Főoldal » Fórumok » Lélek & Szerelem fórumok » SÓGORNŐK a nagyító alatt fórum

SÓGORNŐK a nagyító alatt (beszélgetés)


1 2 3
2019. okt. 19. 10:35

Sziasztok!

Látom már régi a fórum, de hátha olvassa még valaki. A tesóm feleségével nem vagyunk barátnők, de van közöttünk egy normális viszony. Születésnapokon, családi ünnepeken stb. el vagyunk egymással. Sógorom feleségével már évek óta nem találom a hangot. Bármit teszek vagy mondok sajátosan értelmezi a dolgokat és természetesen az ő meglátása alapján minden az én hibám. Évek óta rájöttem, hogy minden abból fakad, hogy ő elégedetlen a saját életével. De kérdem én, hogy ez miért az én hibám? Ha boldogtalan, akkor változtasson. Az elmúlt években annyira megromlott a viszonyunk, hogy a köszönésen kívül nem is beszélgetünk. Ennek az az oka, hogy a legutóbbi hogy vagytok-ból is balhé lett, mert a sógornőm teljesen kiforgatta a szavaimat. Beszélni próbáltam vele, de a dolog esélytelen. Ha fehéret mondok, ő ezt feketének értelmezi. Történt a családjában egy sajnálatos esemény és most kitalálta, hogy a legkisebb gyermekére igazán vigyázhatnék amíg ők a hivatalos eseményen részt vesznek. A gyermek 3 éves, mivel évente 1-szer találkozunk kb. nincs velünk kapcsolata, nem ismer bennünket. És természetesen nem engem hívott fel telefonon, hanem a sógorom hívta fel a férjemet, hogy ők erre gondoltak. Őszintén szólva nemet kellene mondanom. A férjemet és anyósomékat is szeretem, miattuk gondolkozom a válaszon. Számomra hihetetlen, hogy mennyire pofátlanok az emberek. Szerintetek?

2014. ápr. 1. 14:37

:)

:(

76. Picura (válaszként erre: 75. - Timez)
2013. júl. 27. 13:58
Szia Timez, és mindenki. A helyzet nem változott. 2 hónapig nem tettem le a lábam a páromékhoz, de a kedvesemnek bedurrant az agya, és nem tűrte szó nélkül tovább, hogy kihúzom magam a családjából. Aztán anyósom végre elzavarta azt a cafkát( sógornőm) a házból a párom öccsével együtt a lustaságuk miatt. Végre nyugalom volt, de a múlt héten visszasírták magukat. Anyósom meg a gyerekét nézve visszaengedte őket, és megint kezdődik minden elölről. Sőt most már idehordja a húgát is. Kiújult a gyomorfekélyem az idegtől. Egyszerűen nem tudom kezelni a helyzetet...
75. timez (válaszként erre: 72. - Picura)
2013. júl. 20. 12:20
en megertelek
74. timez
2013. júl. 20. 12:19
az en kedves sogornom egy igazi ketszinu vipera eleinte nagyon kedves olvadt el amikor talalkoztunk mostanra annyi minden osszegyult hogy ha a sogornomek anyosomeknal vannk akkor en nem megyek ez igy megy februar vegetol
2013. márc. 22. 09:10
Nekem is elegem van belöle. Utoljára tavaly nyáron láttam, nem is hiányzik. Egy hazudozós, utolsó paraszt szemétláda, vetitögép, kiabálós (szerinte olaszos). Csak az a gond, hogy a tesómat sem láttam, de öt már egy éve nem. Öt sem fogom látni.
72. Picura
2013. márc. 14. 20:44
Sziasztok. Én már nem is tudom,kinek tudnám elmondani, és hogy azt a rengeteg keserűséget, meg dühöt ami felgyűlt bennem a sógornőim miatt. Egyszerűen tarthatatlanná vált számomra a helyzet. Annyi a lényege az egésznek, hogy mind a kettő egy élősködő parazita. Anyósomékat hülyének nézik, kihasználják a párommal együtt. És Én tehetetlen vagyok, mert hiába balhézok, mondom a magamét. A párom egyszerűen nem hajlandó rácsapni az asztalra, hogy elég volt. Pedig Ő is látja. Mostmár ott tartok, hogy nem is akarok lemenni a párommal mikor hazamegy mert nem bírom elviselni a képüket. Pedig Én nem vagyok gyűlölködő típus. Megpróbáltam elnéző lenni, türelmes lenni. Amikor ez már nem ment akkor átnézni rajta/ rajtuk, de nem megy tovább. Egyszerűen elértem a tűréshatárt. Mit tehetnék, hogy javuljon a helyzet?
71. vvicus
2010. ápr. 5. 11:01
Én nagyon szeretem az "eredeti" sógornőmet, a bátyám feleségét. Az "új szerzemények", férjem fívéreinek feleségei, hát velük két szónál többet nem tudok beszélgetni, az is annyi: Szia, hogy vagy? Pedig próbálkoztam, de már nem érdekel...:-)
70. anan28
2010. ápr. 5. 09:42

