Szakítás női oldalról - Okok és indokok (beszélgetés)

"Az, hogy ide nem írtam le mindent arról, hogy én is sok mindent megtettem érte azt nem tudhatja senki csak mi ketten."

Nézd, mivel nem írtad le, (persze nem is kell a nem publikus dolgokat kiteregetni) így ezt a történetet kaptuk, így alakult ki egy kép és erről írtuk a véleményünket.

Akkor tulajdonképpen ezek fél infók, mert az igazság mint mindig, ez esetben is középúton van.

Mindenesetre én személy szerint kívánok neked minden jót.

Az ember ha okos....tanul a hibáiból.

"Ha szeretünk valakit, akkor mellette vagunk a bajban és segítjük nem pedig bejelentjük egyszer csak, hogy már nem megy és közben mást keztünk el szeretni. Lehet így is csinálni, de ez nem korrekt mondjatok bármit."

Ez így van, nekem is van ilyen tapasztalatom...

Az az igazság, hogy mindketten elég nehezen hagytuk volna a családot szerintem, de lehetett volna összeköltözni persze. Tavaly már nagyon sokat bestzéltünk erről. Köztes megoldás is érdekes lett volna talán. Szerintem túlhordtuk a gondolkodást és a tétovázással elment az idő. Lehet, hogy nem hihető annyira, de 5 éven át vagy kicsit több is azért minden rendben volt. Aztán jött a hirtelen váltás mint derült égből a villám...

Én még mindig úgy érzem, hogy meg tudtuk volna oldani ha nem jön közbe a harmadik. Így neki már vonzóbb volt talán, hogy helyben van a srác és dolgozik is ráadásul egy helyen vele. Meg még persze nagyon kedves is volt figyelmes, ahogy azt a legtöbb férfi teszi az elején :) sok mindenben egyeztek. Fél éven keresztül ostromolta őt ha minden igaz. Nagyon sokáig tétovázott utána ,hogy kiderült ez és mérlegelt köztünk, hogy ki is a befutó, végül persze én maradtam alul. Hiába akartam volna én már bármit is. Sajnos késő volt.

"Már bocsánatot kívánok, de te fordítva ülsz a lovon. Mi az, hogy te nem néztél más nőkre?! És nem csaltad meg soha pedig a távkapcsolatban...és barátkozni sem barátkoztál veszélyes lányokkal.

ÉS?!"

Nincs és. Ezt úgy kell érteni, hogy hűséges tipus vagyok, távkapcsolatban és közelikapcsolatban is. Állítólag nem erény, és nem is nagy dolog. Én szerintem ez így normális, de kezdem azt hinni, hogy tévedek, mert néhányan annyira kiakadtak itt ezen.

"Te tényleg azt gondolod 33 évesen, hogy ennyi elég egy nőnek 6 év alatt/után?!

Hol élsz te?:)"

Ezt én mikor mondtam, hogy ennyi elég? Sosem gondoltam erre.

Semmi baj amúgy, köszönöm a véleményed! Így látod a dolgokat itt pár hozzászólás alapján valahol igazad is van. Az, hogy ide nem írtam le mindent arról, hogy én is sok mindent megtettem érte azt nem tudhatja senki csak mi ketten. Ezt nem azért írom le, hogy mentegetőzzek mielőtt félreérted. Hogy a kapcsolatunk ide jutott, arról én is nagyrészt tehetek, de ezt elmondtam neki is. Miközben én leültem vele megbeszélni még úgy éreztem időben, hogy hogy tehetnénk jobbá a kapcsolatunkat, és mindketten akartuk is, hogy jobb legyen.

Az már az ő hibája, hogy utána még is elcsábult persze már kiderült, hogy ez régebbi történet már. Erre mondhattok bármit, akkor sem volt korrek. De ezt el is ismerte, de nem tud rá magyarázatot adni. A lényeg az, hogy mindketten elcsesztünk valamit alaposan, és nem időben orvosultuk a gondokat. Ha baj volt velem mondja meg álljon elém, hogy ez így nem mehet tovább azonnal tegyünk valamit. Ez elmaradt, helyette elkezdett egy másik kapcsolatot szépen lassan felépíteni.

Én ezek után is adtam esélyt kettőnknek, mert szerettem őt és bíztam abban, hogy átvészeljük. De úgy tűnik nem ment. S itt nem csak arról van szó, hogy valakinek éppen nincs munkája, gondolom nem az egyetlen voltam ezzel a gonddal, vagy éppen lelkileg kicsit összezuhant és? Ha szeretünk valakit, akkor mellette vagunk a bajban és segítjük nem pedig bejelentjük egyszer csak, hogy már nem megy és közben mást keztünk el szeretni. Lehet így is csinálni, de ez nem korrekt mondjatok bármit.

