Szakítás után - Miért kell teljesen elválni? (beszélgetés)
Mert számtalan esetről tudok, amikor a jelenlegi valaki az exnőnek a mail fiókját feltöri féltékenységből, blokkolja a leveleit és a nevében írogat.De tudok olyanról is, hogy volt olyan akinek egy januárban küldött levele-mail-májusban érkezett meg.
Nézd meg a jogi fórumot, találsz pár érdekességet...Néha teljesen elhűlök, hogy némelyek meddig mernek vetemedni.
Nem mondod?? Csak nem értem miért gondolnak egyesek ilyet.
Nyilván azt gondolja, hogy alarsz még tőle valamit.
Bizti, hogy az exed válaszolt neked?:D
Mégegy kérdés.
Ha valaki neadisten szakít a (volt) szerelmével, és évek múltával, mikor már új kapcsolata van, miért nem képes még barátilag sem visszafogadni a másikat?
Mert egyszer volt olyanom, hogy rátaláltam egy "exre" és küldtem neki egy üzenetet, hogy nincs e kedve valamikor találkozni, mert kiváncsi vagyok Rá, hogy telik az élete, stb. Ő meg lepattintott, hogy már új kapcsolata van. O.O
Azt szoktam mondani, hogy nagyon szeretem, de ez a szeretet a létező legmesszebb van a szerelemtől.
Amikor megismertem, rástartoltam. Csípőből visszautasított. Kb. 10 másodperc kellett, hogy rájöjjek, hülye liba vagyok, ha ezen megsértődöm. Lehet, hogy hamarabb rájött, mint én, hogy a kettőnk közötti érzés nem a nemiségen alapul, hanem ez a barátság. Ha nem is lenne más okom, ez is elég lenne, hogy tiszteljem is. És igen, vonzó pasi, de nem nekem! Vagyis nekem nem "úgy".
Egy lepessel elottem jarsz:)En nem tudom megmondani a haverjaim vagy a legjobb baratom vonzo vagy sem..Valahogy nem tudok 'ugy' nezni rajuk..volt mar ra pelda hogy kerdeztek miert nem vagyok egyutt xy-al olyan jo pasi..En meg lestem mirol beszelnek,nem ertettem,O nem pasi O a baratom..Tobbet jelent mintha a testvsrem lenne hiszen mi egymast valasztottuk baratnak,nem kaptuk egymast.
Mert a szerelem vak es elboritja az agyat..Aztan mikor kinyilik az ember szeme es latja azt,amit addig a szerelemtol nem,szerelme targyat a valosagban,akkor sok esetben rajon,hogy tevedett..Ilyenkor jon a szakitas.Es a felismeres de hulye voltam hogy egy ilyen balfekre pazaroltam az eletembol x iidot..A szerelem nem szereteten alapszik,az a baratsag..Fogalom zavarban szenvedsz:)A baratsagnal nem szabadulnak fol boldogsaghormonok a masik feltol,nem valsz vakka..
Nem tudnék vele szerelmi afférba keveredni. Nem a férfit látom benne, hanem az embert. Pedig vonzó pasi, de barátként sokkal vonzóbb!
Ferfi ~no baratsag..Sokat vitatott tema:)Pedig letezik,sot..Es semmi koze a szerelemhez.
Nekem is hiányoznak a legjobb barátaim! Ők egy pár! A női tagod nagyjából ismered, a párját meg nagyon-nagyon szeretem, de ez a szeretet a létező legmesszebb van a szerelemtől... Annál sokkal többet ér, de ezzel nem a szerelmet kicsinyítem le, csak ő barátként sokkal fontosabb nekem!
Ne is!
Fuj, ezt én is utálom, amikor valaki csak jön és jön, már nagyon unod, de nem lehet lerázni, nem veszi észre magát. Ilyenkor egyenesen hátat fordítok, vagy kimegyek a helységből. De nincs akkora baj azzal, ha valaki barátkozni akar;.. Neked mitől volt olyan ellenszenves ez a nő?
Ennél jobban idegesít az, amikor valaki teljesen érzéketlen, és mondjuk úgy semmiben sem partner, de azért neked tárulkozik ki, neked mondja el minden baját, meg kérdezgeti, hogy hol voltál 2 hónapig... Erre azt mondom, no comment..
De még mindig nem értem attól, hogy a szerelem kihuny, miért hal meg a szeretet is.... x'D
én most leszek túl egy szakításon. Én is úgy képzelem, hogy valamilyen szinten kapcsolatban maradunk. Beszélünk, írunk, és segítünk a másiknak ha úgy adódik. De nem találkozgatunk-legalábbis jó ideig semmilyen formában, aztán egy kávé belefér. De hogy ez milyen érzelmeket vált ki majd minden alkalommal, azt nem tudom. Ő többet akarna majd mindig, amit én már nem...
