háború volt, akkor a semmiből teremtettek karácsonyt a gyerekeknek, mert mindenki tudta, mennyire fontos, hogy minden nehézség ellenére karácsonyuk, örömük legyen. És akkor itt és máshol is nemegyszer kijelenti valaki, hogy neki ugyanolyan nap a karácsony, mint a többi... Hát, mint mondom, őszintén sajnálom, és remélem, egyszer rádöbben, mekkora bakot lőtt ezzel a hozzáállásával.

Megjegyzem, aki azt írja, hogy nem bír, nem tud ünnepelni, mert vagy nincs hozzá semmi pénze, vagy éppen meghalt valakije és gondolni sem tud az ünneplésre, az egészen más dolog. Az teljesen megérthető. De aki ebben a helyzetben van, az teljesen másképp fejezi ki magát, mint a jelenlegi vallomástevő.

Egyre több ilyen vallomást olvasok.

Szívből sajnálom azokat, akik nem értik, mi egy ünnep lényege. És ha valaki nem hívő, akkor is tudnia kellene, miért ünneplünk, miért része, méghozzá fontos része az az emberi életnek és az emberi lélek egészségének.

Számomra nem olyan. Sokkal szebb, ünnepélyesebb, szívünk tele szeretettel.

Én nagyon szeretek elbeszélgetni ilyenkor a szűkebb családom tagjaival.

Ilyenkor nem sietnek, nem rohannak, nincs más dolguk, csak leülünk és meghitten elbeszélgetünk.

Annyira jó érzés, és feltöltődünk utána.

Nekünk hiányoznának ezek a nagy beszélgetések, mindannyian így érezzük a családunkban.

Ha nem vallási okból az, akkor próbáld cseppet szebbé tenni, jó néha a hétköznapokon túl lépni.

Ezzel nem azt sugallom, hogy ész nélküli költekezésekbe kell esni.