Sógornő - utálom, utálom, utálom, elképzelhetetlenül ki nem állhatom, a hátamon feláll a szőr, ha csak a nevét hallom, ha meg jönnek hozzánk, hát szavakat sem találok az érzésre.


Megismertem, azonnal látszott, hogy nem vagyunk egy hullámhosszon. De ettől még nem kellene ilyen viszonyban lennünk.


Eljönnek, nem segít semmit, meg sem kérdezi segíthet-e, esznek, annyit nem mond, hogy köszi, majd mehetek mosogatni, természetesen itt sem segít, du. elmennek. Közben végig kellemes megjegyzéseket tesz, célozgat, fintorog, ha mások is vannak, akkor eszméletlenül megjátssza magát!


A tegnapi nap, Húsvét, vendégek hada, természetesen ők is jöttek. Hát amit levágott... de a családi béke érdekében nem szólok semmit, elnézem amit és ahogy csinál, közben magamban nevetek, hogy hogy lehet valaki ennyire ostoba és kétszínű.

Jah, ő még soha nem hívott meg magukhoz, sokat nem büfiztünk attól, amit ő főzött nekünk! De itt tud fintorogni mindenre. Ez nem tetszik, az nem tetszik. Azt se tudom mit főzzek, hogy ő is megegye, mert ezt se szereti, azt se. Mindig csinálok neki rántott szeletet k. pürével, mert ezt biztos szereti. Ha valamiért nem felel meg, amit csináltam, akkor tudjon mást választani.

És annyit nem mond a külön odafigyelésre, hogy köszi, vagy valami. Mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne...

Na és a felsőbbrendű viselkedése, ahogy mindenkit magán és a családján kívül parasztnak néz és még ki is mondja. Mitől kevesebb egy másik ember, mint ő? Tudom, hogy lenéz engem és a családom is, rólunk a férjemmel nem is beszélve. De nálunk zabálni az jó. A szüleit berakta öregek otthonába, pedig mindenüket neki adták. És most ott várják a halált, rájuk se néz. Ocsmány egy nő.


Nagyon jó érzés, hogy leírhattam. Köszi ennek az oldalnak. A sógorom már csak a gyerek után jött rá, hogy milyen nőt vett el, addig sikerült jól megjátszania magát.

1-szer nem bírtam tovább, összevesztünk, csak nézett, hogy hogy kikeltem magamból. Mivel semmi értelme nem volt, meg se hallotta, ezért utána megfogadtam soha többé nem keveredek vele ilyen helyzetbe. Mindig a gyerek kedvenc meséjének egyik mondata van bennem: "Jönnek, esznek, elmennek, jönnek, esznek, elmennek!" (Zé a hangya)


Én is irigylem azokat, akik jó messze laknak az utált személytől!


Kiadtam, végre, sokkal jobban vagyok :-)

Utolsó mondatként: Anyósommal nagyon-nagyon jó a viszonyunk, teljesen a lányaként kezel és én is Anyukámként szeretem őt. Másnak is csak ilyen Anyóst tudok kívánni!