Visszatérve: most beleolvastam pár hozzászólásodba és magyarázkodásaidba, közel sem mindegyikbe mert őszintén bevallom ennyi elég volt.

Már bocsánatot kívánok, de te fordítva ülsz a lovon. Mi az, hogy te nem néztél más nőkre?! És nem csaltad meg soha pedig a távkapcsolatban...és barátkozni sem barátkoztál veszélyes lányokkal.

ÉS?!

Te tényleg azt gondolod 33 évesen, hogy ennyi elég egy nőnek 6 év alatt/után?!

Hol élsz te?:)

Igenis ha kell a nőce lépj, de nagyot! Tessék költözni, dolgozni, megoldást találni, harcolni, megmutatni, hogy legény vagy a gáton. Már eleget tötymörögtél. Mutass fel valamit.

Ha nem, akkor meg ne nyavalyogj. Nem elegáns, férfiasnak meg plánesőt nem nevezném.

Ne haragudj, de kihoztad belőlem a hat elemit:)

Azt mondják, hogy felmelegítve a töltött káposzta jó.

Véleményem szerint ez már nem lesz az igazi.

Elfáradt, belefásult, kiégett, elcsigázott. Nem, hogy már nem nyújt neki ez a kapcsolat (vagyis te) semmi pluszt, már a régi, kezdő szintet sem tudjátok tartani. Nyilván visszalépésként élte meg, hogy a közös családi programok, ebédek elmaradtak és csak ő ingázott és kényszerült utazni hozzád, miközben dolgozott, túlórázott és magas elvárásokkal kellett szembe néznie a munkahelyén. Miközben te otthon és nem dolgoztál (bocs, az okát nem írtad, biztos önhibádon kívül és egészségügyi okok miatt, amiről nem tehetsz és sajnálatos).

Ne keseregj sokáig ezen, persze tudom a 6 év az nem két nap, de akkor is.

Valamiért kifarolt a szituból, biztos szeretett, de ezt a szeretetet (vagy megszokást?) felülírták és felőrölték a hétköznapi gondok.

Ilyen van.

Mondjuk én azt sem értem, hogy ha 6 év és ennyire megvisel mindkettőtöket miért nem költöztetek össze? Soha nem volt rá alkalom és lehetőség? Ez nehezen hihető. Ha két ember együtt akar lenni, akkor együtt van, nincs mellé duma és hablatyolás.

Kívánok neked minden jót.

Sziasztok

Beszéltem a volt barátnőmmel, és tisztáztunk pár dolgot. Tulajdonképpen a felállás változatlan ő most egyedül szeretne lenni, senkitől nem akar semmit, attól sem aki annaidején feltűnt ugye harmadikként. Állítása szerint még vannak érzelmei felém, de most magára akar koncentrálni kizárólag. Rá én ne alapozzak most semmit. Ígérni semmit nem tud senkinek és nem is akar, mert nem tudja mennyi idő ez az egész. Mondta, hogy ennek ellenére fontos vagyok neki és szeretne rólam tudni, beszélgetni néha ha én is szeretném. De ha nekem úgy könnyebb továbblépni vagy jobb, akkor ne beszéljünk egy jó darabig és ne keressük egymást. Ám ha beszélgetni akarok írjak nyugodtan rá, ő ott lesz.

Most ennyi a lényeg.

Általánosságban beszéltem arról, hogy ez nehéz egy ilyen helyzetben. Nekem nem volt az és nem is akartam soha mással lenni egy percig sem, így jó? Könnyedén ment, mert szerettem, nem nyűg, nem erőlödés volt részemről. Nem biztos, hogy mindenki képes lenne rá szerintem. Most vagy elhiszed nekem vagy nem, ez az igazság. Nem lenne erény a hűség? Rendben akkor nem az. Honnan tudod, hogy nem kerestünk megoldást? Az csak a puszta tény, hogy nem találtunk, de kerestünk. Nem voltam egyszerű helyzetben akkor, és nem véletlenül nem vágtam bele a költözésbe. Legyen elég annyi, hogy nem egy okom volt rá, és ezt a párom tudta és megértette nem tudtunk mit tenni.

Nem egymással volt gondunk. Hogy akkor ő miért nem indult el? Nem akarta otthagyni a munkahelyét. Aztán egyre nehezebb lett neki ott megfelelni, de a mai napig ott van, ragaszkodik hozzá. Pedig sokat szenved miatta és én tudom, hogy ez is megviselte őt nem kicsit. Talán ez is benne van abban, ha elfáradt lelkileg.

