Spirituális Kávéház (beszélgetés)
🌟 🕯️🍰🥂 🌟
Sík Sándor: Ketten a Mesterrel
Fehér fényben, fehér ruhában,
Egy férfi jár előttem egyre.
Vezet, vezet, kezem kezében,
Föl a magányos, nagy hegyekre.
Az emberarcok ködbe vesztek,
Ketten vagyunk a hegyeken.
Kézen fogva vezet a Mester,
S én követem.
Megláboltam a pusztaságot,
Homokviharos, sívó tengert.
Szürke porát szívemre szórta,
Szörnyű magánya majd hogy elnyelt.
De tikkadt lelkem felüdítve
A Mester arca járt velem.
Kezem meleg kezébe fogta,
S én követem.
Lehevertem illatos fűre
Oázisok mézes szelében,
Elálmodoztam rózsás felhőn,
Távol dalon, zsongó levélen.
De kezét homlokomra tette
S megnyitva álmodó szemem,
Előre mutatott a Mester,
S én követem.
Elértem a hegyek tövébe
S indultam fölfelé nyomában.
Dideregtem a szirti szélben,
A szikla megvérezte lábam.
Ha megálltam, szemembe nézett
És rám mosolygott csendesen.
S belém szállott a Mester lelke.
És követem.
Mikor az első csúcsra értem,
Verejtékes nap estelén,
Megkísértett a nagy Kísértő,
És egy világot tárt elém.
De a Mester szemembe nézett,
Szomorú szemmel, könnyesen,
S rajta kívül nem láttam semmit.
És követem.
Járok magányos hegytetőkön,
A magasságos szirthazában.
S egy férfi jár előttem egyre,
Fehér fényben, fehér ruhában.
Léptünk alatt meleg virágok
Serkednek a vad köveken.
Kézen fogva vezet a Mester,
S én követem.
❤️
Sajnos alapszinten is tönkre akarják tenni! Csak az a pár ember próbálja magas szinten tartani! Már eleve hibásan volt az emberiségbe kódolva! Az egyik legmagasabb rendű dolog, amit lealacsonyítottak, megvetettek és elferdítettek! A kiteljesedés egyik legfontosabb eszköze (és minősége), ha valaki nem szemlesütve közelíti meg a dolgot!
Istenkirály!!! Néhol már a Vörös Oroszlánnal vetekszik! A különbség az, hogy ez tényleg megtörtént események alapján íródott!
A "Mátrix" című film, OSHO szavaival!
Aki nem csak olvassa, de LÁTJA, ÉLI és TAPASZTALJA!
(Az már TUD valamit!)
"A szeretet csak egy törvényt ismer - önmagát."
"Ebben a világban csupán egyetlen boldogság van: önmagunk lenni."
"A szeretet, azt mondom, az egyik legönzőbb dolog a világon."
"Légy önző. A szeretet önző."
"Ha nem vagy önző, önzetlen sem lehetsz, ne feledd. Csak egy nagyon mélyen önző ember lehet önzetlen. De ezt először is meg kell érteni, mert első hallásra ellentmondásosnak tűnik."
"Csak akkor szerethetsz másokat, ha szeretni tudod önmagadat. De a társadalom elítéli az önszeretetet. Azt mondja, hogy önző és narcisztikus dolog."
"Olyan mértékben ítélik el az önszeretetet, mint semmi mást a világon. És elérték, hogy a tanításuk nagyon logikusnak tűnjön. Azt mondják: "Ha szereted magadat, egoista leszel; ha szereted magadat, narcisztikus leszel. Ez nem igaz. Az ember, aki szereti önmagát, rájön, hogy nincs benne ego. Ha úgy szeretsz másokat, hogy közben nem szereted önmagad, ha úgy próbálsz szeretni másokat, az ego akkor üti fel a fejét."
"Minden gyermek önmaga iránti hatalmas szeretettel születik. A társadalom pusztítja el ezt a szeretetet – elvégre, ha egy gyerek úgy nő fel, hogy önmagát szereti, ki fogja szeretni Jézus Krisztust? Ki fogja szeretni az elnököt? Ki fogja szeretni a szülőket? El kell téríteni a gyermek önmaga iránti szeretetét. Úgy kell nevelni, hogy szeretete mindig egy rajta kívül eső dologra irányuljon. Ez nagyon szerencsétlenné teszi az embert, mert amikor önmagadon kívül álló lényt szeretsz, legyen az az Isten, a pápa, az apád, a feleséged, a férjed, vagy a gyerekeid – akárki is a szeretet tárgya – függeni fogsz ettől a tárgytól. Saját szemedben másodrendűvé válsz, koldus leszel."