De a sógornőmet akkor is utálom! ;-)

69. Anett.
2009. ápr. 4. 10:57
Sziasztok! Nekem is gondjaim vannak a sógornőmmel, és nem tudom, hogyan oldjam meg a problémákat, amik újból és újból felmerülnek. Nem bírja elviselni, ha nem az elképzelései szerint élünk, gondolkodunk... Szélsőséges eset. Szívesen ad, de ha veszekedésre kerül a sor, felhánytorgatja, számon kéri és egyenesen megszégyenít általa, ha nem fogadom el, nos akkor megint csak én vagyok az alávaló. Azt, hogy ha esetleg fordított esetben mi sietünk a segítségére, pillanatok alatt elfelejti...Minden alkalmat megragad, hogy bántson, és nem érti, miért kerülöm a társaságát. Az állandó konfliktus helyzetek éltetik, és ha nincs rá indok, hát kreál egyet. Amit addig addig súgdos mindenki fülébe, míg az egész család meg nem sérül érzelmileg. Még azokat sem kímélve, akiket szeret. Jelen pillanatban is pocskondiáz bennünket, az egyetlen gond, hogy mivel babát vár, nem olvasok be neki (legalább is nem úgy, mint ahogy azt szeretném). Mert annyira fel tudja hergelni magát, hogy már-már féltem a baba egészségét! Rendszerint a párom miatt újra és újra tiszta lappal próbálok felé fordulni. Így ismételten lenyelem a békát, de már attól tartok, több hely nem maradt a torkomban. Legszívesebben elfordulnék tőle, ne is lássam soha többé. Mit gondoltok, lehet az ember ennyire önző, vagy a párja miatt vállalni kell az állandó megaláztatást, és problémákat. Nem tudom mit tegyek.
68. lissa20 (válaszként erre: 56. - Ab4b6bc17d)
2009. márc. 28. 15:00
Jó neked hogy azért kezd helyre jönni a kapcsolatotok, nálunk azóta egyre csak romlik és nem is bírom elviselni ha jön igaz nincs is csak 5 percet de akkor is csak dirigál mintha otthon lenne. Hiába mondom neki hogy én vagyok itthon mint ha a falnak mondom. De az őszinteséget megvallva már kezd anyósom is undok lenni pedig ezelőtt mindig olyan jól elvoltunk és olyan volt nekem mintha anyám lenne de az a 3 hónap még együtt laktunk nagyon tönkre tett mindent és azóta nem hogy javulna a dolog mióta elköltöztünk hanem még jobban romlik mert hozzánk is azt szeretnék bevezetni ami van náluk is, és ezért nem járunk hozzájuk túl sűrűn és ha valami programot csinálnak én mindig kitalálok valamit hogy ne kelljen mennünk. Idén is csak 1 szer voltunk és akkor meg is fogadtam hogy ha mód és lehetőség van nem is megyek vagy fél évig hozzájuk, és még ami meglepő hogy a gyerekeink se akarnak nagyon menni pedig a legnagyobb még csak 5 éves. Ja és azokat nagyon tudom irigyelni akiknek a nem kedvelt rokonai nagyon messze laknak tőlük én is költöznék pedig nem rég vettük a házat.
2009. márc. 27. 09:32

A kedvenc sógornőm a férjem húga.Addig nem volt gond, amíg a gyereke apjával élt,szegényen,de én és a férjem mindig segítettünk rajta, az utolsómat is oda adtam neki,legyen az bármi!Ruha,pénz stb....de amikor elhagyta gyermeke apját és az üzlettársamat és legjobb barátomat egy személyben elcsábította az élettársától-egyszerre minden megváltozott!

A sógornőm huszonéves, az elcsábított férfi negyvenes :) természetesen jómódú :) ekkor megváltozott minden!Az üzletnek,barátságnak vége- a sógornőm meg felsőbbrendűnek érezte magát.

Ez odáig fajult,hogy minden kapcsolatot megszakítottunk velük- amit természetesen anyósomék nem értenek meg,hisz ők úgy látják,én szakítom el a pici fiúkat (férjemet) a saját családjától :) nem kell,hogy hálásak legyenek,hogy a kicsi lányuknak az én baráti körömből pasit szerezve jobb élete lett- (hisz az ő körében ilyen emberek soha nem fordulnak meg) de jó lenne,ha nem is foglalkoznának velem egyfolytában!

