Szakítás után hogy néz ki egyből mást találni? (beszélgetés)

Egyiket sem szereted, szakítsd meg velük a kapcsolatot.

Teremtsd magadnak egy önálló életet, éld! a saját életedet, és engedd, hogy a szerelem találjon rád. Ne te keress magadnak új és új partnert a régiek helyébe... engedd meg, hogy az a másik találjon rád!

"Amúgy jól elvoltunk, sokat mászkáltunk, nem volt unalmas vele lenni és nem egy züllött alak, hanem rendes élete van."

Ha neked ennyi kell (amit megértek egy szintig), akkor menj vissza, akár csak egy dobbantonak. De most ez egyanaz az ország? Vagy a semmiből kellene kezdeni?

A szakítás hogy nézne ki, ha a másik nem lenne? Az a sok minden elért van legalább annyi, hogy egyedül élj?

Én tegnap szakítottam. Az utolsó csepp a pohárba az volt, hogy viszonyt kezdtem valakivel, és ráeszmeltem, hogy pár hét után nem csak néha dugunk, hanem vele töltöm a munkaszünetem, és délutánonként vele beszélgetek, ami itthon van még lexarom. És annyira lexarom, hogy őszinte voltam, megmondtam, hogy van valakim.

Én még nem tudom, mit fogok csinálni. December végéig maradunk egy lakásban a szerződés miatt. A másik pasi a hónap végén költözik, és gondolkodók azon, hogy majd keressen lakótársat. Nem szeretnék fejest ugrani, inkább talán én maradok a lakásban, és az ex húzzon el, én keresek valakit ide a másik szobába.

Nem tudom...

Kar volt az olcsó műterem lakásom feladni decemberben. De kar bánkódni rajta. Evvan. Ebből kell lépni.

9 évig nem tűnt fel, azért az elég sok idő...

Mondjuk sajnálatból, hogy még ő is jobb mint a másik (ez nem nagy kihívás) sem lennék senkivel...

És mit értél el? Ha az olyan sok lenne, akkor ez nem lenne kérdés...

Pont ez a baj ,hogy hányingerem volt tőle. Meg amit elértem, azt mind magamnak köszönhetem.

Utólag sajnálom a másikat, hogy nem maradtam vele.

Mondjuk én azt a nőt sem tartom sokra, aki egy alkoholista büdösszájú pasival együtt van, fogalmam sincs miért.

Vagyis egy esetben értem, ha ő is hasonló zülöttségi szinten van...

Voltunk már együtt rövid ideig , de a semmiért szakítottunk és visszamentem a jelenlegi expáromhoz. Nem biztos, hogy jó döntés volt ,mert utólag jottem rá, hogy ő alkoholista és az is marad ,meg az élethez furcsán áll hozzá és így soha nem lenne normális életünk együtt. Alkohol az ,ami miatt nem tudnánk közösen előrébb jutni. 9 éve lennénk együtt.

A másik, akivel most újra együtt lehetnénk, azt mondja ,hogy vár rám már 2 éve.most megint együtt szeretne lenni velem.

Normális dolog egyből menni hozzá?

Amúgy jól elvoltunk, sokat mászkáltunk, nem volt unalmas vele lenni és nem egy züllött alak, hanem rendes élete van. Pl. nem sörért fut a boltba meló után. Sokszor kedveskedett és ajándékokat adott.

Érdekes, de a züllöttel többet tudunk nevetni, többet viccelődtünk és vele bármiről szabadon beszélhetek. De ez tudom ,hogy nem vezet semmi jóra, mert a valós dolgokat meg folyton elrontja, hiába nem akarja. Inkább havernak lett volna jó, akinek nincs köze az életemhez, mert rengeteg káoszt és gondot okozott nekem. Testileg undorodok tőle, mert iszik meg fogat nem mos. Meg túlságosan szeret ölelkezni.