"Te császárként születtél, és mélységesen elégedett voltál önmagaddal. Az apád azonban azt akarja, hogy őt szeresd, az anyád azt kívánja, hogy őt szeresd. Mindenki körülötted szereteted tárgyává akar válni. Senki sem törődik azzal, hogy aki önmagát nem szereti, nem képes senki mást sem szeretni. Így egy őrült társadalom jön létre, ahol mindenki megpróbál valakit szeretni – és senki semmit nem tud a másiknak adni. A másiknak sincs mit adnia."
"Ha bízol önmagadban, akkor tudsz bízni másokban is, az emberekben, a létezésben. Viszont ha nem bízol önmagadban, akkor semmilyen más bizalom sem lehetséges. És a társadalom már a gyökereinél lerombolja a bizalmat. Nem engedi hogy higgy önmagadban. A bizalom minden egyéb típusára megtanít: a szülőkbe, az egyházba, az államba, az Istenbe, stb. vetett hitbe - de az alapot, amelyre ezek épülhetnének, teljesen megsemmisíti. És azután minden más bizalom hamis lesz, hamisnak kell lennie. Akkor minden más bizalom csak művirág. Nincsenek igazi gyökerei, amelyekből igazi virágok nőhetnének."
"Mindig a többieket figyeled, és a társadalom úgy rendezkedett be, hogy soha ne is gondolj saját lehetőségeidre. Az egész nyomorúságnak az az egyetlen oka, hogy nem vagy önmagad."
"Egyetlen hiba történt, és amíg azt rendbe nem hozod, addig tudatlan maradsz önmagadat illetően. Az történt, hogy kettéhasadtál. Elvesztetted a teljességedet. A társadalom egy kettéosztott épületet csinált belőled - önmagaddal állított szembe."
"A stratégia tehát igen egyszerű: pusztítsd el az ember önmaga iránti természetes szeretetét. Ekkor annyira értéktelenné válik önmaga előtt, hogy bármire képes lesz egy kitüntetésért, hogy legalább egy kicsit értékesnek érezhesse magát, hogy átélhesse: azért ő is valaki. Látod a színes sávokat a tábornok ruháján? Miféle marhaság ez? Minél jobban pusztítja magát, annál több sávja lesz."
"A dolog módszertana egyszerű - a lényeg csupán az, hogy önmagad ellen fordítsanak."
"A társadalom által támogatott rész és a társadalom által elnyomott rész között feszültség van, konfliktus - állandó belső konfliktus. Így vagy önmagad ellen, és ez a neurózis. Senki nem önmagáért van; mindenki maga ellen van. Az ember maga ellen van. Így nevel, így szabályoz a társadalom."
"Azért van benned feszültség, mert álarcok mögött élsz: erőszakos vagy és erőszakmentesnek kell lenned; dühös vagy és nem szabad dühösnek lenned; tele vagy szexuális vággyal és nem érezhetsz ilyet. Ez hozza létre a feszültséget, ez hozza létre a szorongást. És ez a szenvedés – az egész szenvedés. Olyannak kell lenned, amilyen nem vagy, ezért elkerülhetetlenül egy állandó, mély szorongás kerít hatalmába. Ez az "olyannak kell lenned, amilyen nem vagy" az összes életenergiádat feszültségekben, konfliktusokban tünteti el és hordja szét. Valójában sosem mással van konfliktusod. Mindig önmagaddal. Ezért arra helyezem a hangsúlyt, hogy fogadd el magadat. És csak akkor tudod elfogadni magadat, amikor tudatában vagy a viselkedésednek."
"Az ember beteg és patologikus, mert a társadalom számtalan módon megnyomorítja. Nem engedi, hogy totálisan szeress, nem engedi, hogy dühös légy; nem engedi, hogy önmagad légy. Ezer és egy korlátozást kényszerít rád."
"Az emberiség neurotikus. A saját hazugságait szenvedi. Mégis mindenki azt gondolja, hogy ezek igazságok."
"Azok, akiket az emberek gonosznak tartanak, sosem annyira rosszak, mint a társadalom úgynevezett jó emberei."
"A gyönyörű emberek veszélyesek. Megengedhetik maguknak hogy harcoljanak."
"Az intelligens ember a saját feje szerint gondolkodik; elkezd egyénné válni. Saját életet kezd élni, saját életmódja lesz, a maga sajátos módján kezd látni, létezni, fejlődni. Nem része többé a tömegnek - nem tud része lenni. Maga mögött kell hagynia a tömeget, csak akkor képes a fejlődésre. A tömeg pedig megsértődik; nem akarja, hogy bárki több legyen az "átlagembernél" - intelligensebb, egyénibb, éberebb, kivonja magát a tömegpszichológiából."
"A világ az egyéniségek ellen van. Megakadályoz abban, hogy egyszerűen természetes önmagad légy."
"A buddhákat mindig is félreértették, és mindig is félre fogják értelmezni. Ez természetes és elkerülhetetlen, mivel az általuk beszélt nyelv, a napsütötte csúcsok nyelve nem azonos a tudatlanságnak a sötét völgyekben használt nyelvével. A hajnal nyelve nem azonos az éjszaka nyelvével."
"Egy bölcsnek bölcsnek kell lennie. De ha valóban bölcs vagy, akkor nagyon ritkán történik meg, hogy szélesebb körben is elfogadnak. A bölcseket általában megölik, keresztre feszítik, megmérgezik. Az ostobákat pedig imádattal tisztelik. Az ostoba emberek egyszerűen a társadalmat követik."
"A tudatlan embert könnyű megérteni. Beleillik a társadalomba; vannak adott értékek és ismérvek, amelyekkel megítélhető. De évekbe telik, míg a társadalom értékelni tud egy zsenit."
"Minden jutalmunk a hamis embereké. Ha valaki ártatlan, nem adunk neki semmilyen jutalmat, semmi tiszteletet nem tanúsítunk iránta. Az ártatlan kárhozott, szinte egy kalap alá vesszük a bűnözőkkel. Az ártatlant bolondnak véljük, a ravaszkodót tartjuk értelmesnek. A hamisságot fogadjuk el, a hazug ember illik a hazug társadalomba."
"Elítélnek, mert a világ kifelé forduló, extrovertált emberekből áll. Téged befelé fordulónak, introvertáltnak neveznek, és azt mondják neked, hogy az introverzió nem más, mint egyfajta perverzió, és hogy önző vagy, hogy narcisztikus vagy, hogy csak a saját örömöd érdekel, hogy másokkal is kellene törődnöd, hogy úgy kellene élned, mint mindenki más, hogy csatlakoznod kellene a tömeghez. És persze ők sokan vannak, te pedig egyedül."
"Ha valaki boldog, ünnepel, örvendezik, akkor féltékenységet érzel, nem érzed jól magad. Nagyon nehéz szimpátiát érezni egy boldog ember iránt. Nagyon nehéz jól érezni magad csak azért, mert valaki boldog; jobban érzed magad, amikor valaki boldogtalan. Mert ilyenkor legalább azt gondolhatod, van nálad is boldogtalanabb, és segítő kezet nyújthatsz neki; kimutathatod szimpátiádat."
"Ha sokan vannak, az emberek jól érzik magukat. A nagy tömeg közepén az emberek úgy érzik, igazuk van, nem tévedhetnek, hiszen millióan vannak mellettük. De ha egyedül maradnak, kétségeik támadnak: "Senki sincs velem. Mi a biztosíték arra, hogy igazam van?"
"Rá kell döbbenned, bármilyen fájdalmasnak tűnjön is kezdetben, hogy: "Egyedül vagyok, és egy furcsa világban vagyok" - ez a felismerés az elején nagyon fájdalmas. Egyszerre foszt meg minden illúziódtól, amelyek hatalmas vigaszt jelentettek számodra. De ha egyszer szembe mersz nézni a valósággal, a fájdalom szertefoszlik. És a fájdalom mögül előbújik a világ legeslegnagyobb áldása: megtudod ki vagy."
"Ha belülre kerülsz ebben a világban, elvesztél. A világi emberek azok, akik belül vannak; egy buddha szükségszerűen kívülálló. Minden buddha kívülálló. Álljon bár a tömeg közepén, akkor is kívülálló marad. Legyen akár a piacon, valójában nincs ott. Még ha kapcsolódik is, megőrzi különállását. Van egyfajta finom távolság, amely sosem hagyja el. És ez a távolság szabadság, ez a távolság szárnyaló öröm, ez a távolság a te saját tered."
"Teljesen mindegy, hogy milyen indokkal, a lényeg csak az, hogy az összehasonlítás eredményeképpen te mindig egy felsőbbrendű szerepbe kerülj, és a másikat alsóbbrendűvé alacsonyítsd. Ez az ego stratégiája."
"Az emberek egy saját maguk teremtette, mentális világban élnek. Az ego a középpontja a világuknak, a hamis világuknak - nevezd májának, "illúziónak" -, és az ego köré egy világot teremtenek... ami senki másnak nem a világa. Csupán ők élnek abban a világban."
"Az ego nagyon álnok. Mindig azt hallja, amit hallani akar. Azt interpretálja, amit interpretálni akar, sosem látja meg magát a tényt."
"Ez egy kölcsönös egyezség. És mindannyian illúziókban ringatjátok magatokat. Te az ő illúzióikat támogatod, ők pedig a te illúzióidat támogatják. Partnerek vagytok ugyanabban a hallucinációs üzletben."
"Az ego csaknem részeg állapotban tart. Nem tudod, ki vagy, mert abban hiszel, amit mások mondanak rólad. És nem tudod, kik a többiek, mert abban hiszel, amit mások mondanak a többiekről. Ebben a színlelt, illuzórikus világban élünk."
"Az egón keresztül a társadalom kontrollál téged. Egy bizonyos módon kell viselkedned, mert a társadalom csak akkor fogad el. Egy bizonyos módon kell járnod, egy bizonyos módon kell nevetned, követned kell bizonyos szokásokat, erkölcsöt, előírásokat. Csak ekkor fogad el a társadalom. És ha nem fogad el, az egód reszketni fog. És amikor reszket az egód, nem tudod, hogy hol vagy és ki vagy. Mert másoktól kaptad azt."
"Az a hamis középpont másoktól függ, ezért mindig azt nézed, mit mondanak rólad az emberek. És mindig másokat követsz, mindig őket próbálod kielégíteni. Mindig tiszteletre méltó próbálsz lenni, mindig az egódat igyekszel díszítgetni. Ez öngyilkosság. Ahelyett, hogy azon bosszankodsz, mit mondanak mások, inkább el kellene kezdened befelé nézni, önmagadba. A valódi én megismerése nem ilyen olcsó. De az emberek mindig az olcsó dolgok után sóvárognak."
"Az ego mindig reszket, mindig táplálékot keres, amit valakinek méltányolnia kell. Ezért keresed folyton a figyelmet."
"Az emberek szeretnek tömegben lenni, mert a tömegben elfelejted alsóbbrendűségi komplexusod."
"Sigmund Freud azt mondta, ha úgy döntünk, hogy huszonnégy órán át a Föld minden lakója igazat mond, csakis igazat, akkor minden barátság meg fog szakadni. Minden szerelmi viszony felbomlik, minden házasság eltűnik a lefolyóban."
"Az emberek annyira a külsőben, annyira felszínesen élnek, hogy egy pillanatra sem tudnak csöndben ülni; most ez a legnehezebb dolog a világon."
"A cselekvésben elmenekülsz önmagadtól - az egy drog. A cselekvésben megfeledkezel önmagadról, és amikor megfeledkezel önmagadról, nincs nyugtalanság, nincs harag, nincs szorongás. Ezért van szükséged arra, hogy szüntelenül aktív légy, ezt vagy azt csinálj, hogy sose kerülj olyan állapotba, amikor a nem-cselekvés kivirágzik benned."
"Sokévi állandó utazgatásaim lehetőséget adtak arra, hogy megfigyeljem az embereket anélkül, hogy észrevegyék. Néha csak egyetlen utassal voltam a fülkében, aki ilyenkor általában minden erejét latba vetve próbált beszélgetésbe elegyedni velem. Mivel én kizárólag igennel és nemmel feleltem, egy idő után feladta. Akkor csak figyeltem. Csodálatos élmény, minden költség nélkül. Néztem ahogy kinyitja a táskáját – láttam, hogy semmit nem csinál –, belenéz, aztán becsukja. Aztán kinyitja az ablakot, majd becsukja. Ezután újra belenéz az újságba, cigarettára gyújt, majd megint kinyitja a táskáját, átrendezi… megy és kinyitja az ablakot, kinéz… Mit csinál? És miért? Belül remeg benne valami; egy lázas elmeállapot, egy belső kényszer. Csinálnia kell valamit, különben ő maga vész el. Minden bizonnyal tevékeny ember volt egész életében, most itt egy pillanat, hogy kikapcsoljon – de ő nem tud kikapcsolni, a jó öreg szokás vele marad."
"Mindenki saját maga elől menekül. És ezt a menekülést nevezik az emberek úgy, hogy "jól érezzük magunkat".
"Úgy viselkedsz, mint a strucc. Látva az ellenséget, látva az életveszélyt, a strucc homokba dugja a fejét. Ám fejed homokba rejtésével, szemed lehunyásával nem tudod eltüntetni az ellenséget. A strucc valójában még sebezhetőbbé válik ellenfele számára."
"Ezért vannak elfojtások az emberekben. Nem tudják elfogadni a dolgokat, ezért az egyetlen megoldás elfelejteni őket, és bedugni a sötétbe. Akkor minden rendben van, úgy érzed, nincs probléma."
"Figyeld csak meg az embereket és figyeld meg önmagad, és meglepetten fogod tapasztalni, mennyire öntudatlanok vagyunk, mennyire be vagyunk rúgva. Mennyire figyelmetlenek vagyunk! Mi nem halljuk, amit mondanak nekünk, nem látjuk, amit nézünk. Köd van a szemünk előtt, agyunkban káosz van, lényünkből hiányzik a fény. Nem működik a felfogóképességünk, nem érzékeljük a világot magunk körül."
"A Nyugat őrületbe kergeti saját magát. A nyugati civilizáció problémája a túl sok cselekvés, a bizalmatlanság, a túlzott függés önmagától, a "meg kell tennem mindent", az "egyedül vagyok", "a Létezés kicsit sem törődik velem". Ez természetesen szorongást szül, és a szorongásból túl sok lesz, elviselhetetlenné válik. Mindenféle neurózist, pszichózist okoz; az emberek folyton a peremen egyensúlyoznak, feszültek, idegesek. Gyilkos, őrjítő."
"Az elmeállapotot csak a túlélés érdekli. Az ego folyton a túlélés után sóvárog; az elme minden lehetséges módon biztonságban akar lenni, és mivel ennyire rögeszméjévé vált biztonság, megnyomorít, megbénít."
"Azért vannak háborúk, mert az emberekben mélységes halálvágy van. Ölni akarsz, és meg akarod öletni magad. Az élet egy akkora teher, hogy az öngyilkosság tűnik az egyetlen megoldásnak. És csak azért, mert eddig nem lettél öngyilkos, nehogy azt hidd, hogy te egy nagy életimádó vagy. Nem, nem erről van szó. Egyszerűen csak félsz. Nem vagy igazi életimádó, mert aki igazán szereti az életet, az szakadatlanul a tudat magasságai felé igyekszik - minél magasabb csúcsokra érkezel, annál több életre lelsz."
"Ti azt hiszitek, hogy akkor van értelme az életeteknek, ha egótok csúcsán éltek."
"Az élet bizonytalan - ez azt jelenti, hogy az élet szabad! Ha biztonság van, akkor rabság van; ha minden biztos, akkor nincs szabadság. Ha a holnap le van fixálva, akkor biztonság van, de nincs szabadság. Akkor olyan vagy, mint egy robot. Akkor teljesítened kell bizonyos dolgokat, amelyek el vannak rendelve. A holnap azonban attól szép, hogy a holnap a teljes szabadság. Senki sem tudja, mi fog történni; hogy fogsz -e lélegezni, hogy életben leszel -e egyáltalán - senki sem tudja. Ez benne a szép: minden csupa káosz, kihívás, és minden lehetőségként létezik."
"Az ego nem képes a boldogságra a jelenben. Nem is létezhet a jelenben: csak a jövőben és a múltban van helye - vagyis a nem létező tartományokban. A múlt már nincs, a jövő pedig még nincs. Voltaképp egyik sem létezik. Az ego tehát kizárólag a nem létező tartományokban létezhet, hiszen ő maga is nem-létező. Ha magadba pillantasz most, ebben a pillanatban, nem látsz egót - csakis a csendes boldogságot, a tiszta ürességet."
"Aki még nem szeretett és nem szenvedett, az sosem válhat keresővé - egyszerűen lehetetlen, mert nem dolgoztak meg érte, még nem érettek rá."
