Skype az ex-től

Váratlan dolog történt ma, rég nem látott exem felvett skype-ra és sokat beszélgettünk. Nagyon meglepődtem, ugyanis 4 éve kb. hogy szakítottunk nagy „szerelem” után, ami néha szünetekkel igaz, de kb. 4 évig tartott. Ő már emlegette a házasságot is. Mindketten nagyon odavoltunk egymásért és a családjaink is, de valahogy azt éreztem, hogy nem menne. Nem bírnám ki, ha az életemet mellette kellene leélnem. 20-24 éves koromig voltunk együtt, ő 4 évvel idősebb, most 28 leszek hamarosan. Régebben nagyon hisztis voltam, minden csak úgy történhetett, ahogy én akartam. Egy ilyen hiszti alkalmával a még délelőtti nagy szerelem után délután egy apróságon fölkaptam a vizet és szakítottunk olyannyira, hogy összepakoltam az összes cuccom és meg sem álltam a szülői házig.

Utána még néhányszor összefutottunk, mivel volt egy balesete és a kórházba elmentem meglátogatni. De próbáltam visszafogni magam, hogy ne essek bele megint abba a csapdába, hogy sokadjára is újra összejövünk, miközben láthatóan nem működik a dolog - különben miért is lett volna az a sok huzavona?! Érzelmileg nagyon megterhelő és az ember másra sem tud gondolni hetekig és ezt nem akartam újra. Tehát szakítottunk „végleg” négy éve. Azóta sok minden történt, sokat változtam és külföldre költöztem. Új munka, új élet, tanulás, minden sínen van. Kapcsolatom van, de egyelőre egyikünk sem gondolkodik komolyan, mivel még nem tudjuk, kinek hogyan fog alakulni a sorsa. Inkább az eszünkkel szeretünk, mint a szívünkkel és sokkal toleránsabb vagyok vele, mint az exemmel valaha is voltam.

És most lám...hosszú évek után újra jelentkezik. Egy közös barátunkkal összefutottam és ő kérte el a skype címem, de azt nem tudtam, meg sem fordult a fejemben, hogy továbbításra. Szóval, ma felvett skypra és beszélgettünk. Ennek nem lehet más oka, mint hogy a kapcsolatot újra folytatni szeretné. Mindkettőnknek voltak kapcsolatai az elmúlt időben. Rosszul is jönne ki, ha nem. De egyikünknek sem volt olyan komoly egyik sem, mint mi voltunk egymásnak.

Találkozni akar. De tudom, hogy a találkozással csak sebek lennének feltépve és nem hiszem, hogy tudnánk együtt élni házasságban. Már kialakult a kis életem külföldön, jó presztízzsel és mindezt fel kellene adni, amit később csak megbánnék. Az eszemmel tudom mindezt, de a szívemet még meg kell győzni. Nem tudom, mi legyen...