SÓGORNŐK a nagyító alatt (beszélgetős fórum)
Sziasztok!
Látom már régi a fórum, de hátha olvassa még valaki. A tesóm feleségével nem vagyunk barátnők, de van közöttünk egy normális viszony. Születésnapokon, családi ünnepeken stb. el vagyunk egymással. Sógorom feleségével már évek óta nem találom a hangot. Bármit teszek vagy mondok sajátosan értelmezi a dolgokat és természetesen az ő meglátása alapján minden az én hibám. Évek óta rájöttem, hogy minden abból fakad, hogy ő elégedetlen a saját életével. De kérdem én, hogy ez miért az én hibám? Ha boldogtalan, akkor változtasson. Az elmúlt években annyira megromlott a viszonyunk, hogy a köszönésen kívül nem is beszélgetünk. Ennek az az oka, hogy a legutóbbi hogy vagytok-ból is balhé lett, mert a sógornőm teljesen kiforgatta a szavaimat. Beszélni próbáltam vele, de a dolog esélytelen. Ha fehéret mondok, ő ezt feketének értelmezi. Történt a családjában egy sajnálatos esemény és most kitalálta, hogy a legkisebb gyermekére igazán vigyázhatnék amíg ők a hivatalos eseményen részt vesznek. A gyermek 3 éves, mivel évente 1-szer találkozunk kb. nincs velünk kapcsolata, nem ismer bennünket. És természetesen nem engem hívott fel telefonon, hanem a sógorom hívta fel a férjemet, hogy ők erre gondoltak. Őszintén szólva nemet kellene mondanom. A férjemet és anyósomékat is szeretem, miattuk gondolkozom a válaszon. Számomra hihetetlen, hogy mennyire pofátlanok az emberek. Szerintetek?
:)
:(
Sógornő - utálom, utálom, utálom, elképzelhetetlenül ki nem állhatom, a hátamon feláll a szőr, ha csak a nevét hallom, ha meg jönnek hozzánk, hát szavakat sem találok az érzésre.
Megismertem, azonnal látszott, hogy nem vagyunk egy hullámhosszon. De ettől még nem kellene ilyen viszonyban lennünk.
Eljönnek, nem segít semmit, meg sem kérdezi segíthet-e, esznek, annyit nem mond, hogy köszi, majd mehetek mosogatni, természetesen itt sem segít, du. elmennek. Közben végig kellemes megjegyzéseket tesz, célozgat, fintorog, ha mások is vannak, akkor eszméletlenül megjátssza magát!
A tegnapi nap, Húsvét, vendégek hada, természetesen ők is jöttek. Hát amit levágott... de a családi béke érdekében nem szólok semmit, elnézem amit és ahogy csinál, közben magamban nevetek, hogy hogy lehet valaki ennyire ostoba és kétszínű.
Jah, ő még soha nem hívott meg magukhoz, sokat nem büfiztünk attól, amit ő főzött nekünk! De itt tud fintorogni mindenre. Ez nem tetszik, az nem tetszik. Azt se tudom mit főzzek, hogy ő is megegye, mert ezt se szereti, azt se. Mindig csinálok neki rántott szeletet k. pürével, mert ezt biztos szereti. Ha valamiért nem felel meg, amit csináltam, akkor tudjon mást választani.
És annyit nem mond a külön odafigyelésre, hogy köszi, vagy valami. Mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne...
Na és a felsőbbrendű viselkedése, ahogy mindenkit magán és a családján kívül parasztnak néz és még ki is mondja. Mitől kevesebb egy másik ember, mint ő? Tudom, hogy lenéz engem és a családom is, rólunk a férjemmel nem is beszélve. De nálunk zabálni az jó. A szüleit berakta öregek otthonába, pedig mindenüket neki adták. És most ott várják a halált, rájuk se néz. Ocsmány egy nő.
Nagyon jó érzés, hogy leírhattam. Köszi ennek az oldalnak. A sógorom már csak a gyerek után jött rá, hogy milyen nőt vett el, addig sikerült jól megjátszania magát.
1-szer nem bírtam tovább, összevesztünk, csak nézett, hogy hogy kikeltem magamból. Mivel semmi értelme nem volt, meg se hallotta, ezért utána megfogadtam soha többé nem keveredek vele ilyen helyzetbe. Mindig a gyerek kedvenc meséjének egyik mondata van bennem: "Jönnek, esznek, elmennek, jönnek, esznek, elmennek!" (Zé a hangya)
Én is irigylem azokat, akik jó messze laknak az utált személytől!
Kiadtam, végre, sokkal jobban vagyok :-)
Utolsó mondatként: Anyósommal nagyon-nagyon jó a viszonyunk, teljesen a lányaként kezel és én is Anyukámként szeretem őt. Másnak is csak ilyen Anyóst tudok kívánni!
De a sógornőmet akkor is utálom! ;-)
A kedvenc sógornőm a férjem húga.Addig nem volt gond, amíg a gyereke apjával élt,szegényen,de én és a férjem mindig segítettünk rajta, az utolsómat is oda adtam neki,legyen az bármi!Ruha,pénz stb....de amikor elhagyta gyermeke apját és az üzlettársamat és legjobb barátomat egy személyben elcsábította az élettársától-egyszerre minden megváltozott!
A sógornőm huszonéves, az elcsábított férfi negyvenes :) természetesen jómódú :) ekkor megváltozott minden!Az üzletnek,barátságnak vége- a sógornőm meg felsőbbrendűnek érezte magát.
Ez odáig fajult,hogy minden kapcsolatot megszakítottunk velük- amit természetesen anyósomék nem értenek meg,hisz ők úgy látják,én szakítom el a pici fiúkat (férjemet) a saját családjától :) nem kell,hogy hálásak legyenek,hogy a kicsi lányuknak az én baráti körömből pasit szerezve jobb élete lett- (hisz az ő körében ilyen emberek soha nem fordulnak meg) de jó lenne,ha nem is foglalkoznának velem egyfolytában!
Ez odáig fajult,hogy már a férjem se tartja nagyon a kapcsolatot a szüleivel. Vajon miért? Én meg pláne nem :) a sors íróniája,hogy anyósék mellett lakunk :D így folyton látom mikor téved haza a kedvenc sógornőm a "jóképű" viszont dúsgazdag férjecskéjével :) és az előző kapcsolatából lévő gyermekével- (akinek megjegyzem,már 2 hét után apának kellett szólítania az újdonsült embert)
Biztos bennem van a hiba :) túldramatizálok mindent- és túl sértődékeny is vagyok :) a harag rossz tanácsadó és tudni kell megbocsájtani :) egy utolsó lehetőséget adni, mert az mindig jár :) és ha beléd rúgnak, meg kell köszönni :)
Egy igazi kígyó a tesómat sajnálom, hogy nemlát.
De a családban mindenkinek ez a véleménye a drágám is útálja.
Sziasztok !
Ez egy igen jó téma, lehet kibeszlni ?