"A valódi vallás minden illúzió darabokra zúzása. Jelentése: elégedetlenségben élni, mély szenvedésben, szörnyű fájdalomban, és a valódi dolgok után kutatni. Nagy fájdalommal övezett út, és kevesen járják, mert az emberek már elindulni sem tudnak rajta. Legelőször is képtelenek elfogadni az élet fájdalmát - pedig az a fájdalom minden fejlődés forrása. Meglátni minden meztelen igazságát - nem elkerülni, nem menekülni, keresztül-kasul végignézni -, ez az intelligencia kezdete, a figyelem kezdete, a tudatosság kezdete."
"Vállald a felelősséget. Légy te a felelős, mert akkor lehet tenni valamit. Csak önmagaddal tehetsz valamit. Senki mást nem változtathatsz meg ezen a világon, csak saját magadat változtathatod meg. Ez az egyetlen lehetséges forradalom. Az egyetlen lehetséges átalakulás a sajátunk. Ez azonban csak akkor következhet be, ha érezzük saját felelősségünket."
"Van tanító. Mindig léteztek tanítók. A világon sosem volt hiány tanítókból; mindig tanítványokból volt hiány. Azonban egyetlen tanító sem tehet semmit, ha nincs senki, aki átadná magát."
"Kétfajta élet létezik: félelem-orientált és szeretet-orientált."
"A szív útja a bátorság útja."
"A bátorság azt jelenti, hogy minden félelmünk ellenére nekivágunk az ismeretlennek. A bátorság nem azonos a félelemnélküliséggel. Félelem nélkülivé akkor leszel, ha egyre bátrabbá és bátrabbá válsz. Ez a bátorság legvégső élménye: a félelemnélküliség a tökéletes bátorság ajándéka. Kezdetben azonban nincs nagy különbség a gyáva és a bátor ember között. Az egyetlen eltérés abban mutatkozik, hogy a gyáva a félelmeire hallgat, és azokat követi, míg a bátor nem törődik az aggodalmaival, hanem egyenesen előrehalad. A bátor ember minden félelme ellenére nekivág az ismeretlennek. Tisztában van a félelmeivel, tudja, hogy ott vannak vele."
"Előbb-utóbb döntened kell. Azt kell mondanod: - Bármi legyen is az ára, önmagam akarok lenni. Elítélve, tekintélyvesztetten - minden rendben van, de nem akarom többé másnak színlelni magam."
"Az egész világ beszélhet ellened, de ha te megismerted, ha felismerted önmagad, akkor semmi sem zavarhat meg. Jézust az egész világ őrültnek tartotta."
/OSHO/
Nagyon kemény szavak "madárperspektívából", de egy jó pár évet aludni kell még erre!
Az "átmeneti idők" (amiben vagyunk) arra szolgál, hogy átmenjen az emberiség a rostán!
Nem a pénzért és a hatalomért megy a harc, hanem az emberi lelkekért! A Gonosz azért harcol, hogy minél több ember elbukjon! A Jó azért harcol, hogy minél több ember megmeneküljön!
Ki fog győzni? Az ÉBERSÉG!
"Csak azt szabad csinálni, ami előrefelé visz, ami felemel! Ami nem, azt abba kell tudni hagyni!"
/Partl Viktória/
"Hogyha többen tudatosodnánk és magasabb rezgésszintet képviselnénk vagy többen lennénk, akkor ez az egész világvége is más lenne, más forgatókönyv szerint működne!"
/Partl Viktória/
"Később már nem lesz kérdés, hogy mi az igazság, mert onnantól kezdve hogyha az ember egy bizonyos tudatossági szintet elér, akkor már nem keveri össze az egónak a szavait az igazsággal."
/Partl Viktória/
"Amikor egy víz nyugodt, akkor minden rendben van vele, de hogyha kell, akkor hullámos is tud lenni! Amikor már nincs rá szükség, akkor megint nyugodt lesz!" 🙂
/Partl Viktória/
További ajánlott fórumok:
- Akik csalódtak Istenben, Sátánba, Angyalokban, Démonokban, ezotériában, spiritualizmusban, stb...
- Hogyan léphetnék a spiritualitás útjára?
- A mindennapok materiális szemlélete szerinted kizárja a spiritualitást?
- Hogyan hozzuk felszínre a bennünk lévő rejtett spiritualitást?
- Az önmegismerésről, a világ megimeréséről útkeresésről, akár spirituális értelemben is, szóló filmeket keresnék. Tudnátok mondani?
- Léleklátó, spiritualitás..mi a véleményetek?