Ez most már nagyon 1.2.3 gyanús.
Nem szemelyeskedtem.Vannak emberek,akik olyanok mint a piocak,csak szivjak az ember veret,keptelenseg toluk megszabadulni:(Volt egy kolleganom aki egyszeruen keptelen volt felfogni hogy nem vagyok a baratnoje,programokat probalt szervezni,naponta 50 smst irt,a lelki problemait velem probalta megbeszelni stb..Egeszen addig men hagyott beken mig egyszer nagyon csunyan el nem magyaraztam neki hogy nincs szuksegem a tarsasagara..Parkapcsolatnal ugyanigy mukodik.Ha vege az erzelmeknek egyik fel reszerol allot el kell engedi..
A te szenzorod pedig képtelen eltérni a fikcióktól(?)... Nincs szükség személyeskedésre.
A duhot nem feltetlenul a fsjdalom okozza..Okozhatja pl a masik ember gorcsos ragaszkodasa is.Van aki keptelen elengedni a masikat,legyen az baratsagrol vagy parkapcsolatrol:(Ha pl az egyik felnek mark terhes a kapcsolat,es szeretne lezarni a masik fel viszont keptelen megerteni hogy nincs szukseg tovabb ra,es elmeleteket gyart mower kell hogy tovabbra is kapcsolatban maradjanak..Mindenkiben mukodik egy pici szenzor,ami megsugja mikor kell tovabblepni.A te szenzorod vakoszinuleg gyarilag hibas,es nem akarod felfogni ha valakinek elege van beloled:(
engem senki nem dugott meg, és ennek örülök :) :P
De megdugott, és utána nem tarthattad meg? :P
És mit csinál az ember szakítás után, a sok kérdéssel ami a fejében van, de nem teheti fel őket? Hallgat?
Ciporra és, hogy jöttetek össze újra? :)
Ki is törlődött,de aztán ez lett belőle :D
Már 10 év nyúzzuk egymást,úgyhogy lehet valami abban amit "mondasz".
Mi tényleg másképp látjuk a szakítást :D
Ez természetes dolog. Szakítás után szinte biztos, hogy az egyik fél többet érez a másik iránt mint fordítva így nem lehet barátságot fent tartani. Mi az exemmel 5 évig nem is beszéltünk, most már tudunk jó barátok lenni akkor nem ment volna, mert még szerettük egymást.
Azért mert a szakítás gyakran egyoldalú, és az egyik félnek fáj a másik közelsége, a másikat meg zavarja ez. Feledni kell, azt meg csak elszakadva lehet.
Egy év? :O Wow. Azt hinné az ember, hogy egy év alatt agész múlr kitőrlődik az emlékezetéből! Szerintem ha szakítottatok, és kitörlődött a múlt, és utána megint egymásba szerettetek, tuti, hogy passzoltok egymáshoz. :)
Nekem van olyan személy az életemben aki miatt sok sérülés ért, érdekes módon még mindig tudom szeretni, és inkább megpróbálom megérteni őt, mint faképnél hagyni. De valszeg ebben közrejátszik az is, hogy ha így érne véget egy kapcsolat, sebekkel teli lenne az utolsó emlékem, az nagyon necces lenne... Én szeretem azt az embert, illetve több embert is, minden hibájával együtt... Tudom, hogy a dühöt végsősoron a fájdalom okozza. A fájdalom miatt pedig nem éri meg bedurcizni a másikra.
Az sose gond,amíg kultúráltan lehet róla "vitázni" :)
Szerintem egyébként attól is függ,mi volt a szakítás oka,és a felek,hogy élték meg.Nekem mind a kettő nagyon fájt,értelemszerűen nem akartam fájdítani még jobban a szívem.Kettő volt,mindkettővel teljesen normális módon váltunk el,nem gyűlölettel,de nem akartam tartani egyikkel sem a kapcsolatot,eszembe se jutott volna ilyen.Az már más tészta,hogy az első "szakítással" egy év múlva megint összejöttünk, 1.5 éve meg gyereket is szültem neki,de az élet ilyen kiszámíthatatlan :)
Ja, bocs, elnéztem mire válaszoltál. Hát figyelj, nem egyezik a véleményünk.
Nem! Nem jártam senkivel, és igazán szerelmes se voltam. :D Becsszó.
Dehogynem,de aminek vége annak vége!
További ajánlott fórumok: