Sír a kislányom az oviban elváláskor (beszélgetés)

Nem leszek túl hiteles,mert nekünk (lekopogom) semmi gondunk nem volt az ovizással és most középsős a fiam.

Kiscsoportban állandóan beteg volt,többet maradt itthon,mint amennyit bejárt (nem vicc,ma egy óvónéni megkérdezte,hogy most kezdtük-e).

De soha nem volt hiszti,nem sírt,még csak annyit sem mond,hogy ne hagyjam ott.

Ahogy zajlik a dolog:

Estére általában olyan fáradt,hogy közli,ő ugyan nem megy reggel oviba. Tök nyugisan közlom,hogy jó! Reggel mindig 1,5 órával elöbb keltem,mint ahogy indúlnánk. Közösen megreggelizik az öccsével,nyugisan öltöznek,ölhetik is kicsit egymást,míg én elkészülök.

Azért írtam le,mert talán az oviban sírósoknak tényleg anya és apa hiányzik. A legtöbben az ágyból esnek be az oviba,este meg 2 órát vannak a szülőkkel. Persze,nem tudom,hogy az itt leírt esetekre ez mennyire igaz,de talán ilyesmi is közrejátszik...

Reggel még nyügös a gyerek. Nem olyan rég ébredt fel és máris "le van passzolva",persze,hogy pityereg. :)) Főleg,ha nagyon anyás. De ha nappal jól elvan,akkor nem kell túlreagálni. :)

Viszont vannak estek,mikor magát az óvodát nem szereti a gyerek. Bátyám mind a 3 évet végigbőgte az oviban. Minden egyes reggel sírt és könyörgött,hogy ne hagyják már ott megint. Sajnos a gond az volt,hogy ő nappal sem nagyon szeretett ott lenni. :/ Lehet azért,mert beteges volt. Nem tudom. :/

Nekem októberben kezdte az ovit,a mai napig előfordul,hogy sír reggel.Hozzáteszem,hogy elég sokat betegeskedik,és olyankor egy-két hétig ugye csak velem van.

Kb.két hete volt egy eset,hogy már kicsit felidegesítettem magam,mert sírt megint,kezdte itthon,és már elegem lett,hogy szereti az óvónőket,a gyerekeket,jó ott neki,sokat mesél,na de akkor minek sír??? :) az óvónő észre vette,hogy reggel kicsit morcosabban hagytam ott,már délután a folyosón várt mikor mentem a gyerekemért.Ő megkért,hogy ebből ne csináljak gondot,mert hogy egyébként tényleg jól elvan,és minden rendben csak hát sokat hiányzik,nehezebb a vissza szokás.Ne erősítsem azt benne,hogy rossz az,ha sír.Én ezt meg is fogadtam,azóta nem sírt :) (igaz ez még csak két hete volt...szerintem ha a gyerek jól el van és szereti a közösséget meg az óvónőket (mint ahogy nálunk is van) akkor lehet csak mi reagáljuk túl egy kicsit jobban a pityergést mint kellene.

Nekünk is volt nehezebb időszak. Ha utána jól érzi magát az oviban és csak az elválás a nehéz, akkor nincs nagy gond, át kell vészelni valahogy.

Nálunk a "csúcspont" az volt amikor 5 évesen egy oviváltás után pár héttel meglépett az oviból (ráadásul Bp belvárosi oviból) mert annyira hiányoztam neki... akkor ugye mindennt bevetettem hogy ez ne ismétlődjön, ennek keretében attól kezdve volt nála egy fotó kettőnkről, amit a mai napig a kincsei között őriz. Azt kértem tőle, hogy ha nagyon hiányzom, akkor a fényképet vegye elő és nézze meg, nehogy megint elinduljon a világba... ez akkor sokat segített neki, könnyebb lett az elválás is és neki is biztonságot adott.

Megkérdezted a gondozónőket?

MErt ezek a sírások általában nekünk szülőknek szólnak,majd mikor eltűnünk a látótérből,meg is szűnnek.

SOS Segítség,

Gondolom másnál is előfordult már hasonló eset. kérlek segítsetek ötletekkel.

Kislányom majd 4 éves. Bölcsibe, oviba járunk. Ez a második évünk. Eddig minden rendben volt. Február közepén nevelés nélküli nap volt az oviban. Hazautaztunk a nagyszülőkhöz, ahol nagyon jól érezte magát, majd visszajöttünk, és elkezdődött a fülfájás időszak. Kiderült, hogy az egyik fülében fülzsír van, ki kell mosni.A vizsgálat külső hallójárati gyulladást állapítottak meg, illetve, hogy nagyobb az orrmandulája, és ez a hallására is hatással van. innentől kezdve az óvodába járás is nehézkesebb lett. Mikor ott akartam hagyni: köszönés, puszik után, akkor a karjaimba omlik, és elkezd sírni, hogy Anya ne menj el maradj itt velem. Eddig nem volt ilyen. Sokat van szeretgetve, ölelgetve. Nagyon nehéz a szívem elváláskor, amikor sírva otthagyom az óvónénivel.

Voltatok hasonló esetben? Mit csináltatok? Van valami aranyos tanácsotok?

Köszönöm