Szakítás után... (beszélgetős fórum)

Ha ilyen hamar túl van rajta,,akkor vagy nem tépelődős típus ,,vagy ő már kimondatlanul ugyan, de sokkal hamarabb eltávolodott.

Gondolj bele már,,ilyen az élet,,kapcsolatok jönnek mennek,,te szakítassz ,veled szakítanak.Megszenveded,,aztán elmúlik,,gondolom nem ez az első szakításod.Bár ha igen akkor is így van.

Néha hamarabb, néha később.Aztán megint jön valaki:))

Szóval fel a fejet,,keress magadnak elfoglaltságokat barátokkal,,és nyugodtan fogadd el ha egy kapcsolatnak vége és szeretted akkor szenvedsz,,mondhatni természetes.Túl leszel rajt:))

Remélem csak az..a hetekben biztos kiderül mi lesz,így nem lehet élni.

Én is drukkolok nektek.

Azt gondolom, hogy ha közös lakásfelújítás van, akkor az ember hosszú távra tervez a párjával. Egyre inkább nem értem a pasikat. Én is fasírtban vagyok a párommal, mögöttünk tíz év van. :(

Nem tudom mi lesz, és azt sem, hogy együtt vagyunk vagy sem. Nem mondtuk ki a végét. Rossz ez a bizonytalanság.

Ti megbeszéltétek amúgy a dolgaitokat? Lezártátok vagy még nem?

Sziasztok,kivel mi a helyzet?

Én 1 hete szakítottam párommal, ő volt a leghosszabb kapcsolatom eddig, igaz csak 13 hónap. Sajnos voltak problémák,amiken nem tudtunk túllendülni,és azt mondta h neki teher vagyok meg stresszforrás, és erre úgy döntöttem,hogy akkor tehermentesítem.. azóta sokminden kiderült,pl hogy a legjobb barátja milyen szépen kavarta a szart a hátam mögött, meg savazott engem,mert neki nem voltam szimpi..

Szia!

17 év? Az szép! Szenvedsz és szenvedni is fogsz, amíg fel nem ismered magadban és a környezetedben a lehetőségeket. Mindent IS, túllehet élni!

Sziasztok,

Sajnos az én életemben is bekövetkezett az, amire nem gondoltam: 17 év után úgy néz ki, vége…:( nagyon szenvedek, már lassan nem marad könnyem sem :( hogy lehet ezt túlélni???

Igen, biztos hogy volt előzménye. Amit most leírok, azért meg leszek kövezve!

Emlékezz!

21 évesen neked nem volt eszedbe, hogy milyen lehet egy tapasztalt, szexuálisan és fizikálisan teljesen érett nővel!? Dehogynem! Bár akkoriban nem a pornhub hódított, hanem maximum a Kelet Német ÖKM!

Ne értsd félre, nem védem egyiket sem, hisz nem vagyok az ügyvédjük… De valahol megértem a 21 éves srác gondolatmenetét.

A feleségedét is, hisz valami újat kap, valami nem megszokottat. Talán visszahozza, úgymond a fiatalságát, bár így sem öreg!

Szinte biztos vagyok, hogy neked is előfordult már az, hogy láttad anyját lányát az utcán és mind a kettő abban a korban volt, hogy mindegy lenne, hogy melyik!

Nem bántalak, isten őrizz!

Csak a kerítésnek mindig két oldala van!

Az, hogy mennyire volt őszinte a volt párod a sráccal, azt nem tudhatod és ezt a részét engedd is el. Ezen teljesen felesleges rágódnod vagy kattognod, ez már az Ő dolguk. Majd rendezik egymásközt!

Neked most két dologra kell koncentrálnod, az egyik a a közös gyerek a másik pedig Te magad vagy! Minél kevesebb „sérüléssel” ússzátok meg ezt a dolgot.

Maradj ember! Hidd el, nagyon sok jó dolog vár még rád az életben, mondom ezt Én, 38 évesen, akit szintén kidobtak és hát...súlyos lelki gondjaim vannak! De hiszek abban, hogy majd valamikor jobbra fordul.

Ha bármikor kell egy kis támogatás vagy pár jó szó vagy csak elmondanád valakinek, aki nem tör feletted pálcát, keress! Akár itt a közösben vagy privátban! Semmi buzulás! :D

De szerintem azok akik itt vannak, Ők is ugyan ezt mondanák!

Pacsi neked!

Nyilván volt "előzménye"mivel kollégák voltak,de érdekesség hogy párom 38,a harmadik fél pedig 21!!!

Milyen jövő kép?És a sajnálatos betegség, ugyan tisztában van e vele a 3ik fél mit vállal? Nagyon nem egyszerű ez........

Nekem 3 napig nem beszélős (volt) a Feleségem és Ő is már a határozott kész tények elé állított.

Mindez közel 2 éve volt. A válóper most lesz.

