Szelfimánia (beszélgetés)

Nem naponta, de szoktam én is szelfit készíteni és azt megosztani. Szerintem nem kell mindenben a nagy pszicho blablát látni, keresni.

Én szeretem, ennyi.

Ételfotóimat is rendszerint megosztom. Azt meg azért, mert saját receptes regis portálom van, mivel imádok sütni, főzni. Mások a kajás fotókat is leszólják.

Teljesen mindegy, mit raksz ki, valaki úgyis leszólja!

Van, illetve csak volt olyan ismerősöm, aki MINDEN istenáldott nap felrakott magáról egy fotót. Ugyanolyan beállás, ugyanolyan pucsítás, csak más ruha. Kb. 45 éves, amúgy csinos, tehát nincs oka like gyűjtögetésre, megerősítésre.

Kb. az ötvenedik napon úgy kivágtam, mint a huzat.

Pedig amúgy normális csaj, de ez...

Szerintem is így van, bár hozzátenném, hogy 16 évesen még a trend is befolyásolja.

20-22 ev felett már szerintem bibi van. 40 körüli nőknél már igen nagy gond lehet a fejben vagy lélekben...

Egy szakembertől azt hallottam, hogy ezek az emberek nem kapnak elég visszajelzést ill. "visszacsatolást" környezetüktől, ezért a külvilágtól kérnek folyamatos megerősítést.

Ebben is lehet valami igazság.

Engem teljesen hidegen hagy.

Mi az a Snapchat?

Mindkettővel találkoztam, az önbizalomhiánya miattival és a hamis lájkok adnak neki önbizalmat, valamint aki nagyon is elégedett magával és ezt mindenkiben tudatosítani szeretné, hogy sikeres és boldog.

Valahol középen kellene lenni, a sok önmegosztás valami lelkitorzulást jelent számomra az ismerősök, a világ felé.

Kikövetem vagy törlöm az ilyen ismerőseimet. Állandó megerősítésre vár az ilyen.

Privátban küldött szelfikkel nincsen bajom. Én is szoktam, csak nem töltöm őket fel az oldalamra.

Legalább ne küldje el mindennap közösségi oldalra, gyönyörködjön otthon saját magában.

Ha mégse, majd okul visszajelzéekből ...