"Ráadásul nálatok meg odáig sem jutottatok el,amikor a másik egy régi mackónadrágban flangál előttetek hétköznap este-pedig ha ilyenkor is csábítónak,kívánatosnak tartod a barátnődet,az az igazi szerelem."

Hétvégénken volt ilyen nekünk elég gyakran, és nem volt baj a vonzalommal. Ok nem 5 nap egy héten de 2 igen. Meg úgy is akadt, hogy 2-3 hetet tudtunk együtt lenni és minden nagyon szuper volt. Pici együttélés, tudom tudom nem az igazi, de egy kis ízelítőnek megtette. Jó volt.

Teljesen félreértettél szerintem. Itt nem arról van szó, hogy én mit áldoztam meg ő mit áldozott. Mi mind a ketten beleadtuk amit tudtunk és nem vártunk el semmi pluszt a másiktól. Le sem írtam, hogy mennyi mindent tettünk meg a másikért itt csupán az utazás volt a fő téma az elején. A másik meg, hogy én egy szóval nem mondtam, hogy nekem az egy áldozat, hogy nem kezdek mással.

Nekem ez természetes, így világos? Engem így neveltek. Az én számomra és neki is a hűség mindenek előtt való dolog. Ez nem áldozat, ez a normális ha szeretünk valakit. Annyit mondtam, hogy ha valaki távkapcsolatba van, akkor könnyebben el lehet csavarni a fejét ergo egy kicsit többet melózik azért, hogy hűséges maradjon. Ezt az tudja aki volt már távkapcsolatban.

Ha sértettség van bennem szerintem az sem elítélendő dolog, mert ugye én tudom, hogy működtek a dolgaink. Ő benne is lehet sértettség ez ebben a helyzetben normális.

Miért ne?

Talán az új pasi többet nyújt,mint a fórumindító!

Akkor ennyi.

Ha barátnőd összejön vele akkor ennyi volt.

De ha szereted akkor küzdj érte ésszerű keretek között.

Egyrészt fogalmad nincs arról, hogy én hogy viselkedtem a barátnőmmel az évek alatt mit tettem meg érte. Pár mondatból amit leírtam max annyit hámozhatsz ki, hogy mi volt ezekben a konkrét szituációkban. Másrészt én nem kimondottan őt okoltam mindenért leírtam, hogy nekem is van részem a dologban. A csókról meg annyit, hogy lehet én vagyok a hülye, de nem teszek meg ilyesmit addig amíg egy kapcsolatban benne vagyok, és az romlani kezd. Előbb lezárom vagy leülök megbeszélni a dolgokat. Tudom manapság ez nem divat.

Mi az hogy későn szólt? Az pontosan az, hogy amikor elkezdte érezni, hogy nincsenek rendben a dolgok nem ültünk le megbeszélni hanem csak akkor amikor már megvoltak az érzelmek a másik felé. Felőlem küldhette a jeleket ha mint itt írták is férfiként nem biztos, hogy felfogom. Ha emiatt hülye vagyok, akkor az vagyok. De én máshogy cselekedtem volna és ennyi.

Biztos, hogy ki van készülve hisz végig ott voltam mellette láttam min megy keresztül, és próbáltam segíteni neki támogatni őt miközben, de ugye én is rá voltam szorulva erre. Azt hogy a srác nem fog nyomulni nem hiszem, mert eléggé rá volt kattanva a barátnőm elmondása szerint.

Bár elvileg nem beszéltek neten legalábbis november óta, addig szerintem naponta is, mentek a becézgetések meg a flört, ezeket megtudtam tőle. Aztán megkértem őt, hogy akkor legyen szíves hanyagolja a srácot, ha rám/kettőnkre akar koncentrálni. De ezt nem tudom pontosan mi volt utána, elhittem, hogy nem beszélnek neten. S ugye a gond, hogy egy helyen dolgoznak arról se tudhatok többet. Megpróbáltam bízni benne ezek után is. Szóval ha más nem akkor nyomban felajánlja majd magát a srác mint támasz, mint barát aztán vár az alkalomra. Én biztos ezt tenném.

Ezt a harmadik feles dumát ne nagyon erőltesd, mert szinte nulla szerepe van a kapcsolatotok megszűnésében. Gondolom nem most ismerte meg a munkahelyén :) Mégis sok évi kollegiális kapcsolat után most jutott el idáig a dolog...én a helyedben inkább a csókért magamat okolnám, hogy basszus nem voltam elég kemény férfi ha más fel tudta kelteni az érdeklődését...nagyon gááááz ezért a barátnődet okolni.