Mindig rossz az elszakadás, ha szereted a másikat és az csak fokozza, ha látod, Te is hibáztál.

Mindannyian hibázunk, akik ide jutunk. Emberek vagyunk.

Kívánom, hogy minden úgy alakuljon, ahogyan azt Te szeretnéd.

Kitartás!

Üdv a klubban!

Amit Én kiragadtam, az a bizonyos "nem csaltalak meg" és ama 1 hét alatt van valami alakulóban!

Nem akarok bunkó lenni, ne érts félre! Lehet, hogy fizikálisan nem csalt meg, ahogy engem sem az Én múltam. Viszont, ezt ugye Te sem hiszed el, hogy 1 hét alatt csak úgy talál valakit? Ugyan már, annak kellett, hogy legyen előzménye...!

Ugyan ez volt nálam is! Annyi különbséggel, hogy még a közös tetoválónk is előbb tudta azt, hogy már hónapok óta tervezte, hogy elhagy.

Lehet „Gipsz Jakab” bármekkora jampi, egy többéves kapcsolat után nem tudja magát bedumálni 1 hét alatt!

Sok-sok erőt és kitartást kívánok neked!

Sziasztok!

Úgy döntöttem mégis jobb ha kiírom magamból.Próbálok csak a lényegre fókuszálni, elnézést kérek ha hosszúra sikeredik.A történet 9évvel ezelőtt kezdődött.Megismerkedtünk,összejöttünk, szerelem.A páromnak akkor 11éves fia volt, együtt éltek a mamánál.Nekem saját lakásom amin hitel.Kb 1 év múlva összeköltöztünk hozzám, és 2 évre rá jött is a közös gyermek.Mikor a kicsi 5év körüli lett, onnan fordult meg valami közöttünk.Egyre kevesebb volt a kommunikáció, kezdtünk eltávolodni egymástól.Nyilván bennem is sok hiba volt,mivel hetente egyszer italoztam haverokkal,de mindig tudta hol vagyok.egyszóval nem jártam szórakozó helyekre,vagy ilyesmi(ismerős házánál, garázs),és sosem voltak ott nők,és sosem csaltam meg.Jött a covid, elveszett a munkám, találtam ugyan mást de fele annyi pénzért.Tudtam legbelül hogy valami nincs rendben velünk,de ő olyan,hogyha valami bántja 4-5napig nem szól a másikhoz.Aztán mikor egy egy italozás után "sajnos" elővettem a témát, nyilván nem tetszett neki.Aztán én is megmakacsoltam magam,és már nem is tettem lépéseket.Tipikus Ha ő nem akkor Én sem.Aztán közben sikerült tehermentesíteni az ingatlant(20éves futamidő)És elhatároztam hogy el kell mozdítani az életünket,így elkezdtem Családi házakat keresni,mert mindíg is az volt a vágya.Találtam is,megmutattam neki.Először a ház nem tetszett neki.Aztán találtam egy sokkal jobbat,cserére, csak ahozz már közösen kis hitelt kellett volna felvenni.Itt is tartózkodott különböző indokokkal.Sajnos itt már észre kellett volna vennem, hogy nagy a baj.Jött is, sajnos melanomát diagnosztízáltak nála 😢 Mivel teljesen bezárkózott,hiába bíztattam és hogy rendbe lesz minden őt ez érthetően nagyob....Ezek után egyik nap ebédidőben hazamentem,és mondta hogy "beszélnünk kell"gondolom kitaláltátok:ELHAGYLAK.Bennem egy világ omlott össze, nyilván kérleltem, könyörögtem, több alternatívát mondtam,pld menjünk el szakemberhez, inkább én megyek el ti maradjatok,de hajthatatlan és magabiztos volt.Aznap éjszaka külön aludt a gyerekkel, én pedig...... Másnap mennem kellett dolgozni,és addig ő összepakolt,és mire haza á a lakásba értem már nem volt ott.Már az éjszakát az "új helyen voltak"Ezek után,ugye már csak pár alkalommal volt hogy ketten tudtunk beszélni a kapcsolatunkról,így muszáj volt rákérdeznem Hogy megcsalt?Válasz könnyes szemmel és szívből: Soha.Hittem neki,és most is hiszem hogy amíg el nem költöztek NEM.De szakítás után 1héttel valahogy csak kiderült az ő szavaival élve:"alakulóban van valami"És rá is hibáztam hogy kivel.

Az még fontos hogy a gyerekkel kapcsolatosan mindent normálisan meg tudunk beszélni,és jó kapcsolatot ápolunk, mármint hogy nincs olyan hogy Ő meg Én.Csak a gyerek kapcsán.Egyébként békében mentünk szét.Lenne mit írnom még, bocsánat hogy hosszú lett, nagyon nehéz feldolgozni, ráadásul most 1 hónap múlva lesz meg egy eredmény,ami nagyon fontos..... Köszönöm ha elolvasod és nem itélkezel...