Ez odáig fajult,hogy már a férjem se tartja nagyon a kapcsolatot a szüleivel. Vajon miért? Én meg pláne nem :) a sors íróniája,hogy anyósék mellett lakunk :D így folyton látom mikor téved haza a kedvenc sógornőm a "jóképű" viszont dúsgazdag férjecskéjével :) és az előző kapcsolatából lévő gyermekével- (akinek megjegyzem,már 2 hét után apának kellett szólítania az újdonsült embert)

Biztos bennem van a hiba :) túldramatizálok mindent- és túl sértődékeny is vagyok :) a harag rossz tanácsadó és tudni kell megbocsájtani :) egy utolsó lehetőséget adni, mert az mindig jár :) és ha beléd rúgnak, meg kell köszönni :)

2009. márc. 26. 18:31
Nem .
65. ddf3249c25 (válaszként erre: 58. - Éva7407)
2009. márc. 26. 17:46
Te mért útálod a "drágát" ?
2009. márc. 26. 17:45

Egy igazi kígyó a tesómat sajnálom, hogy nemlát.

De a családban mindenkinek ez a véleménye a drágám is útálja.

63. 9242a6388c (válaszként erre: 62. - Ddf3249c25)
2009. márc. 26. 17:43
szerintem lehet!
2009. márc. 26. 17:42

Sziasztok !


Ez egy igen jó téma, lehet kibeszlni ?

61. ddf3249c25 (válaszként erre: 59. - 9242a6388c)
2009. márc. 26. 17:39
Bár az én sogornőm lakna 8000 km-re, nagyon irigyellek
60. ddf3249c25 (válaszként erre: 58. - Éva7407)
2009. márc. 26. 17:38
Én is így érzek
59. 9242a6388c (válaszként erre: 58. - Éva7407)
2009. márc. 26. 17:37
Miért utálod?
2009. márc. 26. 17:34
Sziaszttok!Hogy utálom a sogornömet az enyhe kifejezés,De jó, hogy ezt leirhattam!
57. 9242a6388c (válaszként erre: 54. - 9242a6388c)
2009. márc. 26. 12:12
Nagyon helyes és kedves a sógornőm! Szeretek vele beszélgetni, tényleg kár, hogy egy évben 2-3x van csak Magyarországon!
56. ab4b6bc17d (válaszként erre: 46. - Lissa20)
2009. márc. 26. 11:35
Na, pont így voltam vele én is, amikor az anyjáéknál laktunk. Hálisten, most már ritkábban jönnek és így "remekül" megvagyunk. A családi vacsorákon azért osztaná az "észt"...
2009. márc. 25. 18:43
Én is utálom a sógornőmet,ő is engem. A családi eseményeken viszont kimondottan kedves vagyok vele, ez kimondottan jó taktika... Őt dobálja tőlem az ideg, én meg jókat mosolygok...
2009. márc. 25. 18:37
Én szeretem a sógornőmet, kár hogy 8000 km-re lakik!!!
2009. márc. 25. 18:25
Nekik van egy fiúk, mi vagyunk a kerezt szülei, és mindenképp 3 gyereket akar. Most várja a 2.-at...
2009. márc. 25. 18:24
Nekem eddig nem volt gond a sógornőmmel, aztán kiderült, hogy én is babát várok. Az addigi ígéretei, miszerint kölcsönad mindent /babakocsi, hordozó, ruhák, légzésfigyelő,...stb/, hogy ne kelljen megvenni, hirtelen huss... Mert rájött, hogy ő is teherbe akar esni, azonnal, és nekik is kell minden. Azóta kicsit távolságtartó vagyok vele, már nem imádom annyira, mint azelőtt... Ja, é kiderült, valószínű kislányunk lesz, és az még nincs a közeli rokonságban...
2009. márc. 25. 18:14
Én is nagyon szeretem a sógórnőmet.Jol elvagyunk szerencsére számithatok rá bármiben.
2009. márc. 25. 17:13
Én mind a két sógornőmet egy évben 2-3-szor ha látom,nem tartjuk normális család szinten a kapcsolatot.Igaz ebben az is szerepet játszik hogy az egyik 160km-re a másik sógesznőm 50km-re lakik tőlünk,de azért birom a fejüket!!!!!!!!
2009. márc. 25. 16:32
Én nagyon szeretem a sógornőmet. Vele mindent meg tudok beszélni.
1 2 3

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2024, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | Facebook