Mi az hogy későn szólt??

Írod hogy csomószor volt szomorú. Gondolom fájt neki hogy magadtól, 33évesen nem esik le a tantusz. Ha szájbarágósan nem volt ehhez türelme, megint csak ne őt hibáztasd.

Kell a csaj??

Igen-> küzdj, összeköltözés, tervek

Nem-> nincs miről beszélni

Személy szerint én a tesze-tosza férfit nem kedvelem.

Szerintem tényleg lehet benne valami hogy kimerült, azért 6év baromi sok idő egy távkapcsolatban.

Ennyi idő alatt lényegében előrelépés nem történt, illetve ahogy írtad is még most sem lenne rá lehetőség, nehéz lenne megoldanotok az összeköltözést. Szerintem egyszerűen az hogy nem tudtatok közös életet élni valamint a munkahelyi nehézségek kettőssége játszott közre a kapcsolatotok romlásában.

Az hogy a srác megjelent, így hogy ki volt készülve a barátnőd nem meglepő. Képzeld csak el,te messze vagy, nem tudja, hogy van-e jövője a kapcsolatotoknak (ez azért ha belegondolsz nagyon borzasztó érzés lehetett neki) és valaki aki ott volt ismerte és szimpatikus volt neki elcsattant egy csók. A kapcsolatok többi idejében hűséges volt, tehát akkoriban minden rendben volt, gondolom bízott benne hogy hamarosan a távkapcsolat átvált normál kapcsolatra.

Ezek alapján szerintem nem a srác miatt szakított veled. Az hogy elfogadtad hogy barátként találkozik vele nagyon helyes döntés volt. Ha akar, akkor is találkozik vele ha neked nem tetszik illetve az még csak olaj lett volna a tűzre.

Az hogy tényleg vége, vagy csak átmeneti a szünet majd idővel kiderül.

Én próbálnám a helyedben, ha szereted és akarsz küzdeni érte felmutatni egy jó kis egzisztenciát, ami lehetővé teszi a közös jövőt.

Egyelőre szerintem a srác jégre van téve, eléggé ki lehet készülve..ha a srác normális nem fog nyomulni.

Az összeköltözés volt a célom természetesen ahogy írtam is róla. Erről már tavaly sokat beszéltünk és ő is ezt akarta, akkor még. Most végül is mindegy, hogy bűntudata volt e vagy sem. Én elmondtam neki, hogy amikor velem is volt mindig figyeltem arra, hogy még csak ne is nézzek úgy más nőre, hogy az neki rosszul essen. Előző barátja ilyesmivel sokszor megbántotta.

Odafigyeltem ezekre, hogy még véletlenül se érezze, hogy én bárki mással foglalkozom. Barátkozni sem barátkoztam lányokkal, pláne olyannal aki veszélyes lehetett volna. Tudom nem olyan szép a világ, hogy csak ezen múlik az ember hűsége, de becsapva érzem magam, mert én soha nem csaltam volna meg őt, pedig tehettem volna a távkapcsolat apropóján is. S nem hiszem, hogy jobban szerettem mint ő engem, ez nem ezen múlt.

Köszönöm a bíztatást és a jó tanácsokat neked is, sajnos most még jobban fáj ez mint, hogy azonnal alkalmazni tudjam.

Mi volt a terved a jövőre nézve?

Baratsaghoz nem kér engedélyt, a beleegyezesed a barátságba azért kellett, hogy a saját buntudatat enyhitse. Már ekkor kezdett megromlani a kapcsolatotok. Ezt egy benne elő személynek nehéz észrevenni, pláné tavkapcsolatban.

Azt kívánom neked, hogy amiket itt felsoroltunk, később is olvasd újra, anélkül, hogy a lányt mentegetnéd, csupán a tényeket nézve. Sokat tanulhatsz ezekből a külső meglatasokbol.

Nem szeretném hogy az jöjjön át, hogy mi sehová nem fejlődtünk az évek alatt, mert ez nem igaz. A jelek adása már más kérdés. Persze, hogy normális emberként én nem tilthatom meg, hogy barátkozzon. A baj azzal volt, hogy időközben kiderült, hogy ez a srác már régóta kiszemelte az én barátnőmet előtte. Aztén nyilván kapott az alkalmon és ráhajtott erősen.

Közben a párom végig csak sima barátként nézett rá. Aztán időközben kiderült, hogy sok mindenben hasonlítanak és milyen rendes ez a srác és sok bennük a közös pont, megértő vele stb. S ezt aztán nekem szépen elmondta utólag mikor már indultak az érzelmek felé. Gondolhatod mit éltem át.